Ön öregségi nyugdíjas vagy öregségi résznyugdíjas? Sok pénz múlik rajta

Sok ember számára jelenthet megoldást az a lehetőség, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor akkor is nyugdíjba vonulhatnak, ha addig nem sikerült megszerezniük az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges minimum húsz év szolgálati időt. Ilyen esetben alternatívát jelenthet az öregségi résznyugdíj igénylése, feltéve, hogy az érintett legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik.

Fontos különbséget tenni a résznyugdíj és a nyugdíjrész fogalma között, mivel ezek nem azonos jelentésűek. A nyugdíjrész kifejezést nemzetközi nyugdíj ügyekben használják, amikor több ország érintettsége esetén az egyes országok az ott szerzett szolgálati idő arányában fizetik ki a nyugdíj megfelelő részét.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. §-a kimondja, hogy öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki elérte a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, és legalább húsz év szolgálati időt szerzett.

Ezzel szemben öregségi résznyugdíjra az a személy jogosult, aki szintén betöltötte a nyugdíjkorhatárt, azonban legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik. Mindkét ellátási forma igényelhető úgy is, hogy a biztosítási jogviszony (például munkaviszony) fennmarad, de akár annak megszüntetése mellett is.

Lényeges tudni, hogy a résznyugdíj kizárólag a rövidebb szolgálati idő problémájára kínál megoldást, és nem alkalmazható a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjba vonulásra. A korhatár betöltése előtt jelenleg egyetlen lehetőség áll fenn: a nők kedvezményes nyugdíja, amely negyven év jogosultsági idő megszerzése esetén életkortól függetlenül igényelhető.

Az öregségi nyugdíjkorhatár az alábbiak szerint alakul:

- az 1952-ben születettek esetében a 62. életév betöltését követő 183. nap,

- az 1953-ban születetteknél a 63. életév,

- az 1954-ben születetteknél a 63. életév betöltését követő 183. nap,

- az 1955-ben születetteknél a 64. életév,

- az 1956-ban születetteknél a 64. életév betöltését követő 183. nap,

- az 1957-ben vagy később születettek esetében pedig a 65. életév.

2022-ben például az 1957-ben születettek érték el a nyugdíjkorhatárt a 65. születésnapjuk betöltésével.

Amint mindkét jogosultsági feltétel – vagyis az életkor és a szükséges szolgálati idő – teljesül, lehetőség nyílik akár az öregségi résznyugdíj, akár a teljes nyugdíj megállapításának kérelmezésére. Mindkét esetben létezik egy kedvező lehetőség a szolgálati idő kiegészítésére.

A 2019. évi CXXII. törvény 48. § (4) bekezdése alapján megállapodás köthető szolgálati idő szerzése céljából, ha a teljes nyugdíjhoz szükséges húsz évből, vagy a résznyugdíjhoz szükséges tizenöt évből legfeljebb öt év hiányzik. Ez a megállapodás kizárólag a hiányzó, maximum öt év pótlására szolgál.

Ha valaki már megszerezte a nyugdíjhoz szükséges jogosultságot, de nincs sürgető oka az azonnali nyugdíjba vonulásnak, érdemes alaposan átgondolnia, mikor igényli az ellátást. Ez különösen fontos azok számára, akik a korhatár elérésekor még csak résznyugdíjra lennének jogosultak.

Nemcsak azok dönthetnek a nyugdíj igényléséről, akik éppen most érik el a korhatárt, hanem azok is, akik már korábban betöltötték azt, de eddig nem kérték a nyugdíj megállapítását. Ennek oka lehet például a nyugdíjnövelés lehetőségének kihasználása, amely minél hosszabb időszak esetén kedvezőbb.

A Tny. 21. § (2) bekezdése szerint az a személy, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, rendelkezik legalább húsz év szolgálati idővel, és a nyugdíj megállapítása nélkül további legalább harminc nap szolgálati időt szerez, jogosult nyugdíjnövelésre. Ennek mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5%-a. Ez kedvező helyzetet teremt, mivel így a nyugdíj összege akár meghaladhatja az alapját képező átlagkeresetet.

Ez a lehetőség azonban nem vonatkozik a résznyugdíjra jogosultakra, mivel a nyugdíjnövelés feltétele a legalább húsz év szolgálati idő megléte.

A törvény azt is kimondja, hogy résznyugdíj esetén nem kérhető a nyugdíj rögzítése (vagyis folyósítás nélküli megállapítása), mivel ehhez is szükséges a húsz év szolgálati idő.

Amennyiben valaki a nyugdíjkorhatár elérésekor még csak résznyugdíjra jogosult, általában célszerűbb lehet tovább dolgozni, és elhalasztani a nyugdíj igénylését. Így a megszerzett további szolgálati idővel elérhető a teljes nyugdíjhoz szükséges húsz év. Ha ez nem lehetséges, a további évek akkor is növelik a résznyugdíj összegét.

A nyugdíj mértékét ugyanis jelentősen befolyásolja a szolgálati idő hossza. A minimális, 15 év szolgálati idő esetén a nyugdíj az átlagkereset 43%-a, míg 19 évnél már 51%, évente körülbelül 2%-os növekedéssel.

Alapos mérlegelést igényel az is, hogy a korhatárt betöltött, de még dolgozó személy mikor igényelje a résznyugdíjat. Ugyanis a nyugdíj megállapítását követően – legyen szó teljes vagy résznyugdíjról – a további munkavégzéssel már nem szerezhető új szolgálati idő.

A döntést az is befolyásolhatja, hogy az öregségi teljes nyugdíj rendelkezik egy minimumösszeggel, amelynél alacsonyabb nem lehet az ellátás, ha az átlagkereset ezt eléri. Ezzel szemben a résznyugdíj esetében nincs ilyen alsó határ.

A fent említett, főként az összegre vonatkozó különbségeken túl azonban nincs lényeges eltérés a két ellátási forma között. Mindkettő esetében azonosak a jogosultságok: jár az éves nyugdíjemelés, a tizenharmadik havi nyugdíj, valamint a különféle nyugdíjas kedvezmények. Ugyanígy azonos szabályok vonatkoznak a nyugdíj folyósításának esetleges szüneteltetésére is.