Kína vonzóbbá tenné az állami vállalatokat

Egy átlagos évben az olyan, stabil fundamentális adatokkal és középszerű hozamkilátásokkal rendelkező állami óriások részvényei, mint a China Railway Group igazi, unalmas defenzív papírnak számítanának. Csakhogy 2023 eddig rendkívüli évnek számított a vasútépítő gigavállalat számára, így a cég részvényeinek árfolyama az év elejétől május 9-ig több mint 50%-kal emelkedett.

Több más állami vállalat (például Snopec néven is ismert China Petroleum & Chemical Corp. és az Aluminium Corporations of China Ltd., ismertebb nevén Chalco) is valósággal száguldott az onshore piacon, ahol az állami vállalatokat tartalmazó CSI Central SOE Composite Index ebben az évben 13%-os növekedést mutatott, szemben a magáncégeket tömörítő CSI Privately-owned Enterprise (POE) Composite Index 0,4%-ával. A kormány az elmúlt hónapokban beindította az állami cégek reformjának újabb körét, és a befektetők most arra számítanak, hogy a vállalatvezetők hallgatnak a hivatalnokok szavára és megemelik a részvényeseknek juttatott hozamot.

Újabb kísérlet

Nem ez az első alkalom, hogy Kína megpróbálja megreformálni az állami vállalatokat, melyekről köztudott, hogy vállalatirányítási rendszerük komoly kívánni valókat hagy maga után, és semmi nem ösztönzi őket arra, hogy összehangolják a vezetőség és a részvényesek érdekeit. Az idei kampányban, melyet januárban jelentett be az állami vagyonkezelő, a kormány elkezdte a tőkearányos megtérülés (ROE) alapján értékelni a központi állami vállalatok vezetőségének munkáját. A helyi állami vállalatokat felügyelő regionális hatóságoknak hasonló irányelveket kell kidolgozniuk és bevezetniük.

A tőkearányos megtérülés javításának egyik módja, hogy a készpénzfelesleggel rendelkező vállalatok több osztalékot fizetnek, és láss csodát: a dolog működik. Egyes távközlési, olajipari és fémipari vállalatok bejelentették, hogy növelni tervezik a 2022-es osztalékfizetési arányukat.

Költségvetési nyomás

Az új reformtörekvések a kínai gazdaság számára kritikus időszakban érkeztek el, amikor a kormány a járvánnyal kapcsolatos korlátozásoknak a gazdasági tevékenységet visszafogó utóhatásaival is kénytelen megküzdeni. Ezzel egy időben a több éven át tartó piaci pangás a helyi önkormányzatok egyik fő bevételi forrásának számító telekeladásokra is rányomta a bélyegét, ami tovább nehezíti számukra a gazdaságélénkítő intézkedések bevezetését. Hosszú távon Kínára további költségvetési nyomás fog nehezedni a társadalmi jóléti programok finanszírozásával kapcsolatban, mivel a lakosság gyorsan öregszik, a születések száma pedig egyre csökken.

Ha az állami vállalatok, melyek egyes becslések szerint Kína GDP-jének nagyjából egyharmadát adják, növelni tudják az állami részvényeseknek juttatott hozamot, akkor jelentősen csökkenhetne a költségvetési nyomás, és mindez kedvezően hatna a gazdasági növekedésre is.

Nagy múltú reformok

Kína az 1970-es évek vége óta próbálja átalakítani a burjánzó állami vállalati szektort: Teng Hsziao-ping akkor indította el a gazdasági reformot és nyitást. Az elmúlt évtizedben a szakmapolitikai döntéshozók fokozták az állami vállalatok korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, mert Kína a hangsúlyt a jobb minőségű gazdasági növekedésre helyezte át. Az állami hátterű vállalatoknál megszüntették a kapacitásfelesleget, felszámolták a gyenge fundamentális adatokkal rendelkező „zombi” vállalatokat, és vállalatok összevonásával olyan „nemzeti bajnokokat” hoztak létre, amelyek a világpiacon is versenyképesek tudnak lenni.

Azonban még mindig van hova fejlődni, különösen a tőkehatékonyság terén: az A-részvényekkel jegyzett, nem pénzügyi állami vállalatok súlyozott átlagos tőkearányos megtérülése 2022-ben 8,8% volt, szemben a 2012-es 9,9%-kal.

Alacsony értékeltségek

Persze a tőkearányos megtérülés sem tökéletes pénzügyi mérőszám, például csalókán magasra ugorhat az egészségtelenül nagy adósságteherrel küzdő vállalatoknál. De a nettó nyereséggel összevetve, melyet a döntéshozók korábban az állami vállalatok legfontosabb jellemzőjeként ünnepeltek, a tőkearányos megtérülés pontosabb képet adhat a befektetőknek arról, hogy mennyire képes egy-egy cég fenntartható hozamot termelni.

„Arra számítunk, hogy ha a kínai reformok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor a befektetők is adnak egy újabb esélyt az állami vállalatoknak. A többségük örömmel fizetne némi felárat a következetesen magas tőkearányos megtérülést produkáló vállalatok papírjaiért. A méregerős szeszesitalt, a baijiut gyártó Kweichow Moutai Co. közel két évtizede 20% fölötti tőkearányos megtérüléssel működik. Részben ennek köszönhető, hogy a cég papírjai csaknem a könyv szerinti érték tízszeresén forognak” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Bár bizonyos ágazatokban, például az ingatlanszektorban működő állami vállalatok, melyek a kormányzat támogatását élvezve bőséges finanszírozáshoz férnek hozzá, jobban teljesítettek a tőkepiacon, mint egyes magánkézben lévő vetélytársaik, a legtöbb állami cég kevésbé tűnik vonzónak a befektetők szemében. Május 9-i adatok szerint az állami vállalatok a könyv szerinti érték 1,2-szeresén forogtak, míg a magánvállalatok papírjainál ez a mutató 2,9-szeres volt a sanghaji és sencseni tőzsdén. A kínai értékpapír-felügyelet a közelmúltban hangot is adott az alacsony értékeltségek miatti aggodalmának, és ígéretet tett egy „kínai jellemzőkkel bíró értékelési rendszer” kidolgozására.

A részvényeseknek juttatott hozam növelésén túl az állami vállalatok várhatóan a befektetőkkel folytatott aktív kapcsolattartásra és az átláthatóság javítására is jobban odafigyelnek majd – ez fontos szerepet játszhatna abban, hogy vonzóbbá váljanak a globális befektetők szemében.

A közelmúltban tapasztalt piaci rali ellenére a befektetők még mindig szkeptikusan figyelik, hogy milyen eredményekkel jár majd a reform hosszú távon. Az állami vállalatok előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy összeegyeztessék az ország igényeinek teljesítését az üzleti szempontokkal. Akárhogy is, a Fidelity szerint a stratégiailag kevésbé fontos, ám tiszta versenykörnyezetet teremtő ágazatokban működő állami cégektől meg kellene követelni, hogy legalább az ágazati átlagnak megfelelő tőkearányos megtérülést produkáljanak.

Emellett további előrelépésre van szükség egy olyan, hatékony ösztönző/ellentételező rendszer kidolgozása felé, mely szorosabban összehangolja a felsővezetők prioritásait a részvényeseknek juttatott hozammal kapcsolatos elvárásokat. Hosszú út áll még a kínai állami szektor előtt ahhoz, hogy piacorientált és részvényes-barát gazdasági szereplőnek nevezhessük, de úgy véljük, a tőkearányos megtérülés előtérbe helyezése a helyes irányba tett lépés volt.