Mi aggasztja a világ polgárait?

„Mi aggasztja a világot?” címmel az Ipsos piackutató cég 34 országban készített felmérést (Gebrelak, T.: What worries the world – 2022 december, Ipsos-kutatás, elérhető: https://www.ipsos.com/en/what-worries-world-december-2022). A kutatásból világosan kiderült, hogy az emberek leginkább az őket nap mint nap érintő közvetlen aggodalmakra összpontosítanak.

Világszerte átlagosan a „megfizethető és tiszta energia” biztosítása az első számú kérdés (26 százalék). A hangsúly ezután az alapvető szociális témákra helyeződik át: a „szegénység felszámolása és az egyenlőtlenségek csökkentése”, valamint a „jó egészség és jólét biztosítása mindenki számára” (mindkettő 23 százalék). A magyar adatok illeszkednek a globálisan mért mutatókhoz – bár érthető módon – a „megfizethető és tiszta energiát” a magyarok messze a világátlag fölött tartják fontosnak (36 százalék).

Előtérben a szociális problémák

„A fenntarthatóság fogalma nem szorítkozik pusztán a környezeti tényezőkre” – mondja Suba Levente, a K&H Csoport fenntarthatósági programjának vezetője. Szerinte legalább ennyire fontos a cégek társadalmi felelősségvállalása és a vállalatirányítás minősége. Ezt támasztja alá az Ipsos világszerte készített felmérése is. A kutatásban részt vevő 34 ország polgárai első helyre a szociális problémákat helyezték, a környezetvédelem és a felelős vállalatirányítás lényegében holtversenyben a második helyen áll.

A 34 országot vizsgálva közel egynegyedük (24 százalék) társítja a fenntarthatóságot azzal, hogy „csak azt termeljük és fogyasszuk, amire szükségünk van, és küszöböljük ki a pazarlást”, de ez az arány az európai országok között jelentősen magasabb.

Ami a szociális kérdéseket illeti, a „teljes foglalkoztatás és tisztességes munka mindenkinek” témaköre sokkal erősebben kapcsolódik a „fenntarthatóság” kifejezéshez Indonéziában (37 százalék), Argentínában és Peruban (29-29 százalék), mint a 34 ország átlagában (15 százalék). Az „inkluzív és minőségi oktatás mindenki számára” Szaúd-Arábiában (29 százalék) és az Egyesült Arab Emírségekben (24 százalék) sokkal magasabb, mint a 12 százalékos globális átlag.

A természeti környezet védelme nem elég

A kutatásból Suba Leventét meglepte, hogy csak Németországban és Kínában kapott prioritást a „környezetvédelem”. Kína, továbbá több európai ország és Brazília, Kolumbia, valamint Kanada a 31 százalékos globális átlagnál magasabb értéket adott a környezetvédelemre, míg az Egyesült Államokban például a globális átlagnál alacsonyabb értéket tulajdonítanak a környezetvédelemnek.

Suba Levente szerint tanulságos, ha összevetjük a kutatásban részt vevő három közép-európai ország eredményeit. Magyarországon és Lengyelországban egyaránt első helyre teszik az emberek a „megfizethető és tiszta energiát”, míg ez a problémakör Romániában – bár csekély különbséggel –, de a második helyre szorult. Ott ugyanis fontosabbnak nevezték az emberek, hogy „csak azt termeljük és fogyasszuk, amire szükségünk van, és küszöböljük ki a pazarlást”. Ez a lengyeleknél is fontos szempont, de ott második helyre a „klímaváltozás elleni küzdelem” került. Magyarországon a klímaváltozás megakadályozása nincs a fontos tényezők között, viszont a „szegénység felszámolása és az egyenlőtlenségek megszüntetése” második helyre került, amit az „egészségmegőrzés”, a „környezetkímélő ipari termelés”, valamint a „tiszta ivóvízhez és táplálékhoz való hozzáférés” követi.

A közvélekedés szerint – vonja le a következtetéseket Suba Levente – a „fenntarthatóság” inkább a környezetvédelmi intézkedésekhez kapcsolódik, amilyen a „tiszta energia”, a „környezetkárosítás korlátozása”, „csak a szükséges mennyiség előállítása és fogyasztása”, az „éghajlatváltozás elleni küzdelem”, valamint a „természetes élőhelyek és óceánok megőrzése és helyreállítása”. Amikor azonban a cselekvésre kerül a sor, a társadalommal kapcsolatos kérdések kerülnek előtérbe. A megkérdezett emberek által legfontosabbnak tartott öt kérdés között szereplő témák köre azt jelzi, hogy a társadalmi és a környezeti kérdéseket egyformán hangsúlyosan kell kezelni.

Eloszlatni az aggodalmakat

Suba Levente szerint a világszerte aggódó, szorongó embereket eddig kevéssé sikerült megnyugtatni. Az állami szabályozások és a környezetvédelmi intézmények következetes szigora azonban erősítheti a közbizalmat. Ahogy egyre több vállalat közli fenntarthatósági jelentését, úgy oldódhatnak a megalapozatlan félelmek. „Könnyebb lesz a változások ösztönzése, ha a vezetők megosztják, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és az új technológiákra való áttérés hogyan segíthet magasabb színvonalú munkahelyeket, gazdasági biztonságot, valamint élhetőbb környezetet teremteni.