Mi lesz a szakszervezetek szerepe az előttünk álló időszakban?
Honnan indult a szakszervezeti mozgalom?
A 17. századtól ugrásszerű gazdasági növekedés indult meg Nyugat-Európában és az USA-ban. A manufaktúraipart a gyáripar váltotta fel, a tőke a mezőgazdaság helyett immár az iparba áramlott. Ez az ipari forradalom óriási társadalmi és szociális változást hozott. Kialakultak az ipari nagyvárosok, ahova a munkalehetőség miatt nagy tömegek költöztek, ők lettek az ipari munkások. Rendkívül rossz körülmények között éltek és dolgoztak, nem volt ritka a 16-18 órás munkaidő. Nem voltak biztonságban, hiszen, ha a gyár, amelyben dolgoztak, nem kapott megrendelést, az utcára kerültek. Többféleképpen tiltakoztak, először összetörték a gépeket, hogy nagyobb szükség legyen a munkájukra. Aztán lassan rájöttek, hogy csak akkor érhetnek el eredményt, ha összefognak. Így alakultak meg az első szakszervezetek.
A modern értelemben vett szakszervezetek a második világháború után alakultak meg. Mindaddig, míg a tömegtermeléshez nagy létszámú munkaerőre volt szükség, jól működtek a munkások érdekvédelmi szervezetei, akik azonnal jelezték – akár sztrájk szervezésével – ha valamiben nem értettek egyet a munkáltatóval. A 70-es évek elejére teszik azt az időszakot, amikor a termelő ágazatok mellett egyre erősebb szolgáltató szektor jelent meg, amely sokkal individualistább, és ezáltal kevésbé összefogható volt. Sem ez, sem pedig 1990-es évektől berobbanó globalizáció nem könnyítette, hogy a munkavállalók egységesen léphessenek fel a szakszervezeti mozgalmak keretében, mert sokkal nagyobb szervezettséget igényelt egy-egy tiltakozási akció, mint korábban.
Kelet-Európában egészen másképp alakult a szakszervezeti mozgalom. A szocialista rendszerekben a szakszervezeteket gyakorlatilag „államosították”, és bár névlegesen léteztek, feladatuk a baloldali ideológia népszerűsítése volt. 1947-ben jött létre a Szakszervezetek Országos Tanácsa, vagyis a SZOT, amely központilag irányította és felügyelte a szakszervezetek tevékenységét. A SZOT 1990-ben, a rendszerváltáskor szétesett, azt követően pedig a szakszervezetek egyrészt szétaprózódtak, másrészt senkinek sem volt érdeke, hogy erős szakszervezeti rendszer épüljön ki helyette, mert attól féltek, hogy az elriasztja a megjelenő nyugat-európai nagy vállalatokat a beruházásról.
Szakszervezet napjainkban
A szakszervezeteknek szerveződés szerint több típusa van. Az általános szakszervezetek célja, hogy szakmától és ágazattól függetlenül minden munkavállaló a tagja legyen, és nagy erővel tudjon fellépni. A szakmai alapon szerveződő szakszervezet tagjai egy meghatározott szakmában dolgoznak iparágtól és vállalattól függetlenül, ilyen pl. a Pedagógusok Szakszervezete. Európában a legelterjedtebb szakszervezeti forma az ágazati szakszervezetek, amelyek szakmára való tekintet nélkül, az azonos iparágban dolgozók képviseletét látják el, ilyen pl. a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete. A negyedik típus a vállalati szakszervezet, amelynek célja, hogy egy adott vállalatnál dolgozó munkavállalók érdekeit képviselje.
„Mi például egy 90 éve működő vállalatai szakszervezet vagyunk, amely az utóbbi évtizedekben már ágazati szinten is képviseli tagságunk és a postai dolgozók érdekeit” – mondta el Tóth Zsuzsanna, a Postás Szakszervezet elnöke. „A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája tagszervezeteként célunk, hogy javítsuk a munkavállalók élet- és munkakörülményeit, munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi, bér- és jövedelemi viszonyait és szociális biztonságát. Nagyon fontos, hogy növeljük a postai dolgozók elismertségét, vonzóvá tehessük a postai munkát különösen azokon a területeken, ahol jelenleg munkaerőhiány van – így kézbesítés és a logisztikai pozíciókban.”
Egy szakszervezet erejét nem csak a taglétszám határozza meg, de nyilván nagyobb a súlya, ha jelentős bázist tudhat magáénak. Ezért is érint érzékenyen minden szakszervezetet a jelenlegi tagcsökkenési tendencia. A létszámcsökkenés oka nem vezethető vissza egyetlen tényezőre, sok-sok gazdasági-társadalmi folyamat áll mögötte.
„A fiatal generációnál nincs hagyománya a szakszervezeti kultúrának, sőt, gyakorlatilag nem ismerik azt. Ráadásul a fiatalok körében jóval magasabb a fluktuáció, tehát amire megismerné a szakszervezet működését és belépne, már tovább is megy egy új munkahelyre. Teljesen más ez a generáció, mint mi, akik már pályakezdőként itt dolgoztunk, sőt, többen postás dinasztiába születtünk” – mondta el az elnökasszony. ”Mindez párosul azzal a társadalmi tendenciával, hogy sokan nem a közösségben, hanem az egyéni érdekérvényesítésben hisznek. Azt gondoljuk, ebben hoz majd változást a jelenlegi gazdasági helyzet, mert most ismerik fel igazán a kollégáink, hogy egyedül nem csak nem tudják érvényesíteni érdekeiket és jogaikat, hanem nem is látják át a körülöttünk zajló folyamatokat.”
Mindehhez a szakszervezetek alkalmazkodására is szükség van, amelyek jelenleg is egy nagyon kötött struktúrában működnek. Meg kell tanulni a fiatalok nyelvén kommunikálni, meg kell ismerni az igényeiket, azt, hogy a szakszervezet nyújtotta előnyökből számunkra mi a legfontosabb, mi lesz számukra konkrétan a „hívószó”. Nagyobb energiát kell fordítani arra, hogy segítsék őket képzésekkel, karriertanácsadással.
„Jelenleg nagyon nehéz gazdasági környezetben működnek a munkáltatók és dolgoznak a munkavállalók. Azt gondolom, egy ilyen helyzetben a biztonság, a közösséghez tartozás igénye felerősödik majd az emberekben, egyre többen csatlakoznak majd olyan szervezetekhez, amely valamilyen módon ezt kínálja nekik. Bízom abban, hogy a külső környezet és a belső megújulási folyamatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakszervezeti mozgalom erőre kapjon, és elinduljon egy felívelő szakaszon” – tette hozzá Tóth Zsuzsanna.
