Hogyan kell kifizetni szabályosan a munkaidőkereten felül végzett munkát?
Az Mt. 107. § b) pontja szerint rendkívüli munkaidőnek tekintendő - többek között - a munkaidőkereten felüli munkaidő. Ennek fennállása mindig az adott munkaidőkeret végén állapítható meg, amikor a munkáltató és a munkavállaló elszámolnak egymással; az Mt. 143. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján ilyenkor 50%-os rendkívüli munkáért járó bérpótlékot kell fizetni a munkavállaló számára. Az a munkáltatói gyakorlat, ami a kérdésben szerepel, jogellenes, mivel a rendkívüli munka lényegét, a rendkívüli helyzetben való elrendelhetőséget nem veszi figyelembe.
Az Mt. 108. §-ának (2) bekezdése szerint csak baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető, közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében szükséges rendkívüli munka nem korlátozott. Minden egyéb esetben az a korlát érvényesül, hogy olyan, a munkavégzéssel kapcsolatosan felmerült rendkívüli (előre nem látható) körülménynek kell mutatkoznia, ami nem teszi lehetővé, hogy megfelelő munkaszervezési eszközökkel élve a munkáltató rendes munkaidőben elláttathassa a munkát. Ilyen megfelelő munkaszervezési eszköz például, ha annyi munkavállalót foglalkoztatnak, amennyivel rendes munkaidőben is elláthatók a felmerülő feladatok. A rendes munkaidő minden hónapban előre tudottan történő meghaladása arra utal, hogy rendkívüliségről nincs szó, éppen ellenkezőleg, a munkáltatónál a "túlmunkáltatás" a munkaszervezés általános gyakorlataként érvényesül.
A munkáltató megsérti az Mt. 97. §-ának (1) bekezdését, amely kimondja: a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be. A munkáltató munkaidő-beosztási joga alapvetően csak a munkaidőkeret óraszámára terjed ki. A kérdés szerinti esetben viszont a rendkívüli munkaidőt ténylegesen beosztás szerinti munkaidőként használja fel, amint a kérdés fogalmaz: a munkáltató "...előre tudja, hogy az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig".
Ténylegesen nem mást jelent ez, mint hogy a munkáltató egyoldalúan megemelte a munkavállalók szerződéses munkaidejét. Márpedig ezt azért sem teheti meg, mert az Mt. 92. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján az általános teljes napi munkaidőnél, 8 óránál hosszabb munkaidőben nem lehet foglalkoztatni senkit (kivéve a munkáltató hozzátartozóját és a készenléti jellegű munkakört betöltő munkavállalókat). A kérdés folytatása szerint "a munkáltató csak a pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkaidőre vonatkozó pótlék kifizetésének elkerülése miatt osztotta be előre normál munkanapra a hétvégéket".
Ha jól értjük e mondatot, kétségtelen, a megoldással a munkáltató megtakarít. Az Mt. 143. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a munkavállalónak ötven százalék bérpótlék jár a munkaidőkereten felül végzett munka esetén, és csak a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért jár a százszázalékos pótlék [Mt. 143. § (4) bek.]. Ha a munkáltató az említett pótlékmegtakarítás érdekében beosztás szerinti munkaidőként kalkulál a rendkívüli munkaidő éves keretével, mindezzel rendeltetésellenesen, jogával visszaélve jár el.
forrás: munkaugyilevelek.hu
