Lehet-e zöldebb a jövő infrastruktúrája?

A gazdasági és közösségi infrastruktúra üzemeltetése a globális üvegházhatású gáz-kibocsátás több mint 60 százalékáért felelős, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének egyik legfőbb okozója. Nem kérdés tehát, hogy az infrastrukturális beruházások fenntarthatóbb megvalósítására tett erőfeszítések kulcsfontosságúak a globális klíma és fenntarthatósági célok eléréséhez.

Napjainkban egyre több befektető számára fontos, hogy a profittermelésen túl a fenntarthatósági szempontokat is integrálja üzleti döntéseibe. A személyes indíttatáson túl rendkívül fontos a szabályozási környezet, a jogi keretrendszer, valamint a gazdasági és piaci ösztönzés is a fenntarthatósági alapú cselekvés felgyorsítására és elterjesztésére.

ESG minden szinten: szabályozási keretrendszerek, szabványok, módszertanok

Az elmúlt években már számos nemzetközi szabvány és szabályozási keretrendszer került lefektetésre annak érdekében, hogy a fenntarthatósági szempontokat beépítsék az infrastrukturális beruházásokba. A keretrendszerek iránymutatást nyújtanak az adott befektetés vagy fejlesztés ESG alapú vizsgálatakor releváns kritériumokról, elősegítve értékelésüket és összehasonlításukat fenntarthatósági szempontból.

Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság is kidolgozott egy új technikai iránymutatást az infrastrukturális projektek éghajlatváltozási reziliencia vizsgálatáról, amely elősegíti a klímaváltozással kapcsolatos megfontolások általános érvényesítését, legyen szó akár megújuló energiatermelésről vagy hálózati infrastruktúráról.

„Komplex természetük és hosszú életciklusuk miatt nehéz megbízható és hiteles adatot szolgáltatni az ESG-szempontok alkalmazásáról az infrastruktúra- fejlesztési projektek esetében, de a fejlesztések jövője, finanszírozása és működtetése szempontjából ma már szinte elkerülhetetlen” – mondta el Györfi Tóth Péter, a DLA Piper Hungary ESG csoportjának vezető partnere.

Egységes piaci gyakorlat is kezd elterjedni arra vonatkozóan, hogy egy infrastrukturális beruházás során az ESG-szempontok mérése milyen szakaszokra és alszakaszokra bontható.  Előzetes átvilágítással azokat a gyakorlatok, termékeket, szolgáltatásokat szűrik, amelyek nem vagy kevésbé felelnek meg a felállított kritériumoknak. A beruházás alatt az ESG-kompatibilitást mérik a szabványok és keretrendszerek segítségével, iránymutatást adva a befektetési döntéshez. Ezt követően egy kvantitatív értékelés következik, amely az ESG-szempontok hatását számszerűsíti és monetizálja, mindez később alapul szolgálhat akár a megtérülési számítások vagy a finanszírozási költségek modellezéséhez is. A fejlesztés megvalósítása után indul a monitoring szakasz, amelynek célja az ESG-kompatibilitás követése, a szerzett információk pedig segítséget nyújtanak az infrastruktúra fejlesztés refinanszírozhatóságának és divesztíciójának kérdésében vagy a befektetők által a befektetés tárgyát képező vállalatok szempontjából is.

Mindezek mellett egy-egy infrastruktúra fejlesztésnél a különböző szektorokban, különböző kockázati tényezők vizsgálatára is szükség van, amelyek adott esetben egymásra is hatással lehetnek.

„Lehet egy infrastruktúra-fejlesztés kedvező a légszennyezés vagy az üvegházhatású gázok kibocsátása vonatkozásában, ugyanakkor hátrányos a biodiverzitásra vagy nagyban kitett az éghajlatváltozásnak. Ez a fajta komplexitás érzékeny módszertant és sokrétű elemzést igényel annak érdekében, hogy egyértelműen meghatározható lehessen, hogy az adott infrastruktúra-fejlesztési projekt ESG mutatói milyen előjelűek a fenntarthatósági célok viszonylatában” – tette hozzá Bokor Júlia, a DLA Piper Hungary ügyvédjelöltje.

Az ESG kompatibilitás mérési nehézsége alapvetően az infrastrukturális befektetés komplex természetére, hosszú életciklusára, sokszor maradandó környezeti hatására, illetve arra vezethető vissza, hogy minden szabályozási törekvés ellenére nehézkes egységes és jól összehasonlítható ESG-keretrendszerbe illeszkedő adatokat szolgáltatni. Ez pedig alapvető feltétele annak, hogy az infrastruktúra szektort is érintő un. „zöldre festés” („green-washing”) jelenségét a lehető legkisebb mértékre sikerüljön visszaszorítani.