Az uniós energiahatékonysági támogatásokkal megszüntethetnénk az energiaszegénységet
A magyar energiaszegénység jelentősen meghaladja az uniós átlagot. A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) januári tanulmánya szerint a rossz állapotú épületállomány, a nem megfelelő szigetelés és az elavult fűtési rendszerek miatt a magyar háztartások energiafelhasználásuk jóval nagyobb részét – nagyjából 72-74 százalékát – fordítják fűtésre és hűtésre, mint az EU-átlag (64%). Ráadásul a fűtésben jóval alacsonyabb szintű a megújuló energiaforrások aránya. Kiemelkedően magas az 1990 előtt épült családi házak aránya, a lakóépületek közel egyharmada „Kádár-kocka”, amelyek fajlagos energiaigénye az új házakénak akár több mint négyszerese is lehet.
A Cambridge Econometrics friss, még nem publikált elemzése szerint Magyarország EU-s átlagnál rosszabb mutatói miatt a nyugat-európainál nagyobb megtakarítás érhető el, ha korszerűsítjük az energiapazarló lakóépületeket. Ezek jellemzően az alacsony jövedelmű, energiaszegény háztartások otthonai, akik kénytelenek jövedelmük átlag feletti arányát energiaszámlákra költeni. Így viszont nem tudnak megtakarítani, hogy előteremtsék az energiahatékonysági felújításokhoz szükséges forrásokat.
Az EU klímacéljai eléréséhez szükséges javaslatcsomag (Fitfor55), az orosz fosszilis energiaforrásoktól fennálló függés csökkentését célzó csomag (REPowerEU terv) és az épületszektorra vonatkozó stratégiák számos ponton külön figyelmet fordítanak az energiaszegénység kérdésére is. Az energiahatékonyság javítását szolgáló uniós források Magyarország számára is elérhetők.
Mindez viszont követelményekkel is társul. A kibocsátáskereskedelmi rendszert 2025-től kiterjesztik a lakóépületszektorra is: a háztartások a kibocsátott széndioxid mértékében adóznának a kibocsátáscsökkentési cél eléréséig. A Cambridge Econometrics elemzései szerint emiatt a kelet-közép európai háztartások számíthatnak az egyik legnagyobb fűtésdrágulásra – az emelkedés 2030-ig akár a 27 százalékot is meghaladhatja. Az épületekre emellett uniós energetikai minimumkövetelményeket vezetnének be 2030-ig, és tervben van az energiatanúsítványokon alapuló energiahatékonysági elvárásrendszer életbe léptetése is.
Fontos szempont ezért, hogy az új elvárások mellé olyan átgondolt támogatási rendszer társuljon, amely a kiszolgáltatott rétegek számára segítséget nyújt az alkalmazkodásban, a hazai energiaszegénység megszüntetése érdekében.
„Az önerő hiánya miatt a szennyezésre kivetett energia- és karbonadók, az esetleges felújítási kötelezettségek csak tovább növelnék a legkiszolgáltatottabb rétegek terheit – mondta Kőműves Zsófia, a Cambridge Econometrics szenior elemzője. – Ha viszont az előírások kiszámítható, átgondolt támogatási struktúrával társulnak, az széles tömegek számára teremtheti meg a lehetőséget, hogy kiléphessenek az energiaszegénység csapdájából.”
Hogyan érdemes támogatni az energiapazarlás megszüntetését?
Az energiapazarló épületek – például Kádár-kockák, öreg bérházak – hitelképes, átlagos jövedelmű lakói esetében nagy segítséget jelentenek az adókedvezmények, a kedvezményes hitelek vagy az állagmegóvási, felújítási, vagy fűtéskorszerűsítési támogatások, akár önerővel együtt. Esetükben megakadályozható az emelkedő energiaárak mellett fenyegető átmeneti vagy tartós energiaszegénység kialakulása.
Az alacsony jövedelmű, energiaszegény háztartások nem rendelkeznek önerővel az energetikai felújításokhoz, az adókedvezmények pedig számos háztartásnál nem jelentenek valós segítséget. Esetükben szociális alapon célzott, minimális önerőt elváró támogatás jelenthet megoldást. A legrosszabb állapotú ingatlanok esetében a felújítás helyett energiahatékony szociális bérlakás juttatása is megoldást jelenthet. A rászorultsági szempont miatt különösen fontos az önkormányzatok és a szociális szféra bevonása a programokba.
A szegregátumokban és a települések külterületein mélyszegénységben élők otthonai rossz infrastruktúrájú, sok esetben szigetelés nélküli, pazarló fűtésű épületek. Esetükben az energetikai felújítás sokszor nem reális lehetőség. Jellemzően az alapvető infrastruktúra kiépítése, az épületek állagjavítása és szigetelése után jöhet szóba a fűtéskorszerűsítés – ha egyáltalán gazdaságos az épület bármilyen javítása vagy felújítása. A mélyszegények az energiaszegénységgel legsúlyosabban érintett csoport, esetükben komplex kríziskezelésre van szükség. Ilyenkor a területfejlesztési alapon, utcáról utcára haladó energiaszegénységi felújítási program lehet működőképes, a szociális szféra és a helyi önkormányzatok együttműködésével.
A rosszabb helyzetű háztartások esetében a felújítás sokszor az energiafogyasztás növekedésével jár, hiszen ezekben a háztartásokban lesz már mód fűteni. Mivel a legszegényebbek sokszor alacsony fűtőértékű és magas károsanyagkibocsátású tüzelővel (hulladékkal, épületbontási anyagokkal) fűtenek, így a magasabb energiafogyasztás ellenére kisebb lehet az üvegházhatású gázok, illetve egészségre káros anyagok kibocsátása, és a hazai erdők tűzifa célú kivágása is csökkenhet.
„A klímacélok és a szociálpolitika összekötése, az épületenergetikai programok energiaszegénységet csökkentő hatása nagy lehetőség Magyarország számára. A zöld szempontok figyelembevétele nem csak a privilegizált helyzetben lévőknek, hanem a társadalom széles rétegei számára is elérhető lehet – mondta Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics budapesti irodájának ügyvezetője. – Egy hasonló stratégia bizonyíthatná, hogy nem minden esetben kell választani a jólét és a fenntarthatóság között.”
