Orosz támogatás nélkül elhaltak volna a szakadár törekvések Kelet-Ukrajnában
2014. április 6-án oroszbarát tüntetők megrohamozták és elfoglalták Donyeckben a megyei közigazgatási hivatal, Luhanszkban pedig az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) helyi épületét. Ezzel vette kezdetét az a folyamat, amely mára két kelet-ukrajnai megyét érintő fegyveres konfliktussá nőtt. Az egy évvel ezelőtt Donyeckben történtekről készített és a Youtube videomegosztó portálon közzétett felvételeken látható, amint több tucatnyi - sportruházatot viselő - férfi rátámad az épületet védő rohamrendőrökre. Egyesével rángatják ki őket a sorfalból, pajzsaikat elveszik.
A rohamrendőrök tehetetlenül állnak, nem kapnak parancsot felettesüktől az oszlatásra. Majd több sikertelen próbálkozás után végül a támadók egy csoportja áttör a rendőrsorfalon, és behatolnak a megyeháza épületébe. A rendőrök ezután utat nyitnak a többi tüntetőnek is, és egy-kétszázan benyomulnak a hivatalba, a tízezresre becsült tömeg a hangadók biztatása ellenére azonban inkább kívül marad. A Donyeckben és Luhanszkban hivatali épületeket megszálló szakadárok a botokat hamarosan Kalasnyikov gépkarabélyokra cserélik.
Az első lőfegyverekre az elfoglalt SZBU-hivatalokban tesznek szert, de néhány napon belül AK-100-as típusú, kizárólag Oroszországban rendszeresített gépkarabélyok is feltűnnek a már nem kapucnis melegítőt, hanem símaszkot, katonai ruhát és cipőt viselő épületfoglalók kezében. "A legelején orosz állampolgárok irányították a donyecki szakadárok önkényesen kikiáltott népköztársaságát" - hangoztatta Feszenko. "Miniszterelnökük", a Moszkva PR-emberének nevezett Alekszandr Borodaj lett, aki már a Krím félsziget Oroszországhoz csatolása felett is bábáskodott. Saját bevallása szerint ő szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyin orosz elnök tanácsadójával, Vlagyiszlav Szurkovval, akit Kijevben azzal gyanúsítanak, hogy megszervezte azt az orvlövészcsapatot, amely tüzet nyitott tavaly februárban a kijevi Majdanon hatalomváltást és európai integrációt követelő tüntetőkre.
Az ukrán titkosszolgálat nyilvánosságra hozta a bajtársai körében Sztrelok néven szólított Ihor Sztrelkovnak, a szakadárok "főparancsnokának", későbbi "védelmi miniszterének" az aktáját. Eszerint valódi családneve Girkin, az orosz katonai hírszerzés ezredese. Igor Bezler (Besz), a szakadárok egy másik parancsnoka az SZBU tudomása szerint szintén az orosz titkosszolgálat embere. A politológus felhívta a figyelmet arra, hogy a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárok már márciusban tettek kísérleteket a hatalom megszerzésére. "Akkor viszont még Oroszország nem tudott segíteni nekik, mert erejét a Krím megszállására kellett összpontosítania" - fejtette ki. Eredetileg a szakadár törekvéseket Harkiv és Odessza megyékre is ki akarták terjeszteni - emlékeztetett a szakértő.
Azonban csupán Donyeck és Luhanszk megyékben sikerült eredményt elérni, ami részben az ott működő orosz titkosszolgálati embereknek, valamint annak köszönhető, hogy az ott élők körében erősebbek voltak a szeparatista érzelmek és az új kijevi vezetéssel szembeni bizalmatlanság, mint a másik két említett megyében. Feszenko szavai szerint akkoriban a lakosság körülbelül egyharmada támogatta a Donyec-medence elszakadását Ukrajnától, és a helyi rendőrség jelentős része is átállt a szakadárok oldalára. "Oroszország beavatkozása azonban sorsdöntő volt. Enélkül ugyanaz történt volna, mint 2005-ben, a "narancsos forradalom" után, amikor a kelet-ukrajnai oligarchák kiegyeztek Kijevvel, és elhaltak az elszakadási törekvések" - hangsúlyozta az elemző.
Feszenko szerint a Donyec-medencében az elszakadáspártiak abban bíztak, hogy Oroszország ugyanúgy magához csatolja a területet, mint a Krím félszigetet. Moszkva azonban értésére adta a kelet-ukrajnai szakadároknak, hogy erre nem fog sor kerülni. A politológus elmondta: a szociológiai intézetek által az utóbbi időszakban elvégzett telefonos közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a Donyec-medence lakosainak döntő többsége elsősorban békét akar, és nem is érdekli, milyen vezetés alatt.
A lakosság erősen megosztott viszont a térség hovatartozásának kérdésében. Mintegy 40 százalékuk amellett van, hogy a terület maradjon Ukrajnán belül, megnövelt önigazgatási jogokkal. Nyolc százalékuk vélekedik úgy, hogy a jelenlegi önkormányzati jogok elegendőek, és a területnek továbbra is Ukrajnához kell tartoznia. A régió függetlenné válását jelenleg a lakosság egynegyede támogatja, Oroszországhoz csatlakozását pedig már csak 15 százalékuk, tehát kevesebb mint a fele azoknak, akik ezt egy évvel ezelőtt akarták. "Ez a visszaesés azért történt, mert a lakosság is megértette már, hogy Oroszország sem akarja magához csatolni a Donyec-medencét" - fűzte hozzá a szakértő. (MTI)
