Néhány év alatt másfélszeresére nőtt a rokkantak foglalkoztatási aránya – Mi van a számok mögött?

A Trenkwalder alábbi összegzésében azt is bemutatja, hogy miközben az újonnan rokkanttá nyilvánítottak száma nyolc év alatt kevesebb mint a felére esett vissza, jelentősen átrajzolódott a munkaképességet befolyásoló különféle szervi bajok előfordulási gyakoriságának térképe is.

Magyarországon mintegy 750 ezer megváltozott munkaképességű személyt tartanak nyilván, közülük 185 ezer a gazdaságilag aktív, e csoporton belül pedig mintegy 140 ezret foglalkoztatnak (az összes rokkant 18,6 százaléka). A megváltozott munkaképességűek közül a legnagyobb arányban a nyugat-dunántúli megyékben, Budapesten és a Dél-Alföldön tudnak elhelyezni (20-22 százalék), míg Észak-Magyarországon és a Közép-Dunántúlon mindössze 13-15 százalék között mozog ez az érték.

„Az ellátási adatokból arra következtethetünk, hogy az elmúlt három évben éves átlagban 14-16 ezer fő került ki az egészségkárosodáson alapuló ellátások valamelyikéből, döntően a munkaerőpiacra – magyarázza Balog Lajos, a Trenkwalder Rehabilitációs üzletágának vezetője. – Ebben nagy szerepe van annak, hogy az elmúlt években a különféle járulékkedvezmények, foglalkoztatást segítő támogatások és a cégek számára megspórolható, 2010 óta drasztikusan megemelt rehabilitációs hozzájárulás miatt megnőtt a kereslet a megváltozott munkaképességű munkavállalók iránt.”

Amennyiben egy 25 fősnél nagyobb létszámmal működő társaság a teljes munkaerő-állományának legalább 5 százalékát megváltozott munkaképességű munkatársakkal tölti fel, nem kell befizetnie a hiányzó létszám után munkavállalónként fizetendő csaknem egymillió forintos éves rehabilitációs hozzájárulást. A rehabilitációs kártyával foglalkoztatott dolgozók munkabérei után pedig nem kell szociális hozzájárulást fizetni a cégeknek. 2014-ben 7,053 milliárd forint befizetését spórolták meg így a cégek átlagosan 28 800 munkavállaló után, de 2015 februárjában már 30 191 fő után vett igénybe összesen 589,4 millió forint kedvezményt a 8517 érintett munkaadó.

Szigorodó bizottságok – megcsappant az új rokkantak száma

Az elmúlt 10 év igen jelentős fejleménye, hogy az aktív lakossághoz képest jelentősen visszaesett a 10 ezer aktív korúra jutó új rokkantak száma. Míg 2005-ben ez a szám országos szinten 56 volt, 2013-ban már kevesebb, mint a fele, mindössze 25. Bár ebben az időszakban 4,2-ről 4,3 millióra növekedett a hazai népesség gazdaságilag aktív csoportjának létszáma, a változás oka elsősorban nem a viszonyítási alap változásában, hanem a több lépcsőben bevezetett rehabilitációs reformban keresendő. Ennek során ugyanis a bizottságok a korábbinál szigorúbb, és több szempontot figyelembe vevőprotokoll alapján járnak el illetve az ellátások megállapításánál is szigorúbb feltételeknek kell megfelelni, ami eleve sokakat eltántorít a vizsgálatra jelentkezéstől is.

Érdekes módon nyolc év alatt a rokkantosítás területi jellemzői is alapvetően átrendeződtek. Míg 2005-ben arányaiban a legtöbb rokkant Tolna, Csongrád, Békés és Baranya megyékben jelent meg (77-90 fő/10 ezer aktív korú), addig 2013-ban már Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Somogy és Komárom-Esztergom ( 34-40 fő/ 10 ezer aktív korú) megyék kerültek a lista elejére. Az új rokkantak aránya mindkét időszakban Hajdú-Bihar megyében és Budapesten volt a legalacsonyabb. A legnagyobb csökkenés Tolna megyében (90-ről 27-re), illetve Bács-Kiskun megyében (70-ről 19-re) következett be.

A leszázalékolás vezető betegségcsoportjai a keringési rendszer betegségei, a daganatos betegségek, a pszichiátriai jellegű betegségek, illetve a mozgásszervi megbetegedések. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk, hogy az egyes betegségcsoportok a megváltozott munkaképességűvé nyilvánítás folyamatában mely hazai területeken fordulnak elő a legsűrűbben:

Források: Országos Orvosszakértői Itézet (2005); Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (2013) jelentései

Új jelenség a foglalkoztatottak megváltozott munkaképességűvé nyilvánítása

Míg korábban a rokkanttá nyilvánítást elsősorban a munkahellyel nem rendelkezők kezdeményezték (akár azért, mert a betegség miatt meghiúsult a további munka lehetősége, akár, mert a munkanélkülivé vált személy számára ez alternatív jövedelmi forrást jelentett), ma már évente több ezer aktív munkavállaló vesz részt a munkáltatók által finanszírozott rehabilitációs auditokon annak érdekében, hogy az így feltárt betegség nyomán hozzájuthassanak a jogosan járó kedvezményekhez.

„Tapasztalataink azt mutatják, hogy egy ilyen audit során az állomány összetételétől függően a munkatársak akár több mint 5 százalékáról is kiderülhet olyan tartós egészségügyi probléma, amely őt és cégét is kedvezményekre jogosíthatja – tájékoztat, a Trenkwalder Rehabilitációs üzletágának vezetője. – Ez a mérték már a befizetett teljes rehabilitációs hozzájárulás teljes összegének megtakarítására elegendő. Előfordulhat, hogy bár a munkavállaló és a munkáltató is ismerik a problémát, de azért nem élnek a jogszabály által biztosított lehetőségekkel, mert nincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen jelentős kedvezményeket biztosíthat számukra.”

További pozitívum, hogy a munkavállaló ilyen esetben az érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeget vonhat le az összevont szja-adóalap adójából. Fontos tudni, hogy a kedvezmény visszamenőlegesen is jár a fogyatékosság vagy a betegség diagnosztizálásának napjától kezdve, 5 évre visszamenőleg.

Mivel a súlyosabb betegségek beazonosítását a rehabilitációs átvilágítás idejére már egyéb úton felderítik, ezekben az esetben a leggyakrabban mozgásszervi, illetve keringési betegségek meglétére derül fény. Ugyanakkor egyre gyakoribb az olyan problémák beazonosítása is, mint a cukorbetegség, különféle immunbetegségek, vagy éppen a Crohn-betegség. Ezekről gyakran az érintettek sem tudják, milyen anyagi támogatásra jogosítanak.