Kína az ázsiai régió nagy kérdőjele
A kínai növekedés lehetséges forgatókönyvei
Az első szerint, mely egyben a Fidelity alapforgatókönyve is, folytatódik Kína gazdaságának megszilárdulása, és az ingatlanszektor stabilizálódásával és a fogyasztás élénkülésével párhuzamosan fokozatosan felgyorsul a talpra állás. Ennek a forgatókönyvnek, melyben a kínai gazdasági növekedés 2024-ben 4-5% körül alakul, a szakértők szerint 65% a valószínűsége. A szakmapolitikai döntéshozók több fiskális és monetáris támogatást nyújtanak majd, hogy fenntartsák a növekedést, például a mély, strukturális problémák kezelésére irányuló hatékony intézkedéseket, amelyek segítenek a gazdaság egyensúlyának helyreállításában és a régi, beruházásvezérelt modelltől való eltávolodásban. Ezek a gazdaságpolitikai lépések segítenének stabilizálni az ingatlanpiacot is, amely Kínában a háztartások vagyonának mintegy kétharmadát foglalja magában, ezzel látványosan helyreállítanák a fogyasztói bizalmat.
A fejlett országok recessziója esetén a kínai belső piac megerősödése segítene ellensúlyozni a külföldi kereslet visszaesését. „Bár úgy véljük, hogy a korábbi évek magas növekedési modellje nem fenntartható; a javuló makrogazdasági környezet javíthatná a vállalati nyereségeket és végső soron a befektetői hangulatra is kedvező hatással lenne. Az ingatlanok esetében az árak stabilizálódására számítanánk, nem pedig a növekedés újbóli beindulására, és szorosan figyelemmel kísérnénk az adósságszinteket” -mondta el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.
A „folytatódó stabilizáció” forgatókönyv vegyes következményekkel járnak a kínai eszközökre nézve. A kínai részvények közül, amelyek jelenleg a legtöbb más régióhoz képest vonzóbb értékeltséget kínálnak, az olyan ciklikus részvények profitálnának leginkább a növekvő gazdasági teljesítményből, mint a hajózási, ipari és olajipari szolgáltatási papírok. A háztartások erőteljesebb költekezése, amelyet a világjárvány idején felhalmozott jelentős többletmegtakarítások tesznek lehetővé, a fogyasztói szektor részvényeinek kedvezne. Ebben a forgatókönyvben a kamatlábak a stabilitás és a kis mértékű csökkenés között mozognának. A kínai államkötvények reálhozama az alacsony inflációs környezet miatt továbbra is meggyőző maradna, ez pedig kedvező hatással lenne az onshore kötvények iránti keresletre. Ennek ellenére rövid távon likviditásszűkülést tapasztalhatnánk az onshore kötvénypiacon, amit a befektetőknek a jövőbeli szakpolitikai támogatással kapcsolatos várakozásai és az államkötvények növekvő, a hozamokat még feljebb hajtó kínálata okozhat.várakozásai és az államkötvények növekvő, a hozamokat még feljebb hajtó kínálata okozhat.
A kínai gazdaság második lehetséges jövőbeli forgatókönyvében a lefelé mutató kockázatok játsszák a főszerepet, például az, hogy a kormányzati ösztönzők nem elég gyorsan érik el a céljukat, ami komoly lassulást eredményezhetne. Ennek a forgatókönyvnek a valószínűségét a Fidelity 25 %-ra becsüli. Ebben a helyzetben a gazdaságot kettős csapás éri a belső strukturális kihívások és a külső kereslet lassulása miatt. A szakpolitikai támogatás elmaradása az amúgy is gyengélkedő ingatlanpiacot valóban komoly visszaesésbe taszítaná. Erre válaszul megnőne a helyi önkormányzatok adósságának hitelkockázata, mivel az ezek költségvetési bevételeinek fő forrását jelentő telekeladások tovább csökkennének.
Ha az ingatlanszektor és az önkormányzati adósságok kettős válsága átterjedne a szélesebb pénzügyi rendszerre, Kína megindulhat a „japánosítás”, vagyis a súlyos adósságterhekkel, dezinflációs nyomással, valamint a fogyasztók és a vállalkozások kiadásainak és bizalmának visszaesésével jellemezhető, többéves gazdasági stagnálás felé. A központi kormányzat szintjén még mindig lenne lehetőség a tőkeáttétel növelésére a visszaesés ellensúlyozása céljából, de a részvénybefektetők számára egy ilyen medvepiaci forgatókönyv védekező pozícionálást tenne szükségessé. A közművek és az alapvető fogyasztási cikkek részvényei hatékonyabban tudnának dacolni a viharral. Ez a háttér kedvező lehet a kínai kötvényeszközök számára, és a Fidelity is fokozottan a durációt részesítené előnyben. Ugyanakkor egy ilyen visszaesés során a nemteljesítési kockázatok növekedése arra intene, hogy ragaszkodjunk a jó minőségű vállalati kötvényekhez.
A harmadik kínai forgatókönyv szerint a gazdaság erős reflációs időszakba lép. A három lehetőség közül ehhez rendeli a Fidelity a legkisebb, 10%-os valószínűséget. Ebben a verzióban Kína újra elővenné a régi gazdaságpolitikai kottáját, és a növekedést túlzott kormányzati beruházásokkal és az ingatlanpiaci boom újraélesztésével támogatná. A szakpolitikai döntéshozók már nem csak ciklikus enyhítő intézkedéseket vetnének be az ingatlanfejlesztők és a pénzszűkében lévő helyi önkormányzatok finanszírozási eszközeinek megtámogatására, amivel újabb hitelezési hullámot gerjesztenének az állami és a magánszektorban. Az infláció felgyorsulna, az üzleti és fogyasztói bizalom újraéledne. Az újabb ingatlanpiaci boom széles körű fellendülést indítana el az egész gazdaságban. Rövid távon Kína visszanyerné gyors gazdasági növekedését, a befektetőknek óvatosnak kellene lenniük: ez az adóssággal táplált bővülés hosszú távon nem lenne fenntartható, és végül még súlyosabb strukturális problémákat okozna a gazdaságban. Az eszközosztályok szempontjából a reflációs forgatókönyv kedvező a gazdaságilag érzékeny értékpapírok, például a nehézgépek gyártói és a pénzügyi szektor számára. Az eseményeket valószínűleg a fogyasztás széles körű fellendülése követné, ezért a fogyasztási részvényeket is előnyben részesítenék, különösen a nem alapvető fogyasztási cikkeket.
