GENIUS Act: szigorúbb stabilcoin-szabályok jönnek az Egyesült Államokban

A FinCEN és az OFAC által előkészített szabályok az engedélyezett fizetési stabilcoin-kibocsátókat szigorúbb KYC-, AML- és szankciós megfelelésre köteleznék. A cél egyértelmű: az amerikai szabályozók ellenőrizni akarják, kik azok a szereplők, akik közvetlenül dollárt váltanak stabilcoinra, illetve stabilcoint fiatpénzre.

A GENIUS Act a stabilcoin-kibocsátókat célozza

A javasolt rendszer alapján az engedélyezett fizetési stabilcoin-kibocsátókat a Bank Secrecy Act hatálya alá tartozó pénzügyi intézményként kezelnék.

Ez azt jelenti, hogy a kibocsátóknak kockázatalapú pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás elleni programokat kellene működtetniük, ügyfél-átvilágítást végezniük, nyilvántartásokat vezetniük, valamint jelenteniük a gyanús tranzakciókat.

A technikai elvárások is szigorodnának. A kibocsátóknak olyan rendszereket kellene fenntartaniuk, amelyek szükség esetén képesek blokkolni, visszautasítani vagy befagyasztani bizonyos tiltott tranzakciókat.

Ez különösen fontos egy olyan piacon, ahol a stabilcoinok egyre nagyobb szerepet töltenek be nemcsak a kriptokereskedésben, hanem a nemzetközi fizetésekben, vállalati elszámolásokban és intézményi pénzmozgásokban is.

KYC csak a közvetlen ügyfeleknél

A szabályozási tervezet egyik legfontosabb részlete, hogy nem ír elő teljes körű kibocsátói KYC-kötelezettséget minden stabilcoin-tulajdonos számára.

A kibocsátóknak elsősorban azokat az ügyfeleket kellene azonosítaniuk, akik közvetlenül velük állnak kapcsolatban az elsődleges piacon. Ide tartozhatnak például azok a kriptotőzsdék, market makerek, fizetési cégek vagy intézményi szereplők, amelyek közvetlenül mintelnek, vagyis új stabilcoint hoznak forgalomba, illetve közvetlenül váltanak vissza tokeneket.

Egy átlagos felhasználó azonban, aki egy kriptotőzsdén vásárol USDC-t vagy USDT-t, nem kerül automatikusan közvetlen ügyfélkapcsolatba a kibocsátóval.

Ez azért lényeges, mert a stabilcoin-tranzakciók döntő része a másodlagos piacon zajlik. A felhasználók tőzsdéken, decentralizált protokollokon és saját kezelésű tárcákon keresztül mozgatják a tokeneket, miközben a kibocsátó sok esetben nem ismeri a tárca mögött álló személyazonosságot.

A szabályozás tehát egyelőre nem számolja fel teljesen az anonimitást, inkább a szabályozott belépési és kilépési pontokat szigorítja.

Már 5000 dollártól jelentési kötelezettség jöhet

A javaslat alapján egy engedélyezett stabilcoin-kibocsátónak jelentenie kellene azokat a gyanús tranzakciókat vagy tranzakciós kísérleteket, amelyek elérik az 5000 dolláros értékhatárt.

Ez nem azt jelenti, hogy minden 5000 dollár feletti tranzakció automatikusan gyanús lenne. A jelentési kötelezettség akkor lépne életbe, ha a tranzakció pénzmosásra, csalásra, szankciókerülésre vagy más tiltott tevékenységre utaló körülményeket mutat.

A FinCEN ugyanakkor nem akarja minden másodlagos piaci tokenmozgást automatikusan kibocsátói szintű jelentési kötelezettség alá vonni.

Ez egy tudatos kompromisszum: a szabályozók a stabilcoinok fiatkapcsolatait szigorúan ellenőriznék, miközben a nyílt blokkláncos másodlagos piacot egyelőre nem alakítanák teljesen azonosított rendszerré.

A megfelelés komoly költséget jelenthet

A szigorúbb szabályozásnak gazdasági ára is van.

A FinCEN becslése szerint az átfogó AML- és szankciós megfelelés éves szinten több tízezer dolláros költséget jelenthet egy stabilcoin-kibocsátónak, amelyhez további ügyfélazonosítási kiadások társulhatnak.

A legnagyobb kibocsátók számára ez kezelhető tétel lehet, a kisebb szereplők számára azonban jelentős piacra lépési akadályt teremthet.

Ez hosszabb távon a stabilcoinpiac további koncentrációjához vezethet. A nagyobb, tőkeerősebb és már eleve komoly compliance-infrastruktúrával rendelkező szereplők könnyebben alkalmazkodhatnak a szigorú követelményekhez, míg a kisebb kibocsátók versenyhátrányba kerülhetnek.

A költségek ráadásul nem feltétlenül maradnak a kibocsátóknál. A közvetlenül velük dolgozó tőzsdék, market makerek és fizetési szolgáltatók magasabb adminisztrációs terhekkel szembesülhetnek, amelyeket később kereskedési díjakban, spreadekben vagy infrastruktúra-költségekben továbbháríthatnak a felhasználókra.

Globálisan is szigorodik a stabilcoin-szabályozás

Az Egyesült Államok nem egyedül halad ebbe az irányba.

Az Egyesült Királyságban a Travel Rule már megköveteli, hogy bizonyos kriptotranszferekhez az átutaló és a kedvezményezett azonosításához szükséges adatokat is csatolják.

Az Európai Unió hasonló nyomon követhetőségi követelményeket vezetett be a kriptoeszköz-szolgáltatók számára, míg Hongkong stabilcoin-engedélyezési rendszere szintén külön AML- és CFT-követelményeket tartalmaz.

A trend egyértelmű: a stabilcoinokat a szabályozók egyre kevésbé kezelik egyszerű kriptotermékként, és egyre inkább a globális pénzügyi infrastruktúra részeként tekintenek rájuk.

Az anonimitás nem tűnik el, de szűkül a mozgástér

A GENIUS Act végrehajtási szabályai alapvetően azt üzenik, hogy a stabilcoinpiac intézményesedésével együtt a szabályozói kontroll is szigorodik.

A kibocsátóknak tudniuk kell, kik a közvetlen ügyfeleik, figyelniük kell a gyanús tranzakciókat, és szankciós megfelelési rendszereket kell működtetniük.

A másodlagos piac azonban továbbra is részben kívül maradhat a közvetlen kibocsátói KYC-n.

Ez azt jelenti, hogy egy saját kezelésű tárca továbbra is fogadhat stabilcoint anélkül, hogy a kibocsátó automatikusan ismerné a tulajdonos személyazonosságát.

A jövő egyik legfontosabb szabályozási kérdése ezért az lesz, hogy meddig marad fenn ez az egyensúly a pénzügyi nyomon követhetőség és a nyílt blokkláncos infrastruktúra között.