Kirobbanó sikerrel zárult és kimagasló rekordokat hozott a Kieselbach Galéria téli művészeti árverése
Czóbel fiatalkori remekműve nem csupán saját oeuvre-jén belül számít abszolút főműnek, de az egész 20. századi modern magyar festészet egyik legemblematikusabb alkotását is ünnepeljük benne. Az iránta megmutatkozó nemzetközi érdeklődés arra is rávilágít, hogy ez a magyar festészet történetét feldolgozó munkákban megkerülhetetlen és kihagyhatatlan alkotás európai mércével is a legjobbakhoz mérhető. Éppúgy megállja helyét a leghíresebb francia posztimpresszionisták környezetében, mint ahogy kvalitásában, a mű erejében az egyik legközelebbi analógiáival, Edvard Munch munkáival is felveszi a versenyt.
A című festménye szinte elkészülte óta, egészen napjainkig rangos gyűjtemények legféltettebb kincse volt. Műkereskedők és műgyűjtők generációi sóvárogtak utána, de eddig soha nem szerepelt nyilvánosan a műkereskedelemben. Az elérhetetlen kapitális főművet tizenkét évvel ezelőtt a párizsi Musée d’Orsay akkori igazgatója is meg kívánta vásárolni a múzeum állandó kiállításának gyarapítására, de ő neki sem sikerült megszereznie. Nemzetközi rangú, muzeális értékű főmű több mint 110 év óta első alkalommal szerepelt a nyílt műtárgypiacon, várható módon kimagasló rekordot érve el.
További számos életmű-rekord dőlt meg december 10-én a Kieselbach Galéria árverésén. Egry József múzeumi kvalitású remekműve, az 1930-as Taorminai naplemente 55 milliós kikiáltási árról 80 millióig kúszott fel. Faragó Endre geometrikus kompozíciója, az 1929-es Art deco varieté a 8 milliós indulási ár után 14 millió forintért talált új gazdára. A felfokozott hangulatot jelzi, hogy a felvidéki Jakoby Gyula Építkezők című életképe 7 milliós kikiáltási árról érte el a 20 milliós kalapácsárat, a tatai születésű Juszkó Béla posztimpresszionista fődarabja, az 1910-es Verőfényes nyári nap pedig – heves licitharcot követően – 2,6 milliós kikiáltási ár után 11 millió forintért talált új gazdára. Szőnyi István számos műve szerepelt sikeresen az árverésen, korai Kettős portréja esetében az állam élt elővásárlási jogával, így az 1927-es kulcsmű múzeumi tulajdonba került 24 milliós áron.
