4,1%-os munkanélküliségi ráta és 14%-os bérnövekedés a hazai munkaerőpiacon

A legutolsó hónapban a nemzetközi módszertan szerinti munkanélküliségi ráta 4,1% volt az előző havi 3,9%-ot követően és az előző év azonos hónapjában mért 3,7% után. A hónapban az NFSZ-nél 226 ezer regisztrált álláskereső szerepelt, ami az előző év azonos időszakához képest 4,0%-kal, a megelőző hónaphoz viszonyítva 0,7%-kal csökkent.

A foglalkoztatási ráta továbbra is historikusan magas, a legutolsó negyedévben a 15-64 éves népesség 75,0%-a dolgozott a megelőző negyedév 74,7%-os, illetve az előző év azonos időszakában mért 74,6%-os szinttel összevetve.

Ezzel párhuzamosan az előző havi ismert adatok alapján a munkaerőpiacon tapasztalt bérnyomás továbbra is az inflációs környezetre való reagálást és a feszes munkaerőpiacot jelzi, miután 14%-kal emelkedett a bruttó átlagbér a megelőző havi 15,3%-os szint után, miközben a piaci folyamatokat jobban megragadó és a monetáris politika számára is pontosabb iránymutatást jelentő versenyszférai béremelkedés mértéke 14,6% volt megelőző hónap 15,3%-a után.

Kilátások

Az őszi hónapokra ismét kismértékben 4% alá csökkenő munkanélküliségre számítunk, az idei éves átlagos ráta pedig 3,8% lehet, ami a munkaerőpiacilag aktívak között gyakorlatilag teljes foglalkoztatást jelent. Így a mérsékelt recessziós és magas kamatkörnyezet mellett is igaz marad, hogy a teljes foglalkoztatottság közelében áll a hazai piac, aminek egyik oka, hogy a két évvel ezelőtti helyreállási problémákból kiindulva igyekeznek megtartani a bevált munkaerőt a piaci szereplők és átmenetileg vállalhatják a kapun belüli munkanélküliséget is, ami egyben azt is jelzi, hogy a piaci szereplők is egy rövid ideig tartó, átmeneti gazdasági visszaesésre számítanak.

Ezzel párhuzamosan a béremelkedés mértéke 15%-ot elérő lehet az idei év átlagában a hazai munkaerőpiacon, míg a jövő évben 10% körüli lehet az átlagbér növekedési üteme, amit támogat a decembertől 15 illetve 10%-kal emelkedő bérminimumok szintje.

Részletek, háttér

A hazai foglalkoztatottsági szint továbbra is rekordmagasságban tartózkodik, miközben minimálisan a munkanélküliek száma is emelkedik az inaktivitásból a munkaerőpiacra visszatérők számának növekedése miatt és így az aktivitás is új csúcsra kerül, csak kismértékben elmaradva immár az 5 millió főtől. A munkaerőpiac(ok) jelenlegi gyengébb, recessziós környezetben tapasztalt ilyen mértékű stabilitása némi meglepetésre ad okot, mivel a jelentősebb ideje zajló erőteljes jegybanki kamatemelések a korábbi tapasztalatok alapján ennyi idő után már elkezdenek hatást gyakorolni a munkaerőkeresletre.

Eközben az említett aktivitás is új csúcsokra ér, mivel láthatóan az inaktívak is egyre inkább visszatérnek a munkaerőpiacra az inflációs környezet következtében, így a foglalkoztatás bővülésével párhuzamosan a munkanélküliség is emelkedett minimálisan.

A munkaerőpiaci feszesség továbbra is magas, a hazai 80 ezret elérő bejelentett betöltetlen álláshelyek száma alapján továbbra is erős kereslet mutatkozik a munkaerő iránt, amit jelez a bérnyomás mértéke is, amely bár mérsékelten lassult, de továbbra is közel van a 15%-os szinthez. Ez egyben a legutóbbi inflációs számok alapján már pozitív reálbér növekedést is jelez, fokozatosan támogatva a gyengébb fogyasztás helyreállását-

Továbbra is a legakutabb kérdés, hogy az ár-bér spirál magasabb szinten történő beragadását valószínűleg sikeresen megakadályozó jegybankok mikor tudnak további hűtő hatást kifejteni a munkaerőpiacokra a fejlett gazdaságokban és elősegíti a munkaerőpiaci feszesség és az ebből következő béremelkedési ütem olyan szintű lassulását, ami segíti a jegybanki inflációs célok elérést.

A továbbra is láthatóan erős munkaerőpiaci kereslet erősíti az aggodalmakat, hogy a 2%-os jegybanki inflációs célokhoz való igazodás később következhet be és hogy mindez megvalósulhat-e puha landolással, vagyis erőteljesebb recesszió nélkül vagy esetleg jóval hosszabban lesz szükséges a historikusan magas kamatokat fenntartani.

De érdemes megjegyezni, hogy a munkaerőpiacok reakcióideje kifejezetten lassú, a beálló reálgazdasági változások akár 12-15 hónapos késéssel is jelenhetnek meg a munkaerő iránti keresletben, így kifejezetten nehéz lehet eltalálni a ciklus megfelelő szakaszát a monetáris politikai eszköztárral. A fenti folyamatokból eredően az extenzív, vagyis a munkaerőpiac mennyiségi bővülésének határaihoz érve a vállalatok erőteljesebben fordulhat a hatékonyság és a termelékenység növelésének irányába, illetve valósíthatnak meg olyan beruházásokat, amit eddig a kellő számban rendelkezésre álló munkaerő miatt nem valósítottak meg és/vagy nem térült volna meg, ami pozitív fejlemény a teljes nemzetgazdaság szempontjából.