Felszállóágban várja a Kékszalagot a hazai vitorlázás
„A hajóforgalmazóktól származó információink szerint évente nagyjából 100 tőkesúlyos, nagy hajót adnak el idehaza újonnan, amihez jön még évi 100-150 külföldről behozott, használt vitorlás. Ez jelentős növekedés a korábbi évekhez képest, ráadásul az is megfigyelhető, hogy a frissen vízre kerülő hajók átlagosan egyre nagyobb méretűek. Megpróbálunk lépést tartani ezzel, nemrég párhuzamos fejlesztésekkel 8500-ról 9000-re növeltük a balatoni kikötőhelyek számát, de a foglaltság így is 100%-os, a várólisták pedig végeláthatatlanok” – árulta el Gerendy Zoltán, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke, a BDO Magyarország ügyvezetője.
Mint azt a MVSZ első embere megosztotta, az infrastrukturális beruházásokkal most főként a rohamosan bővülő hobbiréteg igényeit igyekeznek kiszolgálni. „Elsősorban nyári szezonális sport révén a vitorlázást a koronavírus-járvány is kevésbé érintette, vagyis ahogy a belföldi szállásadóknak is aranykort hozott az elmúlt 2 év, úgy a vitorlázásnak is sikerült kihasználni ezt a Balatont erősítő hullámot, ismét egyre több például a vitorlás tábor is” – mondta Gerendy Zoltán, majd hozzáfűzte, a sportágat az is népszerűsítette, hogy Berecz Zsombor a tavalyi tokiói olimpián ezüstérmet nyert a finn dingi hajóosztályban. „Azoknak, akik már ott vannak a tavon, óriási motivációt jelent, hogy látták, a Balatonról indulva is el lehet érni egy ilyen rendkívüli eredményt. A versenyző fiatalokat különösen ösztönzi ez a siker, Zsombi pedig szerencsére olyan példakép, aki szívesen és hatásosan osztja meg a tudását másokkal.”
A vitorlázás tehát most több szempontból is „jó szelet kapott”, azonban a szakember a BDO Magyarország ügyvezetőjeként folyamatosan nyomon követi a gazdaság nem túl kedvező prognózisait is, amik természetesen hatással lehetnek a vitorláséletre is. „A magam részéről nem számítok tartós visszaesésre, bár a helyzet gyorsan változhat. A kikötőkben járva a társadalom teljes keresztmetszetét látni lehet, kis- és nagyvállalkozókat éppúgy, mint nyugdíjasokat vagy fiatalokat, így ezt a szférát sem érinti az átlagnál érzékenyebben egy esetleges recesszió, sőt; a tapasztalatok alapján a vitorlázás kimondottan válságálló: az elmúlt évtizedek gazdasági sokkjai rendre hoztak ugyan némi átrendeződést, de beszakadást sosem” – fogalmazott.
Gerendy Zoltán ezt azzal indokolta, hogy a vitorlázás „életmódkérdés”, a többségnek elöl áll a prioritási listáján, így elképzelhető ugyan, hogy a hajóeladások visszaesnek, illetve az éves ráfordítást (pl. felújítás, alkatrészcsere) sokan visszafogják, de meg nem válnak a hajójuktól. Azzal kapcsolatban, hogy mennyi az a minimum költség, amivel egy hajótulajdonosnak számolnia kell, úgy kalkulált: egy kisebb hajó kikötői helybérlete évi pár százezres tétel (parti tárolás esetén még ennyi sem), egy nagy méretű hajónál pedig nagyjából 800 ezer és 1,5 millió forint közti összegről beszélhetünk éves szinten.
Ami a közelgő Kékszalagot illeti, a tradícióit és méreteit tekintve is egyedülálló verseny július 14-én, csütörtök reggel indul és szombat este kerül sor a díjkiosztóra. A balatonfüredi központban és más partmenti helyszíneken is számos nívós kísérőprogrammal övezett eseményt idén a korábbiaknál is pontosabb és üzembiztosabb nyomkövetési megoldások révén kísérhetik figyelemmel az érdeklődők.
A résztvevőkkel kapcsolatban Gerendy Zoltán zárásként elmondta: „ahogy a vitorlás közösség is leképezi az egész társadalmat, úgy a Kékszalag is hűen felvonultatja a teljes palettát a 100 millió forintnál is értékesebb, abszolút bajnoki címre hajtó katamaránoktól a 30 éves műanyaghajókig, amelyek legénysége főként az öröm kedvéért indul útnak. De biztosak lehetünk benne, hogy nekik is ünnep lesz ez a két nap, olyan semmi máshoz nem fogható élményekkel, mint az éjszakai vitorlázás a világ egyik legszebb taván, a naplemente Badacsonynál vagy a napfelkelte Tihanynál.”
