Vérfürdőt tervez búcsúzóul a szaktárca a hulladékkezelési piacon
A hulladékkezelési piacon komoly rémületet keltett az a szakmai érvekkel nehezen indokolható igyekezet, amelyet az ágazat kétharmadát tönkretevő szabályozás gyors elfogadása érdekében a szaktárca hamarosan leköszönő vezető politikusai tanúsítanak.
Az asztalon lévő tervezet szakmai köntösbe bújtatja az évi 16 milliárdos forgalmat produkáló piac zömének kiiktatását, a terület újrafelosztása előtt nyitva meg az utat. Ez kizárólag a piacvezető üzleti érdekeit szolgálja, ezért a kormány jelenlegi formájában ne fogadja el a hulladékkezelési koordináló szervezeteket szabályzó rendelet módosítási tervét – szólítja fel a Bajnai-kabinetet 14 hulladékkezelést koordináló társaság képviseletében Mányi István, az ÖKO-Ferr ügyvezető igazgatója.
Ezt nemcsak a veszélyeztetett többség gondolja így, a Gazdasági Versenyhivatal november 18-án keltezett állásfoglalásában a versenyt súlyosan korlátozónak minősítette a szabálymódosítás első tervezetét. A veszély annyira valós, hogy ha akkori formájában lép életbe a rendelet, a piac akár egyszereplőssé is válhatott volna. A piac szétverésében érdekelt üzleti körök annyiban már önmérsékletet mutatnak, hogy a második változat már akár 3-4 vállalkozás működését is lehetővé teszi az ágazatban. A többi szereplőt viszont kíméletlenül halálra ítéli. A tervezett módosítás például csak azoknak a társaságoknak engedélyezné a tevékenységet, amelyek legalább ötven partnerrel, valamint a becsült piac minimum 5 százalékával rendelkeznek.
Meglehetősen megnehezíti a rendelet betartását az a tény, hogy a piac méretére vonatkozó pontos adattal senki sem rendelkezik. Teljesen abszurd módon, az egzaktan meghatározhatatlan piaci részesedés előírt szint alá csökkenését bírsággal is büntetnék. Szokatlan és egyben diszkriminatív az 50-75 milliós, szigorúan készpénzben tartandó kötelező tőke előírása is.
A hulladékgazdálkodás biztonságát a rendelettervezet biztosítékadási kötelezettséghez is köti, de azt is diszkriminatív módon úgy, hogy a 100 milliós forgalmú koordináló szervezetek annyit fizetnek, mint a több milliárdot forgalmazók. A korlátozások a piacvezető kezére játszanák azoknak az adófizetésre kötelezett gyártóknak a hulladékkezelésre fordított erőforrásait, amelyek eddig a saját maguk által kiválasztott, a rendelkezéseket betartó, a piaci versenyben megmérettetett cégekkel dolgoztattak.
A javaslat az általános európai gyakorlatra hivatkozik, ami azért csúsztatás, mert a huszonöt tagországból csak hétben hasonló a hulladékkezelési szabályozás. A bevezetés azonban egyetlen tagállamban sem járt a gazdasági szereplők azonnali tönkretételével, a verseny állami felszámolásával. Márpedig a hazai tervezet egyértelműen a piaci verseny felszámolásával foglalkozik ahelyett, hogy a környezetvédelmi szempontok erőteljesebb érvényesülésére helyezné a hangsúlyt. A 38 milliárdos bevétel 60 százaléka, tehát 22 milliárd forint ezután is címkézetlenül, tetszés szerinti felhasználási céllal kerülne a költségvetésbe, ami magában hordozza a környezetvédelmi területeken kívüli elköltés veszélyét.
Ebből úgy tűnik, az államnak nem, csak a gazdasági szereplőknek vannak a környezetvédelem területén számszerűsíthető kötelezettségei. A szabálymódosítás arra sem nyújt semmiféle biztosítékot, hogy a fennmaradó 40 százalék, ami tavaly 16 milliárd forint volt, a hulladékkezelési rendszer minőségének javítására fordítódik. Épp ellenkezőleg, a piaci szereplők radikális csökkenésével nagyon is fennáll annak a veszélye, hogy a környezetvédelmi érdekeket a legerősebb szereplő gazdasági érdekei írják felül.
Ha a kormányrendeletet a jelenlegi formájában fogadják el, a következményeket nemcsak az ágazat, de a fogyasztók saját bőrükön is megtapasztalják majd, mivel az egyeduralkodó szervezetek által diktált díjak beépülnek az árakba és árnövekedést eredményeznek – hangoztatta a koordináló szervezetek képviselőjeként Mányi István. A környezetvédelmi vállalati adóbefizetések 22 milliárdos állami bevételt jelentenek évente. Annak érdekében, hogy az érintett cégek a környezetvédelmi adókifizetéseiket csökkentsék, hulladékkezelési kötelezettségeiket erre szakosodott nonprofit társaságokkal végeztetik el. A forgalmazás és gyártás során keletkezett hulladékok szakszerű kezelésével jelenleg 21 társaság foglalkozik a piacon. Hat fő termékkörben végeznek hulladékkezelést.
Tevékenységük alapjául a 2001. január 1-én életbe lépett Hulladékgazdálkodási Törvény szolgál (2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról). A szakma véleménye abban egységes, hogy a törvény több tekintetben elavult és módosításokra szorul. Az ellen azonban tiltakoznak, hogy ez a változtatás előzetes hatásvizsgálat, szakmai konszenzus és az adófizetésre kötelezett gyártó és forgalmazó vállalatok, a tulajdonképpeni finanszírozók megkérdezése nélkül, lobbyérdekekhez igazítva történjen meg.
