Ezt ki találta ki? A nyugdíjhoz bizonyítani kell, hogy életben van-e a nyugdíjas!

Hihetetlen, de igaz történet

Sokan úgy vélik, hogy a szürreális helyzetek kizárólag Kelet-Európára jellemzők – ezt a tévhitet most alaposan megcáfolta a brit nyugdíjfolyósító hivatal, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy ne fizessen olyan személyek után, akik már elhunytak.

Felmerült egy fontos kérdés: vajon ki köteles igazolni, hogy valaki életben van – a nyugdíjas, vagy az állam?

Barbara Reynolds, aki a kanadai Thunder Bay városában látta meg a napvilágot, mintegy húsz éven át élt és dolgozott az Egyesült Királyságban. Ez idő alatt rendesen fizette a nyugdíjjárulékot a brit államkasszába.

Miután visszaköltözött hideg szülőföldjére, egyszeri utalással még tovább növelte nyugdíjjogosultságát.

Joggal gondolta tehát, hogy ez alapján rendszeres havi nyugdíjban fog részesülni a brit nyugdíjfolyósítótól. Majdnem így is lett – derült ki a CBC kanadai szolgálatának beszámolójából.

Idén augusztusban azonban váratlan és kellemetlen fordulat következett be: a brit nyugdíj folyósítását egyik napról a másikra megszüntették. Az indoklás meglehetősen furcsán hangzott: nem tudta hitelesen igazolni, hogy még életben van.

Tényleg neki kell bizonyítania, hogy él?

A CBC-nek nyilatkozva Reynolds elmondta: sokként érte a brit Department of Works and Pensions (DWP) levele, amelyből kiderült, hogy mivel nem küldte vissza a hivatal által megküldött „életben lét” igazolását, a nyugdíját felfüggesztették.

A szóban forgó dokumentumot állítólag még márciusban postázták, de Reynolds szerint az soha nem érkezett meg hozzá.

Az idős asszony hirtelen teljes bizonytalanságba került: halifaxi otthonának bérleti díja igen magas, és bár rendelkezett némi megtakarítással, hamar hajléktalanná válhatott volna, ha nem jut hozzá időben a megérdemelt juttatáshoz.

A helyzet tisztázódásakor a DWP először a kanadai postaszolgálatra mutogatott, ám a Kanadában élő brit nyugdíjasokat képviselő érdekvédelmi szervezet szerint több ezer tagjuk járt hasonlóképpen. A hivatal nyilvántartásában nem szerepelt a visszaküldött igazolás, így automatikusan megszüntették az ellátások folyósítását. Kérdéses azonban, hogy ennyi levél valóban elveszhetett-e – különösen, ha mindet ugyanaz a szerv küldte.

Mégis jó vége lett a történetnek

Szerencsére Reynolds esete végül kedvezően zárult. Miután több levelet is váltott a DWP-vel, és telefonon is jelezte, hogy valóban ő él és beszél, a hivatal végül elfogadta a tényt, hogy nem hunyt el, és újraindította nyugdíjának folyósítását.

Mások esetében meghosszabbították a határidőt az „életben lét” igazolására, ám akadtak olyanok is, akiket a rendszer továbbra is elhunytként tart számon, így semmiféle juttatást nem kapnak. Egyes hivatalos értesítések szerint „a döntés ellen nincs helye fellebbezésnek”.

Úgy tűnik, mindenki maga kellett volna hogy eldöntse: még él-e – időben.