Kár szépíteni! A régió bankjainál még csak most jön a feketeleves
Valódi törésre 2009 elején került sor, amikor a tőzsdei bankértékelési mutatók rekordmélységeket mértek, a bankvezetők figyelme pedig a nyereségesség, illetve a növekedés helyett inkább a meglévő portfoliók kezelésére, a hitel/betét arány javítására, a túlélési stratégiák kidolgozására, és a kinnlevőségek behajtására összpontosult - idézi az elemzést ismertető sajtóközlemény Fülöp Andrást, a Deloitte pénzintézeti szektorának vezető partnerét.
A behajthatatlan hitelek mértéke az elemzés szerint növekszik, a hitelek és betétek aránya kismértékben javul, a kamatrés és a díjbevételek pedig növekednek. A szereplők összetétele a "top 10"-es listán nem változott 2008-ban, néhány jelentős átrendeződésre azonban sor került. Az OTP visszaszerezte a vezető pozícióját a tavalyi első cseh CSOB-tól, mivel utóbbi a hitelek korlátozására és kintlévőségeinek csökkentésére kényszerült anyabankja, a KBC pénzügyi stabilitása érdekében.
A korábbi második helyezett Pekao Bank pedig a negyedik helyre esett vissza mérlegfőösszegének csökkenése miatt. A cseh Ceská sporitelna és a lengyel PKO a második, illetve a harmadik helyre tornázta fel magát. A mérlegfőösszeget tekintve a lengyel BRE Bank volt a "top10" egyetlen bankja, amelyik növekedést tudott felmutatni a március 31-ével végződő egyéves időszakban. Közép-Európa legjövedelmezőbb bankja a Pekao Bank lett, megelőzve ezzel a kategóriát korábban vezető OTP-t. A legmagasabb, kétszeres - profitnövekedést a BCR érte el a "top10"-ből, eredményét azonban biztosítójának eladása torzítja.
A Pekao Bank és a Ceská sporitelna profitja 76, illetve 45 százalékkal emelkedett. Fülöp András kiemelte: a régió 50 legnagyobb bankjának eszközértéke euróban mérve 2008-ban átlagosan 10 százalékkal bővült, helyi valutában számítva pedig körülbelül 21 százalékkal. Tavaly a legnagyobb közép-európai bankok 84 százalékának (42 banknak) növekedett a mérlegfőösszege, és csupán 25 bank jelentett a 2007-es adatánál alacsonyabb nettó nyereségességi adatokat. Az idei első negyedévben azonban már a bankok eszközértéke éves összehasonlításban átlagosan 3 százalékkal, 2008. december végéhez képest pedig 6 százalékkal csökkent. A negyedéves adatokat szolgáltató 36 bankból 29-nek a mérlegfőösszege csökkent 2008 végéhez viszonyítva.
Az első negyedévi nettó eredmények átlagosan 66 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint a tavalyi év azonos időszakában. Tavaly még az 50 legnagyobb közép-európai bank közül egy sem jelentett nettó veszteséget, 2009 első negyedévében viszont 14 százalékuk már igen, amihez hozzájárult a korlátozott hitelezési tevékenység és a céltartalékolás. A bankszektor pénzügyi helyzete a szakértő szerint a régió összes országában hasonlónak tűnik. A magyar bankok nettó kamateredménye 2009 első negyedévében 6 százalékkal, adózott eredményük pedig több mint kétharmadával (majdnem 70 százalékkal) csökkent.
Mindeközben a lengyel bankok nettó kamateredménye 24 százalékkal mérséklődött, a céltartalékok költsége hatszorosára nőtt, az adózott eredmények pedig mindezek következtében 63 százalékkal csökkentek. A legnagyobb cseh bankok behajthatatlan hitelekre fordított céltartalékainak költségei csaknem háromszorosára növekedtek, adózott eredményük pedig 14 százalékkal csökkent. A ranglista jövő évi kiadása valószínűleg megmutatja majd, mekkora léptékű pusztítást végzett a válság a régióban. Fülöp András szerint a számok mellett a jelen nagy kérdése, hogy az eddig gyors növekedésre alapuló banki kultúrát az egyes bankok milyen mértékben tudják átalakítani a jelen kihívásaira.
A szakértő felhívta a figyelmet arra: az amerikai és brit, valamint a közép-európai bankválság között van egy lényeges különbség. Az előbbi országokban a pénzintézetek okozták a válságot, míg Közép-Európában a reálgazdaság problémái és a nyugati anyacégek erőteljes régióbeli befektetései növelték meg a helyi pénzügyi rendszer kockázatait. Bár a közép-európai bankoknak csak kevéssé kell másodlagos jelzálogpiaci válsággal érintett eszközökre hagyatkozniuk, a szektor még mindig rendkívül sérülékeny, ennek következtében a háztartások és vállalatok hitellehetőségei régiószerte meglehetősen szűkösek, ami sok országban csak tovább mélyítette a válságot - állapította meg a Deloitte szakértője.
