A fiatalok kriptóba menekülnek: az elérhetetlen lakhatás hajtja a kockázatos befektetések felé a Z generációt
Lakásvásárlás nélkül nincs jövő – és nincs kockázatkerülés sem
Az amerikai lakáspiac a 2012-es pénzügyi válság óta minden egyes negyedévben éves szintű áremelkedést produkált – és ez a trend azóta sem tört meg. A Federal Housing Finance Agency (FHFA) adatai szerint 2024 harmadik negyedéve és 2025 harmadik negyedéve között az ingatlanárak országos szinten 2,2%-kal nőttek.
Ez az emelkedés viszont már régóta nem jár együtt a fiatalok jövedelmi lehetőségeivel – így a saját ingatlan megszerzése generációs szinten lehetetlenné vált. Két amerikai közgazdász, Seung Hyeong Lee (Northwestern University) és Younggeun Yoo (University of Chicago) kutatása szerint azok a fiatalok, akik nem tudnak saját lakást venni, jóval hajlamosabbak kockázatos pénzügyi döntésekre, például kriptobefektetésekre.
Ezzel szemben azok, akik már rendelkeznek ingatlannal, vagy reális esélyük van a közeljövőben vásárolni, jóval konzervatívabban kezelik pénzügyeiket – ők inkább maradnak a hagyományos eszközök (kötvények, részvények) világában.
Racionális lázadás vagy pénzügyi YOLO?
A Z generációt gyakran éri kritika: túl sok luxus, túl kevés munka, „YOLO” életfelfogás – különösen, ha szóba kerül a kriptovaluták, NFT-k vagy más spekulatív eszközök iránti lelkesedésük. Csakhogy a Financial Times újságírója, John Burn-Murdoch szerint ez a viselkedés nemcsak érthető, hanem racionális is lehet a mai gazdasági környezetben.
A fiatalok ugyanis azt tapasztalják, hogy a hagyományos vagyongyarapítás – például stabil munka, megtakarítás, részvényportfólió építése – már nem elegendő egy saját otthon megszerzéséhez. Így logikusan fordulnak a magas kockázatú, de magas hozampotenciálú alternatívák felé, például a kriptovalutákhoz.

A tanulmány úgy fogalmaz:
„Ha a folyamatos takarékoskodás és a hagyományos vagyonépítés már nem elég egy lakás megszerzéséhez, sok háztartás inkább a magas kockázat – magas hozam stratégiáját választja, például kriptobefektetések formájában.”
Ez a hozzáállás különösen jellemző azokban az országokban, ahol a lakásárak tartósan meghaladják a jövedelmek növekedését – ilyen például az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is.
A brit fiatalok is hasonló úton járnak
Burn-Murdoch kutatása kiterjedt az Egyesült Királyságra is, és az eredmény meglepően hasonló képet mutatott. A brit fiatalok körében is nagyobb a pénzügyi kockázatvállalás hajlandósága, ha úgy érzik, hogy nincs reális esélyük ingatlantulajdonhoz jutni.
A társadalmi és pénzügyi elvárások ugyan hasonlóak – stabil munka, takarékosság, előre tervezés –, de a gazdasági valóság teljesen más. A lakhatási válság nemcsak a jelenlegi életkörülményeket teszi bizonytalanná, hanem a jövőképüket is aláássa, ami radikálisan más pénzügyi döntésekre sarkallja őket.
Következmények: új pénzügyi kockázatok, eltérő viselkedésminták
Ez a generációs pénzügyi váltás nemcsak a befektetési piacokat, hanem a társadalmi viselkedésformákat is átalakítja. A kriptobefektetések nem csupán „divathullámként” vannak jelen, hanem szerkezeti válaszként a növekvő egyenlőtlenségre és a gazdasági mobilitás csökkenésére.
A szakértők szerint ennek több következménye is lehet:
- A hagyományos bankrendszer veszít a relevanciájából a fiatalok körében.
- Az államok nehezebben tudják szabályozni a lakossági tőkeáramlást.
- A kriptovaluták volatilitása miatt ezek a pénzügyi döntések gyakran nagy kockázatot hordoznak.
- Ugyanakkor a kriptoalapú pénzügyi világ demokratizáló ereje lehetőségeket is teremthet azoknak, akik máshol zárt ajtókkal találkoznak.
Összegzés: nem kockázatosak, hanem kiszorítottak?
A fiatalokat gyakran könnyelmű, felelőtlen befektetőként ábrázolják, akik gyors meggazdagodásra vágynak. De az új kutatások és a gazdasági trendek alapján inkább arról van szó, hogy a hagyományos pénzügyi rendszer nem kínál számukra alternatívát.
A kriptovaluta befektetések mögötti döntések tehát nem (csak) az izgalomról vagy spekulációról szólnak, hanem egy generációs túlélési stratégiáról, amely a gazdasági kiszorítottságra adott válasz.
Ahogy Burn-Murdoch találóan fogalmaz:
„Könnyű elítélni a fiatalok egyre nihilistább gazdasági hozzáállását – de valójában csak azokkal a lapokkal játszanak, amelyeket osztottak nekik.”