Infláció, egészségügy, korrupció: ezeket tartják ma a legsúlyosabb problémáknak a magyarok

A kutatás néhány kiemelt száma:

-A lakosság 41,6%-a a három legsúlyosabb társadalmi probléma egyikének tartja a korrupciót.
-A lakosság közel háromnegyede, 73,7%-a szerint a korrupció jelentősen vagy rendkívüli mértékben elterjedt Magyarországon.
-A társadalom közel háromnegyede (73,6%) nyilatkozott úgy, hogy nem tartja elfogadhatónak a korrupciót.
-Csak minden negyedik magyar (26,8%) lépne fel aktívan, ha korrupciógyanús esetet tapasztalna.

A korrupció a társadalmi problématérkép élmezőnyében

A korrupció érzékelésére, a konkrét korrupciós tapasztalatokra, az intézményi bizalomra, a bejelentési hajlandóságra és az uniós források felhasználásának hatékonyságára egyaránt kiterjed a „Tiszta úton”, az Integritás Hatóság első országos, reprezentatív attitűdkutatása. Az eredmények alapján a felnőtt magyar népesség bő négytizede(41,6%) a három legfontosabb probléma egyikének tartja a korrupciót, ami rendszerszintű társadalmi aggodalmat jelez.

A magyarok 73,7%-a szerint a korrupció jelentősen vagy rendkívüli mértékben elterjedt Magyarországon, ami jóval magasabb az Eurobarométer[1] által mért, európai uniós országokat összehasonlító adatoknál. A válaszadók csaknem fele, 45,7%-a szerint a korrupció 2020 és 2025 között jelentősen nőtt, további 20,9% kismértékű növekedést érzékelt. Csupán 5,7% észlelt bármilyen csökkenést.

„A magyar társadalomban él egy kézzelfogható antikorrupciós értékvilág: a korrupció elutasítása egyértelműen többségi álláspontnak számít. Kitűnik az adatokból az is, hogy az emberek a környezetüket korruptabbnak vélik, mint saját magukat: hajlamosak önmagukat kedvezőbb színben feltüntetni, míg másokat negatívabban megítélni.

Eközben viszonylag kevés kézzelfogható személyes korrupciós tapasztalattal rendelkeznek: csupán a megkérdezettek 7%-a nyilatkozott úgy, hogy személyesen is találkozott korrupciós jellegű visszaélésekkel, ami arra utal, hogy a korrupció főként a magasabb, az átlagembertől távolabbi döntési szinteken van jelen, a többség inkább a hatásaival találkozik” - fogalmazott Dr. Burai Petra, az Integritás Hatóság oktatási vezetője, a kutatás szakmai lektora.

Elutasító többség, engedékeny kisebbség

A megkérdezettek közel háromnegyede (73,6%) úgy nyilatkozott: nem tartja elfogadhatónak a korrupciót. Másfelől ugyanakkor a válaszadók bő egynegyede, 26,4%-a teljesen vagy inkább elfogadhatónak érzi a közintézményekben, ha a korrupciós módszerrel előnyt szerezhet magának. Regionálisan Budapesten a legmagasabb a „teljes mértékben elfogadható” válaszok aránya, azaz a korrupcióval szemben a fővárosiak „toleránsabbak”.

A pénzátadást (valamilyen előnyért cserébe) 90% feletti arányban elutasítják a magyarok, az ajándék adást azonban csak 30%-ban, a szívességtételt 34%-ban tekintik elfogadhatatlannak. A relatív többség úgy véli, hogy az üzleti életben a siker feltétele az „inkább tisztességes” magatartás.

Tízből heten nem tudják, hová fordulhatnának

A magyarok kétharmada (69,2%) egyetlen intézményt sem ismer, ahová korrupciógyanú esetén fordulhatna, ami az EU-átlagnál (52,6%) rosszabb eredmény, és közvetlenül kihat a cselekvési hajlandóságra: a bejelentési fórumot ismerők közel négyszer nagyobb eséllyel jeleznének visszaélést, mint akik nem ismernek ilyet. Azok között, akik meg tudtak nevezni a korrupció ellen fellépő intézményt, az Integritás Hatóság az első három leggyakrabban említett antikorrupciós szervezet egyike volt.

Az adatok alapján mindössze a megkérdezettek 26,8%-a cselekedne aktívan korrupciógyanús eset észlelésekor. A széles körű passzivitásnak négy fő oka van:

-a retorziótól való félelem,
-a bizonyíthatóság nehézsége,
-az eljárási bizonytalanság (nem tudják, mi lenne a teendő),
-és az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy úgysem lesz eredménye a fellépésnek.

A válaszadók 73,6%-a szerint az állami intézmények „egyáltalán nem” vagy „inkább nem” képesek megvédeni a lakosságot a korrupció káros hatásaitól. Az összefüggés egyértelmű: akik bíznak az intézményekben, szignifikánsan nagyobb arányban jeleznék a visszaéléseket.

Uniós források: helyben kedvezőbb a kép

A magyarok 65,4%-a vélelmez kiterjedt korrupciót az uniós források hazai felhasználásában; az EU intézményein belül csak 43,8% tartja elterjedtnek a korrupciót. A megkérdezettek az uniós források felhasználását korrupciófertőzöttebbnek gondolják országosan, mint helyben: a helyi felhasználást a többség (64%) pozitívan értékeli, az országos megítélés jóval szkeptikusabb (44%). Ezt a különbséget magyarázhatja, hogy helyben az emberek nemcsak az esetleges visszás jelenségekkel, hanem a támogatások előnyeivel is közvetlenebbül találkoznak, és magasabb lehet a bizalom a helyi intézményekkel szemben is, ami pozitívan erősítheti a helyi forrásfelhasználás hatékonyságáról alkotott véleményeket.

Médiafogyasztás és korrupcióérzékelés

A kutatás statisztikailag igazolta a médiahasználat és a korrupcióérzékelés egyik sajátosan magyar összefüggését: a közszolgálati televíziót fő információforrásként használók szignifikánsan kevésbé érzékelték elterjedtnek a korrupciót, mint akik más forrásokból tájékozódtak. Az adatfelvétel idején, még az áprilisi országgyűlési választások előtt a közmédia és a kormánypárti sajtó megítélése a közvéleményben erősen együtt mozgott – a lakosság e két médiatípust lényegében azonos kategóriaként kezelte. A korrupciós hírek tekintetében a válaszadók az akkori kormánykritikus sajtóban bíztak a leginkább, bár a média egészébe vetett bizalom általánosan alacsony volt.