Megosztott az unió a bankadó kérdésében
A találkozó után nyilatkozott a sajtónak szinte valamennyi tagállam pénzügyminisztere, vagy pénzügyekért felelős kormánytagja. Christine Lagarde francia gazdasági miniszter például kifejtette: "számos tagország készül banki különadó bevezetésére. Gondolok itt Franciaországra, Németországra, Nagy-Britanniára, de olyan országokra is, mint Hollandia, Spanyolország vagy Ausztria." Lagarde szerint "vannak még kérdések, amelyeket tisztázni kell, így például a kettős adózás ügye", és eltérések mutatkoznak az adóbevétel felhasználását illetően is. "Franciaország - Nagy-Britanniához és Hollandiához hasonlóan - nem kívánja egy elkülönített válságkezelési alapban elhelyezni a bankadóból származó bevételt. Mi közvetlenül a költségvetésbe kívánjuk irányítani a bevételt" - mondta a miniszter.
Hasonlóan nyilatkozott az osztrák pénzügyminiszter is. Josef Pröll elmondta: a bécsi kormány a bankadót az államháztartási egyensúly megteremtését célzó intézkedések között vezeti be. A bankadónak az államháztartásban a helye, és a döntés jogát és felelősségét a tagállami szintre kell helyezni - hangsúlyozta az osztrák pénzügyminiszter. Ezzel szemben az Európai Bizottság összehangolt, uniós szintű megoldást javasol, egyebek között az eltérő mértékű teherből fakadó versenytorzító hatás elkerülése érdekében.
A bankadó céljával kapcsolatban is másként vélekedik a brüsszeli bizottság, a testület szerint a bevételt a bankrendszer jövőbeni válságainak enyhítésére kellene tartalékolni, hogy ne az adófizetők pénzéből kelljen kisegíteni a pénzügyi rendszer rászoruló szereplőit. "A megelőzés mindig olcsóbb, mint a betegség kezelése" - hangsúlyozta Michel Barnier belső piaci biztos.
A brüsszelihez hasonló a berlini álláspont is; a német kormány augusztusban elfogadott törvényjavaslata szerint a bankadóból származó bevétellel egy biztonsági alapot kellene feltölteni, amelyből bajba jutott bankok és más pénzügyi szolgáltatók kaphatnának segítséget. Az értekezleten a pénzügyi tranzakciókra kivetni tervezett illeték ügyében sem jutottak egyetértésre a huszonhetek.
A Tobin-adó néven is ismert javaslat szerint a pénzügyi tranzakciók megadóztatása révén a pénzügyi szektorra lehetne terhelni a globális gazdasági válság költségeinek egy részét. Ebben az ügyben a bankadó körüli vitáknál is nagyobb nézeteltérések mutatkoznak. A pénzügyminiszterek tanácsában nem sikerült közös álláspontot kialakítani arról, hogy miként lehetne kiróni az illetéket, milyen célt szolgálhat a bevétel, és vajon okos dolog-e egyáltalán extra illetékkel terhelni a pénzügyi tranzakciókat, ha a világ más pénzügyi központjai - főként az Egyesült Államok - nem csatlakoznak az Európai Unióhoz.
A Tobin-adót elsősorban Németország és Franciaország támogatja. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szerint "van esély" a pénzügyi tranzakciókat terhelő illeték bevezetésére, de még kell dolgozni a javaslaton. Christine Lagarde francia gazdasági miniszter már kevésbé egyértelműen fogalmazott, mint mondta, az ötlet "technikailag megvalósítható, gyakorlatilag bonyolult, politikailag kívánatos, pénzügyileg pedig bizonytalan". Ellenállás főként svéd és brit részről érkezik. Svédországban egyszer már próbálkoztak hasonló megoldással, a nyolcvanas évek közepén az értékpapír-forgalmazásra vetettek ki illetéket, 1991-ben azonban vissza kellett vonni az intézkedést, mert az értékpapír-forgalmazási tevékenység csaknem teljes egészében megszűnt, a cégek Londonba települtek át, ahol nem volt külön illeték.
2008-ban aztán a svéd kormány bevezette a bankadót, amellyel kedvezőbbek a tapasztalatok. "A bankadó jobb megoldás a pénzügyi válságok kezelésére" - hangsúlyozta a keddi tanácskozás után Anders Borg svéd pénzügyminiszter. George Osborne brit pénzügyminiszter szerint "igen nehéz elképzelni, hogy miként működne egy ilyen illeték a gyakorlatban". Az elképzelés James Tobin amerikai közgazdásztól származik. A Nobel-díjas gazdasági szakértő a múlt század hetvenes éveinek elején dolgozta ki az ötletet, a nemzetközi devizaügyletekkel összefüggésben.
Azóta számos alkalommal előkerült a világpolitikai diskurzusban. Osborne szerint még mindig ugyanaz a probléma vele, mint az ötlet megszületésekor; ha nem vezetik be mindenhol, akkor a pénzügyi szolgáltató cégek egyszerűen oda települnek, ahol nem sújtják őket külön illetékkel. "Az a gyanúm, hogy az illetékről zajló évtizedes vita még további évtizedekig tart majd" - mondta George Osborne.
