A régiós áltlag alatt a magyar háztartások vagyonosodása

A növekedés hátterében a Japán, USA és Európa tőzsdepiacain tapasztalható kivételes teljesítmény állt: az értékpapírvagyon 16,5 százalékkal nőtt – többel, mint közvetlenül a pénzügyi válság kitörését megelőző években. Ez azonban nem arra utal, hogy az értékpapírok hirtelen ismét népszerűek lettek a megtakarítók körében. Az USA volt az egyetlen régió, ahol jelentős mennyiségben pumpáltak új pénzforrásokat a részvényekbe és egyéb értékpapírokba. Ebből az eszközosztályból elsősorban továbbra is az európaiak vonták ki pénzüket.
 
Az elmúlt évben tapasztalt erőteljes növekedés nem minden régióban éreztette azonos mértékben kedvező hatását. A feltörekvő piacokon, elsősorban Latin-Amerikában, a helyi tőke- és valutapiac zavarai következtében lassult a vagyonnövekedés. A kelet-európai régió egészét tekintve szintén, majdnem egy százalékponttal 11,2 százalékra esett vissza a növekedés, bár még így is több mint kétszerese volt Nyugat-Európa növekedési ütemének (+5,2 százalék). Ami a hosszú távú növekedést illeti, a régió továbbra is a növekedés éllovasának számít: a 2000 óta tapasztalt átlagosan mintegy 14,5 százalékos éves növekedéssel világviszonylatban még mindig a legjobban teljesít. Mindezek ellenére 2007 óta a régió számos országában – főként a kelet-európai uniós tagállamokban – több fokozattal lanyhult az eszközfelhalmozás. A vagyonosodás reálértékét tekintve, azaz az általános inflációs rátát figyelmen kívül hagyva a kelet-európai ütem évi 6 százalékra csökken; ez megközelítőleg azonos Latin-Amerika valós növekedési ütemével (+5,5 százalék), viszont jelentősen elmarad Ázsiához képest (Japán kivételével), amely az ezredforduló óta majdnem évi 10 százalékos növekedést produkál.

„A nehéz helyzet ellenére a kelet-európai eszközöket összességében pozitív tendenciák jellemezték az elmúlt két évben” – mondja Michael Heise, az Allianz vezető közgazdásza. „Ez azt mutatja, hogy a felzárkózási folyamat továbbra is zavartalanul zajlik a régióban. Az ukrán válság súlyosbodásával azonban újabb sötét felhők gyülekeznek a láthatáron.”
 
A magyar háztartások pénzeszközállománya 5,7 százalékkal nőtt 2013-ban – ez az ütem elmarad a kelet-európai uniós tagállamok régiós átlagától (7,1 százalék). Az értékpapírpiac jelenlegi fellendülése viszont kifejezetten javára vált a magyar háztartásoknak, amelyek így 14,8 százalékkal növelték értékpapírvagyonukat. Ezzel szemben az életbiztosítási és nyugdíjvagyon meglehetősen csekély (+3,3 százalékos) mértékben növekedett, a banki megtakarítások pedig éppenséggel 4,7 százalékkal csökkentek. Ennek következtében 2013 végén a teljes pénzeszközállomány 51 százaléka értékpapírokból, 34 százaléka bankbetétekből állt, míg az életbiztosítási és nyugdíjvagyon csak 11 százalékra volt tehető. 2007 óta a háztartások teljes pénzeszközállománya 19 milliárd euróval, illetve 22,9 százalékkal nőtt.
 
2013-ban nemcsak a vagyonosodás volt jelentős; az adósságnövekedés (a jelzálogadósságot is ideértve) is egy fokozattal feljebb kapcsolt. 3,6 százalékkal az adósságnövekedés gyorsabb volt, mint a válság kitörése óta bármelyik évben. Ettől függetlenül a globális adósságráta (az adósság nominális gazdasági teljesítmény arányában kifejezett értéke) valamelyest ismét csökkent a múlt évben, fél százalékponttal 65,1 százalékra esett vissza. Az adósságráta 2009 óta tartó csökkenése jelenleg 6,4 százalékponton áll. Ez a tőkeáttétel-csökkenés azonban kizárólag a fejlett országoknak tulajdonítható, azon belül is legfőképp az USA-nak, ahol az elmúlt négy évben 15,5 százalékpontot sikerült lefaragni a rátából. A feltörekvő piacokon ugyanakkor a gazdasági teljesítmény arányában is többé-kevésbé folyamatosan nő az adósságteher. A kelet-európai régió egészében a lakosság adóssága 13,2 százalékkal 760 milliárd euróra emelkedett 2013-ban, bár ez az elmúlt években tapasztalható növekedés kizárólag azoknak az országoknak – különösen Oroszországnak és Törökországnak – tulajdonítható, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. Az Európai Unió országaiban az adósságnövekedés lényegében megtorpant. A magyar háztartások az elmúlt három évben összességében majdnem 20 százalékkal még csökkentették is adósságukat. Az elmúlt évek féktelen hitelnövekedése ellenére nincs még egy olyan régió, ahol az általános gazdasági teljesítmény arányában kifejezett adósságráta olyan alacsony lenne, mint Kelet-Európában: 2013 végén a regionális adósságráta 22,6 százalékon állt; a régió uniós tagállamaiban a ráta ennél jóval magasabb, átlagosan 34 százalék volt, ez azonban a vizsgált országokban még mindig alatta marad az 50 százalékos határértéknek; Magyarországon a ráta jóval a 2010-es csúcs (42,8 százalék) alatt 31,5 százalékot ért el.
 
Ez azt jelenti, hogy a globális nettó pénzeszközállomány (bruttó pénzügyi vagyon mínusz adósság) 2013-ban kétszámjegyű növekedést produkált (+12,4 százalék). A leggazdagabb országok rangsorában (egy főre eső nettó pénzeszközállomány; lásd a táblázatot) elsősorban az árfolyamhatásoknak köszönhetően néhány ország helyet cserélt, Japán például két hellyel hátrébb került. A listát egyértelmű előnnyel a második helyezett USA-val szemben továbbra is Svájc vezeti. Globális összehasonlításban Magyarország 2013 végén a 30. helyen állt, az egy főre eső nettó pénzügyi vagyon átlagosan 7152 euró volt, ezzel a kelet-európai országok rangsorában a harmadik helyet foglalja el Szlovénia és Csehország mögött, de csak hajszállal előzi meg a tavalyi év harmadik helyezettjét, Horvátországot.
 
Az idén az Allianz első ízben szintén a „vagyonmátrix” segítségével vette górcső alá a vagyoneloszlás helyzetét az egyes országokban. Az eredmények nem feltétlenül mutatnak összhangot azzal az elmélettel, miszerint az egyenlőtlenségek egyre mélyülnek. Valójában az elemzésben vizsgált országok közül több is akad, ahol a vagyoneloszlás lényegében nem sokat változott, sőt, még javult is az elmúlt évtizedben, ide többségében a feltörekvő gazdaságok, azon belül is főként a latin-amerikai országok tartoznak. A legtöbb kelet-európai országban szintén (valamelyest) javult az eloszlás az elmúlt évtizedben, köszönhetően a társadalom nagy részére kiterjedő vagyonosodás viharos jellegének. Az egyik ország, amelyik nem illik ebbe a képbe, Oroszország, ahol – hasonlóan a fejlett gazdaságokban fennálló helyzethez – a korábban is éles vagyonbeli különbségeket az elmúlt évek csak tovább fokozták: a vizsgált országok többségében romlott a vagyoneloszlás helyzete, a leggazdagabb tíz százalék vagyona arányaiban tovább gyarapodott. Ez a tendencia az USA-ban a legmarkánsabb. Ezzel együtt több európai országban (pl. Franciaország, Svájc, Írország és Olaszország) is jelentősen nőtt az egyenlőtlenség. A vagyonosodás válságot követő lelassulása a jelek szerint a vagyoni alsó és középosztályt különösen súlyosan érinti.

„A politikai következmények világosak: az egyenlőbb vagyoneloszlást szorgalmazóknak nem a vagyonosodás korlátozására kell törekedniük adók és illetékek kivetésével, hanem mindent, amit csak lehet, meg kell tenniük az általános vagyonosodás elősegítése érdekében. A növekedés a társadalmi igazságosság elérésének legjobb módja” – mondja Michael Heise.
 
A vagyoni helyzet szerinti globális osztályokon alapuló elemzés megerősíti ezt a heterogén képet. A vizsgált országokban 2013-ban mintegy 912 millió ember rendelkezett közepes mennyiségű nettó pénzügyi vagyonnal. A globális vagyoni középosztály felemelkedésének hajtóereje különösen akkor válik szembeötlővé, ha hosszabb távon vizsgálódunk: az ezredforduló óta a globális vagyoni középosztályba tartozók aránya megkétszereződött Latin-Amerikában, Ázsiában pedig hétszeresére nőtt; Kelet-Európában szintén mintegy háromszorosára nőtt az arányuk: jelenleg közel 60 millió ember tartozik ebbe az osztályba. A középosztály gyors növekedése azonban nem mindenki számára sikertörténet. Főként a fejlődő országokban jellemző, hogy ma kevesebben rendelkeznek „nagy vagyonnal”, mint az évezred kezdetén. Mindent összevetve bő 65 millió ember csúszott vissza a „vagyoni felső osztályból” az elmúlt években. Ezek a tendenciák az USA-ban, Japánban, Franciaországban és Olaszországban – azaz minden olyan országban, ahol a vagyoneloszlás országos szinten egyébként a sokkal „kevésbé egyenlő” irányba mozdult el – a leghangsúlyosabbak.
 
A vagyoni alsó osztály (az egy főre eső nettó pénzügyi vagyon átlagosan kevesebb mint 5300 euró) tagjainak száma az utóbbi években viszonylag változatlan maradt: mintegy 3,5 milliárd ember sorolható ide, ami elsősorban a jelentős népességnövekedés hozadékának tekinthető. Ha a tendenciánál figyelembe vesszük ezt a természetes növekedést, azt látjuk, hogy a számok mögött valódi fejlődés rejtőzik: az elmúlt 13 évben majdnem félmilliárd embernek – és majd’ 40 millió kelet-európainak – sikerült felkapaszkodnia a globális vagyoni középosztályba.

„Ez az adat minden más mutatónál jobban jelzi, hogy globális összehasonlításban egyre többen válnak a globális jólét részeseivé. Globális szemszögből nézve tehát semmiképp sem állíthatjuk, hogy nőnének az egyenlőtlenségek” – mondta Michael Heise.