Gazdasági koordináció avagy a Lisszaboni Szerződés próbája
Az EU Lisszaboni Szerződése értelmében a gazdasági koordinációt biztosító hat jogszabályból négyről az Európai Parlamentnek (EP) társdöntési hatásköre van. Föltűnő, hogy ugyanazok a tagállamok, amelyek az EU "demokráciadeficitjét" az EP jogkörének kiszélesítésével gondolták orvosolni, most, hogy konkrét kérdésekben kellene az EP-vel együttműködni, hirtelenjében elfeledkezni látszanak erről - amint ezt nem győzték hangsúlyozni a képviselők a hét elején Brüsszelben újságíróknak tartott szemináriumukon.
A gazdasági kormányzás hat jogszabálya közül négy a fiskális kérdésekről szól, beleértve a stabilitási és növekedési megállapodás reformját, két új javaslat pedig a tagállamok makrogazdasági egyensúlyának megőrzését szolgálja, illetve gondoskodik arról, hogy az egyensúlyhiányt időben észleljék és megfelelő eszközökkel kezeljék. Ez automatikusan alkalmazható szankciókat is kilátásba helyezne. A hat jogszabállyal megelőznék túlságos eladósodásukat, és a törlesztés terhe nem ásná alá gazdaságuk versenyképességét.
Az EP gazdasági és pénzügyi bizottsága alig kevesebb mint kétezer módosító indítványt fűzött a jogszabálytervezethez, ezekről előbb áprilisban a bizottságban, majd júniusban a plenáris ülésen döntenek. Végül - és ez a magyar elnökség sikere lenne - a tagállamokkal történő egyeztetéseket követően a júniusi EU csúcs fogadná el az EP és a tagállamok álláspontját összebékítő megállapodást. A gazdasági kormányzás hat területe és az EP jelentőstevők véleménye az alábbiakban foglalható össze:
1., Az adósságválság elkerülése érdekében koordinálják a gazdaságpolitikákat, és ennek részeként a gazdasági és stabilitási megállapodás módosításával nem csak akkor reagálnak, ha a válság jelei már elérkeztek, hanem a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. A tagállamokat tartalékképzésre kötelezik a gazdasági fellendülés idején. A néppárti holland Corien Wortmann-Kool jelentéstevő az Európai Bizottság (EB) felelősségére helyezi a hangsúlyt, azt szeretné, ha az EB jobban a tagállamok körmére nézne, mert, "ha elnéző az egyikkel szemben, akkor nem tud keményebben fellépni egy másik tagországgal szemben, amint ezt legutóbb Görögország példája bizonyította".
2., A túlzott költségvetési hiány esetén az államadósság mértékét is számba veszik, továbbá jobban körülírják, hogy mikor kezdjék meg a renitens tagállam elleni eljárást, és rögzítik a megállapodás megsértéséért kiróható pénzbüntetést is. Ez érvényes lesz az euróövezeten kívüli országokra is. Diogo Feio, a portugál néppárti jelentéstevő a rendszer átláthatóságát hangsúlyozta, mint mondta, el kell kerülni, hogy a "kormányzást egy sima bürokratikus gyakorlattá" züllesszék.
3., A tagállamok költségvetésének a jövőben minimális normáknak meg kell felelniük, a nagyobb átláthatóság és összehasonlíthatóság érdekében. Így például figyelembe vennék a jövőbeni terheket is, például a nyugdíjakat. Ez a javaslat is minden tagállamra vonatkozna. Vicky Ford, a Konzervatívok és Reformerek (ECR) brit jelentéstevője garanciákat akar kapni például az uniós források tagállami felhasználásának transzparenciájára és hangsúlyozza a nemzeti parlamentek felelősségét abban, hogy a költségvetés "sínen maradjon".
4., Figyelemmel követnék a tagországi költségvetéseket, de csupán az euróövezetben, ami kiegészíti a túlzott deficit eljárását. Sylvie Gouldard francia liberális jelentéstevő a nagyobb ellenőrzéshez több jogi eszközt sürget, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy "nem hiszek olyan rendszerben, amely csak szankciókon alapul, a cél, hogy ne is jussunk el odáig".Ám, mint mondta, szükség van a fenyegetésre, például, hogy "elriasszák az adatok meghamisítására készülő tagállamokat".
5., A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzését illetve korrekcióját elsősorban új kockázati elemzések, értékelések segítenék. A kulcs a kellő időben történő figyelmeztetésben rejlik, hogy a tagállamok képesek legyenek beazonosítani a potenciális problémákat. Elisa Ferreira portugál szocialista jelentéstevő egy jól alkalmazható "eredményjelzőben" látja a megoldást, amely alkalmas lehet arra, hogy befektetéseket átcsoportosítsanak a hiányosságot mutató területekre, például akár az oktatásra.
6., A makrogazdasági egyensúlytalanságokat szankciókkal büntetnék. Ha egy euróövezeti tagállam nem tesz eleget a javasolt intézkedéseknek, akkor évente a bruttó nemzeti terméke (GDP) 0,1 százalékával büntetik. Ez automatikus lenne, illetve, felülírhatják, ha a tagállamok minősített többsége eltekint a büntetéstől. Carl Christoffer Haglund liberális finn jelentéstevő szerint a szankció az EU hitelességét növeli, eltekintene azonban attól, hogy a reformok hiányát politikai jellegű szankciókkal büntesse, mint például egy tagállam szavazati jogának felfüggesztésével. Hozzáfűzte, úgy véli, ha a kelta tigrist, azaz Írországot idejében figyelmeztették volna, elkerülhetővé vált volna pénzügyi válsága.
A jelentéstevők egyelőre csalódottak, mert a tagállamok részéről nem látják a készséget az együttműködésre. Ugyanakkor - mint Gouldard liberális és Wortmann-Kool konzervatív képviselők aláhúzták, az EU soros magyar elnökségét nem lehet hibáztatni: eddig a feladat az volt, hogy megszülessen a tanácsi álláspont, amit elértek és a magyar szakpolitikusok nyitottak voltak az együttműködésre az EP-vel is. Wortmann-Kool kiemelte, hogy Orbán Viktor kormányfő még az EP szakbizottságot is felkereste véleményük megismerése érdekében. (MTI)
