Vitatják a GVH egyes megállapításait a lakástakarékok
A GVH szerint lenne tere egy intenzívebb versenynek ebben a szektorban. A hivatal egyebek mellett azt állapította meg, hogy a szervezetek meglehetősen magas nyereséget értek el az elmúlt időszakban, és célszerűnek tartanák, ha a befektetési tevékenységen elért nyereség egy része az olyan ügyfelekhez kerülne, akik csak megtakarításra kívánják használni a terméket.
Az árszabályozás további fejlesztési irányának nevezi a GVH a kamatmarzs maximálását és a fejlettebb kockázatkezelési eszközök lehetővé tételét. Megfontolandónak nevezik az áthidaló kölcsönök arányának csökkentését is. Összességében a GVH indokoltnak tartaná a lakástakarékokra vonatkozó jogszabály pontosítását. A Fundamenta-Lakáskassza álláspontja szerint félrevezetőek a jelentésnek a magas jövedelmezőségre vonatkozó megállapításai, mivel azok csak egy igen szűk időtávban tűnnek megalapozottnak, miközben a releváns – a lakástakarék-termékek életciklusát figyelembe vevő - időtáv adatainak vizsgálata alapján sokkal inkább a korlátozott jövedelemtermelő képesség volna megállapítható.
A korábban a lakás-takarékpénztárakra jellemző alacsony hitelezési aktivitás mögött a Fundamenta szerint egyrészt a nagyvonalú kormányzati lakáspolitikai támogatások, majd a devizaalapú hitelezés parttalan térnyerése húzódik meg, amelyek az önerő nélküli, illetve kedvező kondíciókkal könnyen elérhető hitelezés illúzióját keltették az ügyfelekben.
Az áthidaló hitelezés jogszabályi korlátainak 2011-es oldása a Fundamenta szerint távolról sem okozza, okozhatja ezen tevékenység túlzott térnyerését a klasszikus tevékenység rovására, mivel az áthidaló kölcsön állomány csak hosszabb időtávban (mintegy 8-10 év alatt), épülhet fel, néhány százalékpontos lépésekben, miközben annak keretét folyamatosan korlátozza a rendelkezésre álló szabad eszköz állomány, így már csak volumenénél fogva sem jelenthet konkurenciát a kereskedelmi bankoknak és a jelzálog-hitelintézeteknek.
A Fundamenta ugyanakkor messzemenően egyetért a jelentés azon megállapításával, amely szerint új szereplők belépési korlátjának leginkább a jogszabályi környezet bizonytalansága tűnik. Véleményük szerint a hiteles gazdaságpolitika és ezen belül a hosszú távon is kiszámítható otthonteremtési politika – ideértve elsődlegesen a lakás-előtakarékoskodó ügyfelek által igényelhető állami támogatások tervezhetőségét - elengedhetetlenül szükséges előfeltétele a lakástakarék-piac fejlődésének.
Az OTP Lakástakarék Zrt. is egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a 2004-2009. időszakra vonatkozó vizsgálatot megelőzően a lakás-takarékpénztárak jövedelmezősége messze elmaradt a jelentésben kiemelt 2009. évi eredményektől. A GVH által felvetett, változó kamatozás bevezetése az OTP szerint a termék eddigi legfontosabb tulajdonságát, a teljes körű kiszámíthatóságát, a pénzpiacoktól való függetlenségét szüntetné meg.
A csak megtakarító, a kiutalást követően hitelt nem igénylő ügyfelek részére történő kamatprémium fizetése megítélésük szerint ellentétes a GVH hitelezési aktivitást szorgalmazó javaslataival, hiszen egy esetlegesen fizetett kamatprémium a jelenlegi helyzethez képest arra ösztönöz, hogy az ügyfelek ne igényeljenek lakástakarék kölcsönt. Az áthidaló kölcsönök korlátozása helyett az OTP szerint az állami támogatás éves maximális összegének (ezen keresztül gyakorlatilag a szerződéses összegnek) megemelésével párhuzamosan az állami támogatásra jogosító minimális megtakarítási idő csökkentését javasolja, a jelenlegi 4 évről legfeljebb 2 évre.
