Újra terítéken az olajtúlkínálat: esik a nyersolaj ára az amerikai–iráni megállapodás után

A háborús félelmek felülírták a túlkínálati várakozásokat

Még azelőtt, hogy az Egyesült Államok katonai csapást mért volna Iránra, számos kereskedő arra számított, hogy a globális olajkínálat növekedése nyomás alá helyezi a rövid távú árakat. Ennek megfelelően olyan opciós pozíciókat építettek ki, amelyek arra fogadtak, hogy a közeli határidős olajkontraktusok ára a későbbi lejáratok alá csúszik.

A piac azonban teljesen más irányba fordult. A támadás után az ellátási zavaroktól való félelem miatt a rövid távú olajárak meredeken emelkedtek. Április végén az augusztusi lejáratú West Texas Intermediate (WTI) olaj hordónként több mint 5 dollárral kereskedett a szeptemberi kontraktus felett, amely további 4 dolláros prémiumot mutatott az októberi lejárathoz képest.

Ez a rendkívüli árkülönbség gyakorlatilag értéktelenné tett több mint 20 ezer olyan opciós szerződést – havi szinten mintegy 20 millió hordónyi olajnak megfelelő mennyiséget –, amelyek az árkülönbségek nullánál alacsonyabb szintre süllyedésére fogadtak.

Ismét életre keltek a medvés pozíciók

A helyzet most gyorsan változik. Az amerikai–iráni megállapodás nyomán az árkülönbség ismét 1 dollár alá szűkült a közeli lejáratok között, így ezek az opciók újra értelmet nyertek.

A piac ugyanakkor továbbra sem tekinthető egyértelműen medvésnek. Ha a békemegállapodás meghiúsulna vagy a feszültség ismét kiéleződne, az olajárak gyorsan emelkedésnek indulhatnának.

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a Hormuzi-szoroson keresztüli szállítások normalizálódása időbe telik. Az elmúlt hónapokban megcsappant készletek feltöltése sem történik egyik napról a másikra, ami korlátozhatja az árak további zuhanását.

Egyre pesszimistábbak a spekulánsok

Nemcsak az árgörbére vonatkozó fogadások váltak ismét érdekessé. A befektetők összességében is egyre borúlátóbbak az olajpiaccal kapcsolatban.

Az amerikai Határidős Árutőzsdei Felügyelet (CFTC) legfrissebb adatai szerint a pénzügyi alapok és nagy spekulánsok nettó vételi pozíciója a Brent olajban hat hónapos mélypontra süllyedt. Március vége óta a long pozíciók közel háromnegyede eltűnt a piacról.

A piaci hangulat változását jól mutatja, hogy a két hónapos Brent vételi opciók (call opciók) felára szinte teljesen eltűnt. Március közepén még több mint 30 ponttal volt magasabb a prémium, amikor az ellátási problémáktól való félelem uralta a piacot.

Ma az opciós árfolyamok már jóval kiegyensúlyozottabb kockázatokat tükröznek, feltételezve, hogy az amerikai–iráni megállapodás véglegessé válik és hosszabb távon is fennmarad.

Nagyszabású fogadások érkeznek a 70 dollár alatti olajárra

A piacon már most megjelentek az újabb medvés pozíciók.

Szerdán mintegy 100 ezer Brent opciós spread kontraktus cserélt gazdát, amely összesen 100 millió hordó olajnak felel meg. Ezek a pozíciók arra épülnek, hogy a szeptemberi Brent árfolyama 70 dollár alá csökken.

Pénteken további 41 millió hordónyi pozíció jelent meg a 71 és 70 dolláros árszintek között.

A piaci szakértők szerint ezek mögött valószínűleg olyan intézményi szereplők állnak, akik tőzsdén kívüli (OTC) digitális opciós ügyleteket fedeznek. Ezek a fogadások arra számítanak, hogy a Brent olaj ára a következő egy hónapban 70–71 dollár alá süllyed.

Az opciós piac tovább gyorsíthatja az esést

A jelenlegi pozíciók mellett már korábban is jelentős nyitott érdekeltség halmozódott fel az alacsonyabb árszinteken.

Például az augusztusi és szeptemberi Brent 75 dolláros kötési árú opcióiból egyaránt mintegy 45 ezer szerződés maradt nyitva.

Ez azért fontos, mert ha az opciókat kibocsátó kereskedőknek fedezeti célból további határidős olajkontraktusokat kell eladniuk, az önmagában is fokozhatja az árfolyamcsökkenést.

A piac fókusza ismét a túlkínálatra került

Míg néhány hete még az ellátási zavarok és a közel-keleti konfliktus eszkalációja jelentette a legnagyobb kockázatot, a befektetők figyelme most újra a kínálati oldal felé fordult. Ha az iráni export fokozatosan visszatér a piacra, és a globális kereslet nem gyorsul érdemben, az olajárakra a következő hónapokban továbbra is lefelé mutató nyomás nehezedhet.

A piac tehát rövid idő alatt ismét ugyanoda jutott vissza, ahol a konfliktus előtt tartott: egyre többen kezdenek fogadni arra, hogy a világ olajpiacán ismét több lehet a kínálat, mint amennyit a kereslet képes felszívni.