Miért szeretett ki Amerika a narancsléből?
Fél évszázaddal ezelőtt még fordított volt a tendencia: évről évre egyre több amerikai háztartás asztalára került reggel a narancslé. A csúcsponton a családok majdnem háromnegyede tartott narancslét a hűtőszekrényében – mutatott rá Alissa Hamilton 2009-ben megjelent könyvében (Squeezed: What You Don’t Know About Orange Juice). De az étkezési szokások megváltozása – a cukros termékek fokozatos száműzésével, illetve a reggelizésre fordított idő csökkenésével – és a narancslé-árak emelkedése jelentősen visszavetette a dzsúsz iránti keresletet.
Az 1940-es vége előtt a narancslé még nem volt széles körben elérhető. Azt eleinte frissen facsarva vagy üveges kiszerelésben vették, majd egyre inkább elterjedt a dobozos narancslé, amelyben ugyan a narancslét az előfőzés révén hosszabb ideig lehetett tartani, íze azonban borzalmas volt.
Ma csaknem fele annyi narancslét iszik egy amerikai, mint másfél évtizede (1 gallon=3,79 liter)
A II. világháborút követően élelmiszerkutatók egy csoportja új eljárások kifejlesztésével örökre megváltoztatta az amerikai narancslé-fogyasztási szokásokat. A dzsúszt felforralás/főzés helyett inkább enyhébb hőfokon addig melegítették, amíg a víz elpárolgott. Ezt követően adták hozzá aromákat/friss narancsot, ami friss zamatot kölcsönzött a nedűnek. Megszületett a koncentrátumból készült narancslé, ami tarolni kezdett. Egy főre jutó fogyasztása az 1950. évi 8 fontról (1 font=0,4536 kilogramm) tíz év alatt, 1960-ra 20 font fölé ugrott, a floridai narancslé-koncentrátum előállítása pedig az 1946. évi 226 ezer gallonról (1 gallon=3,79 liter) 1962-re 116 millió fölé ment – Robert A. Morris agrárközgazdász adatai szerint. 1970-re a floridai narancsok 90 százalékából készítettek dzsúszt, döntő többségüket koncentrátumból. A pasztőrözött, ivásra kész „nem koncentrátumból” (NFC Not From Concentrate) készülőként reklámozott lé népszerűségének növekedése még magasabbra vitte a narancslé-fogyasztást az 1980-as, 1990-es években.
Az amerikai narancslé-fogyasztás a 90-es évek végén járt a csúcsra
Mint már említettük, 1998-at követően kezdett csökkenni az amerikai narancslé-fogyasztás – dacára a népesség gyarapodásnak –, aminek következtében ma már az átlag amerikai jóval kevesebb dzsúszt iszik, mint 2000-ben.
Egy – „citrus zöldítő” néven ismert kórokozó (Liberibacter spp., mely több rovarközvetítővel is terjed) –, 2005-ben dél-Floridában pusztító kór tizedelte meg a termelést, aminek hatására csökkent a kínálat és növekedtek az árak. Mára szinte minden floridai narancsliget megfertőződött, ami azért óriási probléma, mert a déli állam adja az USA narancslé termelésének több mint 80 százalékát.
„Ez a legkétségbeejtőbb kérdés, amivel jelenleg az iparágnak szembe kell néznie” – véli Matt Salois, a Florida Department of Citrus vezető közgazdásza, mivel a jelenleg gyógyíthatatlan kór miatt több fa pusztul ki, mint amennyit ültetnek. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium, az USDA adatai szerint a narancsfa-populáció 2003 óta közel 25 százalékkal esett.
A narancsültetvények által fedett terület csökkenése szembetűnő
A narancsligetek ráadásul nemcsak ritkulnak, hanem egyre kevesebb termést is hoznak. A fertőzés miatt a fogyasztásra alkalmatlan narancsok aránya nő, a méretük csökken, ízük keserűbb, ami egyre inkább ahhoz vezet, hogy nem lehet belőlük dzsúszt készíteni.
A narancsfák csökkenése és amiatt, hogy azok egyre kevesebb gyümölcsöt hoznak, a termesztés költsége is emelkedik: a Florida Citrus becslése szerint egy hold (acre) megművelése a 2000. évi 1500 dollárról mára a duplájára, 3000 dollárra ugrott. Ezzel párhuzamosan a narancslé nagykereskedelmi ára ugyancsak mintegy megkétszereződött.
A kínálat csökkenése miatt az amerikai narancsimport enyhén nőtt az utóbbi években, de az közel sem tudja kompenzálni a termelés kiesését. Csakhogy a világ többi részének narancs termését csaknem teljes egészében adó Brazíliának is megvan a maga problémája.
Igaz, a kínálatszűkülés kevésbé fájdalmas, mivel időközben az amerikaiak egyre kevesebbet reggeliznek, márpedig a narancslé hosszú éveken át elengedhetetlen tartozéka volt az amerikaiak első napi étkezésének. Míg a National Health and Nutrition Examination szerint 1971-ben még az amerikaiak 89 százaléka reggelizett, addig 2002-ben már csak 82 százalékuk, s valószínűleg ez az arány tovább csökken. „Különösen a fiatalok isznak reggelente narancslé helyett más italt” – hívta fel a figyelmet Salois. Az amerikaiak amúgy is egyre válogatósabb, jobban megnézik, milyen étellel, itallal táplálják magukat. Egyre többen fordulnak el a cukortól, amiben a narancslé bővelkedik. S már a dzsúszok C-vitamintartalma sem vonzerő, miután egy sor vitaminkészítmény, -tabletta elrágcsálásával is bevihető a szükséges mennyiség. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a narancslé-iparágat már évek óta folyamatosan támadják amiatt, hogy a „friss dzsúsz” nem is annyira friss gyümölcsből készül.
Szóval meglehet, hamarosan a narancslé luxusitallá válik, nem utolsósorban annak következtében, hogy az USA narancslé-kínálata folyamatosan csökken amiatt, hogy az éves narancstermesztés hamarosan 100 millió rekesz alá mehet – erre utoljára 1964-ben volt példa.
Egy rekesz narancs árának változása a qz.com előrejelzése szerint
Forrás: Conclude Zrt.
