A világ műhelye átalakulóban van… Kína műhelyévé
Miután Kína hosszú időn át a legnagyobb világmárkák beszállítója volt a verhetetlen áron előállított pret-a-porter konfekciós termékekben, kapacitásait egyre inkább saját, gyorsan bővülő belső piaci igényeinek kielégítésére fordítja. A ruházati és cipőipari termékek fogyasztása 2010 januárja és augusztusa között 23,7 százalékkal ugrott meg a világ legnépesebb országában, és a kiskereskedelmi forgalom egésze is 18,4 százalékkal nőtt 2010-ben, az előző évi 15,5 százalékos szárnyalás után.
A hongkongi divathét azzal a tapasztalattal szolgált, hogy a nagy amerikai és európai textilcégek képviselői milyen nehézen találnak immár olcsó kínai szállítót. 2008 óta a kínai gyári árak 30-40 százalékkal emelkedtek, ezért a hagyományos nagy megrendelők egyre inkább olyan országok felé fordulnak, mint Pakisztán, Kambodzsa, Vietnam, Banglades, India, ahol a munkaerő ma már jóval olcsóbb. A dinamikus kínai fejlődés fő motorja továbbra is az export, ám a tavalyi 10,3 százalékos GDP-növekedésnek 3,9 százalékát már a belső fogyasztás erőteljes bővülése biztosította.
Ugyanakkor a belső fogyasztás ma még csak a GDP-nek viszonylag szerény 35 százalékát képviseli a világ legnépesebb országában, vagyis fele olyan arányú, mint az Egyesült Államokban, ami a magas kínai megtakarítási rátával magyarázható. A pekingi kormány tudatában van annak, írta a Le Monde, hogy a fejlett országok gazdaságának visszaesése lefékezheti a kínai exportgépezetet, ezért a 2011-2015 évekre vonatkozó 12. ötéves tervében maga is a belső kereslet növelésével kívánja kiegyensúlyozottabbá tenni a fejlődést.
Az elmúlt két évben a fogyasztást első sorban a világgazdasági válság ellensúlyozására meghirdetett fellendítési terv keretében nyújtott kedvezmények ösztönözték. Többek között ennek köszönhetően válhatott Kína 2009-ben a világ legnagyobb autópiacává. Az alkalmi támogatások megszüntetésével párhuzamosan a piac bővülését tovább táplálhatja a bérszínvonal emelkedése. Az exportban élen járó dél-kínai Kuangtung (Quangdong) tartomány 2010 májusában több mint 20 százalékkal, nemrég pedig újabb 18,6 százalékkal emelte a minimálbért, Pekingben pedig január 1-től 20 százalékos emelést jelentettek be.
Az élelmiszerárak növekedése a vidéki jövedelmeket emelte tavaly 10 százalékkal. Mindez csak akkor növeli a fogyasztást, ha a kormány úrrá tud lenni az inflációs tendenciákon. A pekingi francia nagykövetség gazdasági előrejelzése szerint azonban a fogyasztás várhatóan kedvezően alakul 2011-ben és a növekedésnek csaknem a felét biztosítja. Ezt látszik alátámasztani a Boston Consulting Group előrejelzése is, amely szerint az elkövetkező évtizedben a közép- és felső osztálybeli kínai fogyasztók száma a jelenlegi 150 millióról 400 millióra emelkedik.
Ennek a tendenciának érzékeny barométere volt a január 17. és 20. között megtartott Hongkong Fair Fashion Week, amelynek 27 országból érkezett csaknem 2000 kiállítója anyagokat és beszállító cégeket keresett saját kollekciójához, a kínai résztvevők pedig a külföldi ügyfelekkel tárgyalhattak. A Le Monde szerint az európai és amerikai vevők egyetértettek abban, hogy a kínai termeltetés jelentősen megdrágult. Egyrészt a kínai munkások bére nőtt, Sencsenben (Shenzhen) például júliusban havi 103 euróról 126 euróra emelkedett, növekedtek a szociális juttatások is, és főleg: a gyapot, a selyem és más alapanyagok ára ugrott meg. Az OTTO német konglomerátum képviselőinek tapasztalatai szerint "megszűnt a világválság előtti kínai Eldorádó, a jövőben eltűnnek a piacról a 3,99 eurós pólók".
Daniel Benayoun, a Zapa francia konfekciós cég korábban beszerzéseinek 45 százalékát Kínából rendelte meg, most ezt 35 százalékra kívánja csökkenteni, rendeléseit a Franciaországhoz közelebbi Maghreb-országokba irányítja át, mivel áraik hasonlóak, a minőség is jó - és kisebbek a szállítási költségek. A kínai textilipar számára mindezt ellensúlyozza saját belső piacának bővülése. A textil- konfekció- és cipőipari forgalom tavaly augusztusig 23,7 százalékkal, 354 milliárd jüannal (39,5 milliárd euró) bővült az előző év hasonló időszakához képest.
Sok kínai cég ezért maga módosítja a játékszabályokat nyugati vásárlói számára, így például növeli a még elfogadott minimális rendelés nagyságát, vagy hathónapos előzetes rendelési határidőt ír elő. Korábban kizárólag exportra dolgozó kínai vállalatok új, hazai partnereknek szállítanak. További új jelenség, hogy a luxuskonfekció korábban szinte kizárólag nyugati világcégek uralta kínai piacán ma már hazai vállalatok is megjelentek. A Le Monde a csangcsoui (Changzhow) Lampo Uomo pret-a-porter konfekciós céget említi példaként, amely ugyanazokat az olasz szöveteket dolgozza fel, mint a Zegna vagy a Loro Piana, és itáliai tervezőket is foglalkoztat - és már létrehozta saját, egyelőre 120 egységből álló luxusüzlet-hálózatát, amely a tervek szerint hamarosan újabb 200-zal bővül.
Vu Csien-vej (Wu Jianwei) cége évente 25 ezer öltönyt készít, negyedrészüket méretre. Abban bízik, hogy termékei a külföldi konfekciónál "jobban alkalmazkodnak az ázsiai ember méreteihez". Bár az ár borsos, 3345 eurónak felel meg egy méretre szabott Lampo öltöny, még így is 1100 euróval olcsóbb, mint amennyit nagy nyugati versenytársai kérnének. A leggazdagabb kínaiak persze így is Guccit fognak vásárolni - de a dinamikusan bővülő kínai középosztály biztosítja a hazai luxuskonfekció jövőjét is. (MTI)
