Euribor, avagy mit mutat a válsághőmérő
A kereskedelmi bankok a hosszú lejáratú kintlevőségeiket részben - napi szinten - a bankközi piacról finanszírozzák, ezért a bankközi kamatszint elég jó hőmérője annak, hogy milyen a hitelpiac általános egészségi állapota. Az Euribor kedden 0,723 százalékra, nyolc és félhavi csúcsra emelkedett a hétfői 0,720 százalékról az Európai Unió bankszövetségének ármegállapításában.
A hathónapos Euribor 1,006 százalékon járt, s már egy hete jár 1 százalék - az Európai Központi Bank (EKB) alapkamata - fölött van, ahol tavaly november óta sohasem látták. Egy évre 1,276 százalékra nőtt 1,273 százalékról, keddi mértéke kilenchavi csúcs volt. Az euróövezeti bankközi kamat messze van még minden idők csúcsától, a 2008. október 9-én elért 5,393 százaléktól.
Akkor tört ki ugyanis a nagy nemzetközi pénzügyi pánik, és a bankok gyakorlatilag beszüntették a rövid lejáratú finanszírozást: nem volt kínálat. Az EKB néhány nappal később kezdte a kamatcsökkentést 4,25 százalékról, tavaly májusra eljutva a ma is érvényes 1,00 százalékhoz. Ám emlék már csak minden idők mélypontja, a 0,634 százalékos háromhónapos Euribor is, ahová idén március 31-én süllyedt a bankközi kamat. A Euribor a bankok kölcsönzési kedve, azaz kínálata, az Európai Központi Bank (EKB) alapkamata és a bankok alapkamat-várakozásai, valamint a kereslet háromszögében alakul.
A rekord mélységek nem jeleztek jót: arra vallottak, hogy a magángazdasági kereslet továbbra is nagyon csekély, miközben az EKB óriási összegeket zúdított a piacra bővített és rendkívüli refinanszírozási árveréseken, és tavaly nyár óta euróövezeti kötvények vásárlása formájában is, erős árversenyt támasztva a szabadpiacnak. A Euribor újabb és újabb mélységi rekordjai tehát nemcsak a piac megnyugvását jelezték, hanem azt is, hogy a gazdasági szereplők hitelkereslete és hitelfelvevő képessége csekély, a bankok rövid távú finanszírozási szükséglete tehát kicsi, és azt is inkább az EKB-tól fedezik olcsón.
A központi bank pénzkínálata nagy volt, a piaci kereslet meg gyenge. Ám a mostani hőemelkedés megint nem jelez jót. Az eurót átmenetileg stabilizálja, hogy az utóbbi időben - így kedden is - sikeresek voltak a piacon árgus szemekkel figyelt spanyol, portugál, ír kormánykötvény-kibocsátások. Pesszimistább elemzők azonban figyelmeztetnek: a veszélyesnek tartott állampapírokra valójában nincs piaci kereslet, ezeket a kötvényeket nagyjában-egészében saját országaik bankjai vásárolják meg.
Ettől nő mind a módfelett eladósodott kormányok, mind a nekik kényszerűen hitelező hazai bankok kockázata: újabb kockázatspirál indulhat be. Most a Euribor annak ellenére emelkedik, hogy az EKB kénytelen volt felújítani rendkívüli refinanszírozási árveréseit, és az elsőrendű euróövezeti vállalati kötvények tavaly megkezdett vásárlásán felül vállalni euróövezeti állampapírok megvásárlását is.
A bankközi kamatemelkedés nem vagy nem elsősorban valamiféle kezdődő gazdaságfinanszírozás jele, hanem sokkal inkább annak, hogy a bankok rövid lejáratú refinanszírozási kereslete gyorsan nő az államadósságok hitelezése miatt, épp emiatt azonban nem akarnak pénzt adni egymásnak. Ez különösen kínos most, amikor július elsején az euróövezeti bankoknak 442 milliárd eurót kell visszafizetniük az EKB-nak a tavaly először fölvett egyéves hitelek határidejének leteltével. Sokan úgy vélik: visszafertőződés zajlik az európai pénzügyi rendszerben.
A válság korábbi szakaszában a bankok megmentése és a tartozásaikért vállalt garanciák megterhelték az államháztartási mérlegeket, kockázatossá tették az államháztartások finanszírozását. Most a kormányok "visszafertőzik" a bankokat, ugyanis a kormányuk deficitjét finanszírozó kereskedelmi bankok nehezen jutnak pénzhez a piacon.
A Euribor emelkedése azt jelzi, hogy ismét nő a bizalmatlanság a bankok között egymás iránt, pontosan a mögöttük álló kormányok okozta bizalmatlanság miatt. Az euróövezeti államháztartások hitelfinanszírozása 2006. decemberben 4,8 százalékkal, 2007. decemberben 2,3 százalékkal kisebb volt az EKB statisztikái szerint, mint egy évvel azelőtt, ám 2008. decemberben 3,1 százalékkal, tavaly decemberben már 11,2 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Az államháztartások pénzelszívó hatása kezd hát gyulladást okozni a rendszerben, ezt jelzi a Euribor hőmérője.
Ezenközben a magánvállalatoknak adott kölcsönök értéke 2006. decemberben 13 százalékkal, 2007. decemberben 14,4 százalékkal, 2008. decemberben 9,4 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál, viszont tavaly decemberben 2,3 százalékkal elmaradt az egy évvel azelőttitől. Mikor lesz a kezdődő hőemelkedésből láz, azt persze nem lehet pontosan megjósolni.
Mindenesetre az euróövezet összesített államháztartási hiánya 2006-ban 111 milliárd euró, 2007-ben 53 milliárd euró, 2008-ban 182 milliárd euró volt, a hiány tavaly körülbelül 570 milliárd euróra ugrott, és idén még tovább nő körülbelül 620 milliárd euróra. Most már a kormányok lassacskán kénytelenek kivonulni a gazdaságtámogatásból, ám az elmúlt másfél-két évi bankmentés és gazdaságösztönzés árát még csak ezután kell igazán megfizetniük. A banki hitelkínálatot viszont lekötik, elvonják a vállalati és a lakossági szektortól, ékesen illusztrálva a tankönyvekben leírt kiszorító hatást.
