A transzferárazás rejtett csapdái
Az éves beszámoló véglegesítésével kapcsolatos hajszában sokszor háttérbe szorul, hogy a május 31-ei határidő más szempontból is jelentős: a vállalkozások transzferár-nyilvántartásaikat is eddig kötelesek elkészíteni. Ráadásul egy tavaly hatályba lépett jogszabálymódosítás alapján, egyidejűleg egy külön transzferár-adatszolgáltatási kötelezettségnek is meg kell felelni. Ez utóbbi keretében adatot kell szolgáltatni minden olyan ügyletről, amelynek az ügyleti értéke meghaladja a 100 millió Ft-ot – függetlenül attól, hogy az ügylet hazai kapcsolt vállalkozással vagy külföldivel köttetett.
Az adatszolgáltatási kötelezettség kibővítésével párhuzamosan az adóhatóság egyre komolyabban veti bele a magát a transzferárak ellenőrzésébe. Az auditok során a NAV egy, szinte csak profik által kitölthető kérdőívvel indít, amely kitöltésének bármely hibája vagy pontatlansága rögtön egy piros lámpa felgyulladásához vezet a NAV központban.
Ebben a környezetben nem árt az óvatosság a transzferár-dokumentáció elkészítése, illetve az adatszolgáltatás teljesítése során. A meggondolatlan adózóra ugyanis jó pár, nehezen észrevehető csapda leselkedik.
Kisebb mértékű ügyletek árképzése
„Az egyik legnagyobb banánhéjat az adatszolgáltatási és dokumentációs kötelezettség alá nem eső kapcsolt ügyletek jelentik” – ismerteti Barta Péter, szenior ügyvéd, adótanácsadó. Bár ezekről az ügyletekről nem szolgáltatnak adatot a vállalkozások és nem is vezetnek nyilvántartást arra vonatkozóan, hogy miként állapították meg a transzferáraikat, a NAV mégis előszeretettel kéri annak részletes bemutatását, hogy mi volt az ármegállapítási módszer, mi volt a szokásos piaci ár meghatározásánál az ártartomány stb. Végső soron ez azt jelenti, hogy ezeknél az ügyleteknél sem árt valamilyen háttérdokumentációval rendelkezni, hiszen az alkalmazott árak piaci voltát ilyenkor is alá kell tudni támasztani.
Hasonló ügyletek
Vannak olyan ügyletek, amelyek a szerződéses feltételek, a szolgáltatás, termék hasonlósága vagy azonossága, a fizetési konstrukciók hasonlósága alapján ún. összevonási kötelezettség hatálya alá esnek. Ezek az ügyletek sok esetben külön-külön nem érik el a 100 millió Ft-os összeghatárt, amely már adatszolgáltatási és dokumentációs kötelezettséget jelent, de az összevonás eredményeképpen igen. Sokan félvállról veszik ezt a kötelezettséget, holott az adóhatóság az utóbbi időben láthatóan „utazik” ezekre az ügyletekre, és a dokumentációs kötelezettség megsértése miatt könnyedén kiszab többmilliós mulasztási bírságot.
Egy ügylet – több dokumentáció
Egy transzferárazás alá eső ügyletnek két szereplője van. Sok esetben azonban csak az egyik kapcsolt félnél készül el az adott ügyletet lefedő dokumentáció, a másik fél vonatkozásában nem. „Egy ilyen esetben – bármely abszurd is – ugyanúgy fennáll annak a kockázata, hogy a NAV a transzferár-dokumentációt el nem készítő felet 5 millió Ft-os mulasztási bírsággal sújtja – mint erre már volt is példa az adóhatóság gyakorlatában. El kell sajnos fogadni, hogy az ügyleteket mind a két fél oldaláról, teljeskörűen le kell dokumentálni” – emeli ki a Jalsovszky szakértője.
Az „egyéb kategória”
A transzferár-adatszolgáltatás során a vállalkozások könnyen beleeshetnek abba a csapdába is, hogy nem próbálják bekategorizálni az ügyletüket a tételesen rendelkezésre álló csoportokba, hanem azokat ún. egyéb ügyletként tüntetik fel. Fontos tisztában lenni azzal, hogy az „egyéb kategória” megjelölés vörös posztó az adóhatóság szemében. Ha valaki az ügyletét ilyen módon kategorizálja be, az az ellenőrzési kockázatot nagymértékben növeli. Érdemes ezért az „egyéb kategóriát” kizárólag abban az esetben használni, ha biztosan nem tudunk más, speciálisabb ügylettípust megjelölni.
