Megéri a helyes halgazdálkodás, szélesebb körben kellene alkalmazni
A haltermelés elérheti az akár 204 millió tonna mennyiséget is 2030-ban, ami 15%-os bővülést jelent 2018-hoz képest. Ezen belül nőni fog az akvakultúra jelenlegi 46%-os aránya – tudhatjuk meg A halászat és akvakultúra helyzete a világban 2020-as kiadványból. Mindezekkel együtt az egy főre jutó éves halfogyasztás 21,5 kg-ra nő 2030-ra.
„A hal és halászati termékek nem csupán a legegészségesebb ételek közé tartoznak, de a környezeti terhelésük is alacsony,” – mondta a FAO főigazgatója, Csü Tung-jü, hangsúlyozva, hogy sokkal központibb szerepet kellene játszaniuk az élelmezésbiztonságban és a táplálkozási stratégiákban.
Amint a főigazgató a jelentésből kiemelte, egyre több bizonyíték mutat a hatékony halgazdálkodás szerepére a halállomány növekedésében, melynek hiányában a terület hozzájárulása az élelmezésbiztonsághoz és az emberek megélhetéséhez veszélybe kerül. A fenntarthatóság hiányának oka azonban összetett és célzott megoldásokat igényel.
A halászat mértéke a halászati területek több mint harmadán meghaladja a fenntartható szintet, ami nem csak túl magas, de javulás sem mutatkozik ezen a téren.
A legjelentősebb halfajok esetében javul a fenntarthatóság, tudható meg a FAO jelentésből. A tonhal halászata 2018-ban volt a csúcson, amikor 7,9 millió tonnát fogtak ki belőle – ennek kétharmada már biológiailag fenntartható szinten kerül kihalászásra, ami 10%-os növekedést jelent két év alatt.
COVID-19 járvány
Bár a FAO jelentés még a koronavírus járvány kitörése előttről származó adatok alapján készült, segíti a szervezet szakértőit a jobb és szakmailag megalapozott döntésekben és megoldásokban a halászat és akvakultúra területén – a szektorban, ami a járványhelyzetet lenagyobb vesztese.
A halászati szektor akár 6,5%-kal is zsugorodhatott a korlátozások és a munkaerő hiánya miatt – olvasható a függelékben.
A nemzetközi szállítmányozás zavarai főleg az exportra szánt haltermelést érintette, míg a turizmus és vendéglátás szektor leállása drámai hatással volt sok halfajta piacára, még akkor is, ha a hosszabb eltarthatóságú fagyasztott, konzerv, pácolt és füstölt halak eladása stabil maradt. A Fölközi- és a Fekete-tenger térségében a kisüzemi halászok 90%-a kényszerült szüneteltetni tevékenységét a felvevő piac megszűnése miatt, amit gyakran az árak csökkenése súlyosbított.
Globális trendek
A FAO jelentés rengeteg adattal szolgál a halászatról halfajok, régiók és éghajlat szerinti lebontásban, illetve hogy vadon fogott vagy termesztett halról van-e szó.
A 2018-as teljes globális haltermelés mennyiségét 179 millió tonnára becsülik, értéke 401 milliárd dollár. Az emberi fogyasztásra szánt hal 52%-a akvakultúra termelésből származik. Messze a legjelentősebb termelő Kína, a magasan fejlett akvakultúra szektorának köszönhetően, ami több halászati terméket termelt, mint a világ többi része 1991 óta összesen.
Az akvakultúra szektor bővülése alacsonyabb ütemben bár, de folytatódni fog, növelve az arányát a fogyasztásban és a kereskedelemben is.
A szardínia a legjelentősebb tengeri halászott fajta, melyet a tőkehal és a csíkoshasú tonhal követ. A belvízi halászat – ami sok élelmiszerben szegény országnak jelentős élelemforrás – 12 millió tonna mennyiségével rekordot döntött.
A halfogyasztás átlagosan az állati eredetű fehérjefogyasztás hatodát fedezi, de ez akár 50% fölé is kúszhat egyes országokban, mint Banglades, Kambodzsa, Gambia, Ghána, Indonézia, Sierra Leone, Srí Lanka.
