A koronavírus okozta válság összehasonlítása a gazdasági világválsággal
Sok országban vezetik be a lezárásokkal kapcsolatos szabályok lazítását, és el is kezdték az enyhítést, a világjárvány viszont még messze nem ért véget. A Roland Berger összehasonlította a jelenlegi krízist a 2008-as pénzügyi válsággal.
A tanácsadó cég szerint a négy hetes leállással számoló forgatókönyvek irreálissá váltak, inkább a gazdaság tizenkét hétig tartó leállása valósult meg. Elemzésükben megvizsgálják, hogy a gazdaság különböző ágazatainak milyen hosszú időre van szüksége a mostani válságból való kilábaláshoz, és milyen konkrét helyzetek enyhítésére kell az államnak támogatást nyújtania.
Az autóipar helyreállítása a jelenlegi válság után hosszabb ideig fog tartani, mint a 2008-as globális pénzügyi válság utáni időszakban.
Világkörüli kitekintés
Egyértelműen látszik, hogy a globális gazdaság hatalmas ütést kapott a COVID-19 világjárvány hatásai miatt ebben az évben. A 2008-as pénzügyi válsággal ellentétben, a globális GDP növekedése nemcsak stagnálni fog, hanem több százalékkal vissza is esik majd. Pedig néhány hónappal ezelőtt még három százalékot is meghaladó globális növekedést prognosztizáltak egyesek.
A gazdasági visszaesés a világ valamennyi régióját és országát érinti. Kína arról számolt be, hogy 2020 első negyedévében GDP-je 9,8%-kal esett vissza az előző negyedévhez képest. Mivel a kínai gazdaság újraindult, de a külföldi kereslet egy ideig nem lesz elegendő, a Roland Berger arra számít, hogy Kína GDP-je 2020-ban mindössze 2,5% -kal fog növekedni. Ez 3,5 százalékpontos csökkenés a járvány előtti előrejelzésekhez képest.
Európát és az Egyesült Államokat még erősebben fogja érinteni a járvány, mint Kínát: a Roland Berger szakértői 5,2 százalékos, illetve 5,4 százalékos GDP csökkenést prognosztizálnak 2020-ra. Bár a globális gazdaság növekedni fog 2021-ben, Kínában, Európában és az Egyesült Államokban ez a növekedés nem lesz elegendő a 2020-as veszteségek ellensúlyozására.
Ez a válság most más
„A tőzsdekereskedelemben a mostani hullámzás ugyan hasonlít a 2008-as válság jellemzőihez, a legutóbbi globális hanyatlás nem volt ennyire szélsőséges és gyors: most rendkívül gyorsan fagyott meg a gazdaság és állt meg a növekedés szinte minden szektorban” – fogalmaz Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere.
2008-ban a válság az amerikai ingatlan- és pénzügyi piac zavaraival kezdődött, és csak egy bizonyos késleltetés után terjedt el a világ többi részén a pénzügyi- és reálgazdaságban. A világjárvány ennél radikálisabb és hirtelenebb hatást gyakorol a világgazdaságra. Azonnal és teljesen lekapcsolta a reálgazdaságot – egyidejűleg elpárologtatva a kínálatot és a keresletet: a gyárak bezárása Kínában az ellátó láncolatok megszakadását okozta. A munkanélküliség következtében a munkavállalók elveszítették jövedelmüket miközben a fogyasztás is csökkent és tovább gyengült amiatt, hogy elrendelték a legtöbb üzlet bezárását.
A világjárvány sokkal súlyosabban érinti az iparágakat, mint a 2008-as pénzügyi válság, és a legtöbb iparágnak hosszabb időre lesz szüksége, hogy felépüljön az általa elszenvedett veszteségekből. A Roland Berger cikkében példaként külön kiemeli a turizmust és az autóipart.
Az utazások teljesen leálltak a határok lezárása, a karanténszabályok és a belépési tilalmak miatt. Az üzleti és pihenési célú utak is feleslegessé váltak, mivel a világ legtöbb pontján nem lehetséges sem utazni, sem szállást kapni. Ami igazán katasztrofális ebben, hogy az ipar nem lesz képes pótolni az elmaradt utakból származó bevételeket. A videokonferenciák helyettesítik a személyes üzleti találkozókat, a munkavállalók pedig – tekintettel a munkáltatók helyzetére – nem tudják elhalasztani éves szabadságukat és inkább otthonukban töltik azt. Az ágazat bárminemű helyreállása most csak távoli álom.
A gépjárműipart a COVID-19 úgy tépázza meg, hogy annak már egyébként is elég kihívással kellett szembenéznie a digitális átalakítás, az elektrifikáció és az autonóm járművek fejlesztése miatt. A 2008-as pénzügyi válság idején kormányzati intézkedések ösztönözték a keresletet, például az egyes országokban bevezetett gépjármű-selejtezési (scrappage) rendszerekkel. Kétséges azonban, hogy ez a megoldás segítene a jelenlegi válságban. Végül is, ha a fogyasztók nyomás alatt vannak a gyárbezárások, a munkanélküliség és a rövidített munkaidők miatt, akkor ki fog autót vásárolni úgy, hogy bizonytalanok a saját pénzügyi kilátásai? Az autóipar ezen válságból történő kilábalása várhatóan hosszabb időt vesz majd igénybe, mint 2008 után.
A pénzügyi krízis során, tizenkét évvel ezelőtt, a gépgyártó és létesítményfejlesztő szektor növekedése szinte ugyanannyira esett vissza, mint az autóiparé. Ennek eredményeként a szektor akkoriban felépült, mindazonáltal továbbra is tartósan a válság előtti szint alatt maradt, különösen a haszonkulcsok tekintetében.
A válság hasonlóképpen érinti az egyébként is nehéz időszakot megélő gépipart, mint az autóipart. A gyenge árfolyamkülönbözet mellett számos vállalat befektetések hiányával küzd, különösen a digitalizáció területén. Az autóiparral ellentétben a gépipar helyreállítása azonban valószínűleg nem fog tovább tartani, mint a pénzügyi válság után, mivel a vállalatoknak lehetősége van arra, hogy nyereségüket új szolgáltatások bevezetésével, például karbantartási szerződésekkel biztosítsák.
A kormányok a világ minden táján nagyszabású mentőcsomagokat készítettek gazdaságaik fennmaradásának biztosítása érdekében. Ezen csomagok többsége jelentősen meghaladja a 2008. évi pénzügyi válságban használtakat, és tekintettel a reálgazdaságra gyakorolthatás mértékére – amint az fentebb volt említve – helyes, hogy a kormányok ilyen átfogóan és ilyen gyorsan cselekedtek.
Az is világos ugyanakkor, hogy a kormányzati intézkedéseket hozzá kell igazítani a jelenlegi konkrét válsághelyzethez. A kormányoknak mindenekelőtt meg kell védeniük lakosságuk egészségét, ezért az egészségvédő és a gazdaság élénkítését célzó intézkedéseknek egyensúlyban kell lenniük. A 2008-as pénzügyi válság alatt bevezetett intézkedések puszta lemásolásával nem lehetne jó eredményt elérni 2020-ban.
A pandémia megfékezéséhez jelenleg szükséges intézkedések, még ha enyhítik is annak hatásait, csak addig maradnak érvényben, amíg nem találnak oltást és széles körben elérhetővé nem teszik azt. Amíg ezt nem sikerül elérni, mindannyian másképp dolgozunk és fogyasztunk, mint a válság előtt. Az új valóság különbözik a válság előtti valóságtól. Ha csak a fogainkat szorítjuk össze addig, amíg vissza nem térünk a válság előtti helyzetbe, kudarcot fogunk vallani: a vállalatoknak és az iparágaknak a mai kihívásokra úgy kell reagálniuk, hogy új válaszokat találnak az új problémákra.
