A magyar nyugdíjrendszer direkt ilyen bonyolult, hogy ne lehessen átlátni?
Egy földi halandó nem képes megérteni, hogyan számítják ki a nyugdíjat
A Magyar Narancs szeptember 9-i száma közölte Farkas Andrással, a Nyugdíjguruval készített interjút, amelyben a magyar nyugdíjrendszer legnagyobb kockázatairól beszél a szakember. Többek között arról, hogy magyar nyugdíjszámítás egy földi halandó számára átláthatatlan bonyolultsága káros következményekkel jár.
MN: Milyen esélyeink vannak a nyugdíjrendszer átalakítására?
Farkas András: Abból kell kiindulni, hogy most mi van: Magyarországon egy klasszikus felosztó-kirovó elvre épülő munkanyugdíjrendszer működik. A mindenkori aktív korosztályok befizetéséből kell megteremteni a mindenkori nyugdíjasok járandóságának a fedezetét. Az ilyen generációközi jövedelmi transzferre épülő megoldás – amit az amerikaiak már 1935-ben kitaláltak – a második világháború után alakult ki egész Európában. Addig a rendszer tőkefedezeti elvre épült, de a második világháborús károk elvitték a tartalékokat, így át kellett állni a tartalék nélküli folyó finanszírozásra.
MN: Ez az állami pillér.
FA: Emellett minden fejlett országban van foglalkoztatói nyugdíjpillér is – nálunk nincs, pedig nagyon kellene. Az elsődleges problémánk a nyugdíjrendszerben éppen az, hogy mindent az államtól várunk, az összes nyugdíjas bevétel 85 százaléka az állami nyugdíjrendszertől függ. Másutt ez az arány jóval alacsonyabb. Magyarországon ráadásul elvették a munkáltatóktól azokat a cafeterialehetőségeket, amelyek révén – adókedvezményekkel ösztönözve – szívesebben támogatták dolgozóik önkéntes nyugdíjcélú megtakarításait. Ma már nem túl sok munkahely hajlandó erre, hiszen pont annyiba kerül nekik, mint ha munkabért fizetnének.
MN: A dolgozók zöme feltehetően azt mondaná, hogy az erre szánt pénzt inkább most adják oda nekik munkabérként.
FA: Persze. Ők azonnal el akarják költeni, ez a természetes emberi reakció, amit okosan kezelni nagyon nehéz ügy. A viselkedésalapú közgazdaságtan ismert tételei közé tartozik, hogy miként lehet ezt megtenni. A leghíresebb ötlet, amit bevezettek például Nagy-Britanniában, az, hogy a jövőben esedékes többletpénzeid – jutalom, prémium, fizetésemelés – előre meghatározott százalékát most kösd le, azt félretesszük neked a nyugdíjalapokba, később majd ténylegesen megkapod a pluszpénzt. A szokásos vásárlásaidról így nem kell lemondanod, hiszen a félretett összeg még be sem épült a családi költségvetésbe. Ezt a Takaríts meg többet holnap (Saving More Tomorrow) rendszert – amelyben tehát az elhalasztott fogyasztás nem „fáj” – a munkáltató pluszbefizetésekkel, az állam pedig adókedvezményekkel ösztönzi.
MN: A foglalkoztatói pillér ugyebár nem azonos a munkáltató által az államnak rendszeresen befizetett szociális hozzájárulási adóval.
FA: Az a kötelező járulékfizetés része. A foglalkoztatói nyugdíjpillér valójában az, amikor azt mondja a munkaadó, hogy adok neked ugyanannyi vagy feleannyi pénzt a nyugdíjalapodba, mint amennyit te magad befizetsz. Ezt az állam szeretettel tudomásul veszi, és vagy megengedi leírni a társasági adóalapból, vagy kifejezetten a munkáltató támogatására prémiumelemeket épít be a rendszerbe. A hármas felelősség érvényesül ekkor: én befizetek egy meghatározott százalékot a keresetemből, azt megtámogatja a munkáltató, és az egészet megkönnyíti adókedvezményekkel vagy direkt támogatással az állam.
