Ismét elbizonytalanodás az aranypiacon
Amikor az Európai Központi Bank június elején Frankfurtban ülésezett, sokan spekuláltak arra, hogy az eurózóna alapkamata a tanácskozást követően nem marad érintetlenül. Az egyelőre elmaradt kamatvágás az európai gazdaságot fenyegető recesszió miatt tűnt esélyesnek, és mivel az alacsony kamatkörnyezet jellemzően kedvez a nemesfémnek, hatással lehetett volna az arany árfolyamára. A következő izgalommal várt terminus a június 17-ei parlamenti választás volt Görögországban. Az Európa-párti erők győzelme és a gyors kormányalakítás azonban az ennek kapcsán felhalmozott robbanóerőt is hatástalanította.
A mostani hétre két esemény is jutott, egy G20-csúcs valamint egy Fed-ülés is, a jövő héten pedig Brüsszelben rendeznek újabb európai válságtanácskozást. A G20-államok találkozóját összehangolt jegybanki stabilizációs intézkedések életbe léptetésével kapcsolatos hírek előzték meg. Az Egyesült Államokban jegybanki szerepet betöltő Fed-től pedig arra várt mindenki, hogy valamiféle utalást tegyen az amerikai gazdaság élénkítésére vonatkozó terveivel kapcsolatban. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az aranyár utóbbi években látott szárnyalása nyilvánvalóan a Fed korábbi QE1 és QE2 névre keresztelt likviditásnövelő programjaira vezethető vissza. Egy QE3 elindítása minden kétséget kizáróan ismét történelmi csúcsokra repíthetné az árfolyamokat.
Ugyanakkor minél nagyobbak a várakozások, annál nagyobb csalódás is fenyeget. Az elmúlt hónapokban leginkább a Fed elnökének sajtótájékoztatói rángatták mintegy madzagon az arany árfolyamát, többek között példát szolgáltatva arra, hogy a piacon még a kimondatlan szavaknak is mekkora jelentősége van. Aztán a vajúdó hegyek végül éppen, hogy csak szültek egy egeret, és a várt QE3 helyett az amerikai jegybank mindössze meghosszabbította az év végéig az e hónappal kifutó kötvénycsere programját. Persze ez is a likviditásbővítés egyik formája, hiszen a rövidtávú állampapírok hosszútávúra cserélése 267 milliárd dollár friss tőkét juttat a piacoknak leszorított kamatköltségek mellett, de a konfetti-pénzhez képest ez az intézkedés messze elmarad a várakozásoktól.
Bár a Fed-ülést kommentáló hivatalos sajtóközlemény konkrétan nem ejt szót „mennyiségi lazításról”, azt azért kilátásba helyezi, hogy további gazdaságélénkítő intézkedésekre is sor kerülhet, amennyiben ez szükségesnek mutatkozna. Mindazonáltal az amerikai jegybanknak már nem maradt sok muníciója, amit a gazdasági növekedés beindítására bevethetne. A valószínűsége tehát elég nagy annak, hogy amennyiben az amerikai konjunktúra nem talál magára, nem javul az ingatlanpiaci helyzet, nem csökken a kívánt tempóban a munkanélküliség, nem pörög fel a lakossági fogyasztás és a nyersanyagpiacok irányából költségoldali infláció sem fenyeget, akkor a Fed elővegye a QE-kártyát a pakliból. Itt azonban még nem tartunk. Ehelyett hónapról hónapra igyekszik időt nyerni az USA monetáris politikáját irányító szervezet, csak hogy ne kelljen bevetnie a nehéztüzérséget. Az arany számára ez a helyzet azért veszélyes, mert az esetleg meghiúsuló várakozásokkal szembeni csalódás végül óriási lehet, és ez a kizárólag árfolyamnyereségre pályázó spekulánsok esetében eladási hullámhoz vezethet.
A spekulatív befektetők kifulladó türelme rövidtávon legalábbis reális kockázatot jelent az aranyár számára. Erre utal, hogy a piaci szereplők közül a professzionális kereskedők (commercials), azaz a jelentős kereskedelmi pozíciót tartók, legutóbb valamelyest csökkentették a long (vételi) pozícióik számát, és hogy a nemesfém kurzusában néhány hete kibontakozó emelkedő trend felépülése sem nevezhető éppenséggel dinamikusnak. Ugyanakkor a távol-keleten erős fizikai kereslet jól láthatóan újra meg újra megálljt parancsol az árfolyam esésének. Erről mindenekelőtt Kína tehet, ahol a lendületesen növekvő gazdaság egy egyre szélesedő középosztályt termel ki magának, amely a megtakarításainak egy részét nem az árfolyamnyereség, hanem az infláció elleni védekezés miatt előszeretettel forgatja át fizikailag is aranyba. Ennek eredményeként Kína már az idén le fogja körözni Indiát, mint a nemesfém legnagyobb fogyasztója, főleg mivel az erős jüannak köszönhetően az árfolyam most viszonylag messze van a korábbi történelmi csúcsoktól Kínában.
