A nyugdíjak svájci indexálásával mindenki jobban járna - miért is?
A svájci indexálás azonban önmagában nem segítene érdemben az alacsony nyugdíjasok helyzetén.
Sőt, kiélezi a nyugdíjak közötti növekvő különbségek miatti feszültséget. Okkal fogalmaz úgy Farkas András (a „nyugdíjguru”) a nyugdíjemelések kapcsán, hogy: „A nyugdíjrendszerben a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb lesz.” Ha 2021-ben 5%-os nyugdíj emeléssel számolunk, akkor az 50eFt/hó nyugdíj esetén 30eFt, a 127eFt-os medián nyugdíj esetében 76,2eFt, a 153eFt/hó átlag nyugdíj esetében 91,8eFt, 300eFt/hó esetében 180eFt, 800eFt/hó esetében 480eFt többlet jövedelmet eredményez 2021-ben.
És az idő előrehaladtával ezek a különbségek tovább növekednek. A 100 és 400 eFt-os nyugdíj 5 százalékos emelése után a két nyugdíj közti különbség nő 300eFt-ról 315 eFt-ra. Ha minden évben 15eFt-al növekszik a két nyugdíj közötti különbség akkor hét év alatt annyival növekszik a 400eFt-os nyugdíjas nyugdíja, mint amennyi hét év múlva az alacsony 100eFt-os induló nyugdíjjal rendelkező honfitársunk teljes nyugdíja lesz. (egyszerűsítve: 7x20=140 >100+(7x5) =135) Ez szétszakítja a nyugdíjas társadalmat.
A nyugdíjemelés rendszere – amint erre a nyugdíjguru is rámutatott – teljesen igazságtalan, méltánytalan és be kell avatkozni mielőbb, mert a nyugdíjas társadalom nem kell, hogy tükrözze azt a hatalmas anyagi megosztottságot, amely egyébként is jellemző a magyar társadalomra. Vannak, akik szerint a nyugdíjrendszerben (is) jelentős mértékű átcsoportosítás történik a rövidebb életű szegényektől a hosszabb életű gazdagokhoz.
A fenti számpéldából látható, hogy az MSZP nem téved abban, hogy „a százalékos nyugdíjemeléssel nyílik az olló”. Bán András szerint azonban nem ez a lényeg, hanem az, hogy: „a megdolgozott értékarányok nem nyílnak, azok megmaradnak”, míg „Differenciált nyugdíjemelésnél vagy korrekciónál viszont felborulnak az értékarányok. A nyugdíjakat nem szerencsekeréken sorsolták ki.”
Mi a felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer funkciója?
Itt elérkeztünk egy fontos alapkérdés tisztázásához. Mi a felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer funkciója, amelyben a mindenkori aktív dolgozók fizetik meg a mindenkori nyugdíjasok nyugdíját? Az-e, hogy az aktív pályafutásukat befejezők esetében élethossziglan biztosítsa a munkaviszonyuk idején kialakult jövedelem arányokat (és ezen csak kis mértékben módosít a nettó jövedelmek figyelembevételének degressziója), mert a piacgazdaság igazságosan és méltányosan rendezi a jövedelmeket és ezért az arányok fenntartása a lényeges?
Vagy az, hogy a társadalom minden nyugdíjas számára méltányos jövedelmet biztosítson a megélhetéséhez és ne tegyen indokolatlan különbséget a nyugdíjasok között? Szerintünk ez utóbbi.
Természetesen „a nyugdíjakat nem szerencsekeréken sorsolták ki”, arra járulékfizetéssel lehet jogosultságot szerezni és Bán András véleményével szemben nem csak a középrétegek dolgoznak meg ténylegesen a nyugdíjukért, hanem mindenki, aki járulékot fizetett. A nyugdíjrendszernek is ösztönözni kell azt, hogy az emberek aktív korukban hosszú ideig dolgozzanak és minél nagyobb jövedelmet szerezzenek mert ezzel biztosítható a gazdaság megfelelő teljesítőképessége és a közkiadások, közte a nyugdíjak finanszírozása.
Ezért méltányos és indokolt a nyugdíjak megállapítása során figyelembe venni a szolgálati időt és a jövedelmet, amint ezt a nyugdíj rendszerünk figyelembe is veszi. De a nyugdíjak megállapítása után mi indokolja, hogy a nyugdíjemeléseknél különbséget tegyünk a nyugdíjasok között?
Nincs szó „megdolgozott értékarányokról” mert az állami nyugdíj nem (társadalom)biztosítás alapú. Nem csak azért, mert ma már nincs külön fizetett nyugdíjjárulék. A magánnyugdíj (önkéntes nyugdíjpénztár) az biztosítás alapú, ott valóban befizetés arányos a juttatás. De szemben az állami nyugdíjjal nem feltétlenül élethossziglan és infláció követő módon, továbbá nem állami garanciával. Ha a több befizetett nyugdíjjárulék kiemelt bánásmódra jogosít, akkor az is felmerülhet, hogy a több befizetett egészségbiztosítási járulék is VIP ellátásra jogosítson.
Az MSZP azt képviseli, hogy a megállapított nyugdíjak emelése biztosítsa az infláció követését, és az efeletti rész (a keresetek növekedéséből számolt rész) pedig tompítsa a korábban nyugdíjba vonultak és alacsony nyugdíjjal rendelkezők, valamint a magas nyugdíjjal rendelkezők között kialakult és egyre mélyülő szakadékot. Bán András a problémát a 13. havi nyugdíj azonos összegben történő folyósításában látja.
Cikkbeli számpéldájában is együtt kezeli a nyugdíjemelést és a 13. havi nyugdíjat, amivel az MSZP nyugdíjkalkulátora értelemszerűen nem számol, mert az un. 13. havi (53. heti) nyugdíj nem nyugdíj, hanem egy állami juttatás. Azonos összegben azért javasoljuk szétosztani, mert szintén alkalmas arra, hogy a szakadék csökkenjen.
Az alacsony nyugdíjak felzárkóztatására számottevően nagyobb költségvetési forrással nem lehet számolni
Az MSZP szerint is a szociális ügyeket nem a nyugdíjrendszerben kell megoldani, hanem szociális rendszerben. A svájci indexálás módszerére és a „13. havi nyugdíjra” vonatkozó javaslata kidolgozásánál figyelembe vette azt, hogy a covid járvány következtében még évekig nehéz lesz a költségvetés helyzete, ezért az alacsony nyugdíjak felzárkóztatására számottevően nagyobb forrással nem lehet számolni.
Különösen, ha figyelembe vesszük a „13. havi nyugdíj visszaépítését”. A növekvő nyugdíjkülönbségek csökkentésére ezért olyan átmeneti megoldást kell találni, amely azonnal segíthet a legnagyobb feszültség mérséklésében. Ilyen eszköz lehet, ha a nyugdíjreform kidolgozásáig minden nyugdíjas azonos összegű, az átlagnyugdíjnak megfelelő, „13. havi nyugdíjat” kap. Ezzel a megoldással a nyugdíjasok közel 70%-a jobban jár, mint ha a saját nyugdíját kapná meg 13. haviként. Ha pedig a svájci indexálás és az azonos összegű 13. havi nyugdíj hatását együttesen vetjük össze a jelenlegi „értékmegőrző” rendszerrel, akkor a nyugdíjasok több. mint 90%-a jobban jár.
Az azonos összegű juttatás egyébként nem ismeretlen a jelenlegi kormány gyakorlatában sem. A rezsiutalványt sem fogyasztás arányosan osztották és minden egészségügyi dolgozó 500eFt-ot kapott, függetlenül a fizetésétől.
Ha figyelmesebben olvas Bán András, akkor észrevette volna, hogy a 150 fő szakértő nem a nyugdíjügyön, hanem a teljes programon dolgozott. „A baloldali kormányok hajlamosak a nyugdíjat szociális segélyként értelmezni” véleménye pedig annyira megalapozott, mint az a másik oldali vélemény, hogy „A jobboldali kormányok hajlamosak a nyugdíjat adhatónak és a nyugdíjak közötti arányok fenntartást prioritásnak tekinteni, mert mindenki annyit ér, amije van.”
A cikk szerzője: Miklós László az MSZP szakértője
A bevezetőben említett „Választási nyugdíj matematika - ki jár jól és ki jár rosszul?” című írás ITT olvasható.
