Az európai védelmi szektor finanszírozási kérdései és lehetőségei

A Deloitte számításai alapján a védelmi kiadások a GDP 3,5 százalékra történő emelése 2024-ben az európai NATO tagállamoknak 357 milliárd euró többletköltést jelentett. Ahhoz, hogy elérjék az 5 százalékos elvárást, még további 351 milliárd euró elköltésére lett volna szükség.

Emelkedő védelmi kiadások

Míg a NATO feladata elsősorban a kollektív védelmi készültség megteremtése és fenntartása, addig az Európai Unió védelmi területen ellátott feladatai inkább a tagállami koordinációt, a kutatás-fejlesztés elősegítését, a beszerzések összehangolását célozzák meg.

Ugyanakkor az EU is ösztönzi a tagállamokat védelmi kiadásaik emelésére. A 2025 márciusában bejelentett Rearm/Readiness 2030 kezdeményezés célja az európai védelmi képességek megerősítése és az Európai Unió biztonságának hosszú távú garantálása.

A program részeként a tagállamok évente maximum a GDP 1,5 százalékával növelhetik a védelmi kiadásaikat anélkül, hogy a többletköltés beleszámítana költségvetési deficit kalkulációjába. Szintén a Rearm/Readiness 2030 része a SAFE (Security and Defence Fund for Europe) instrumentum, melynek keretében 150 milliárd euró hosszú lejáratú, kedvező hitel lesz elérhető a tagállamok számára védelmi célok megvalósítására.

„Az orosz-ukrán háború alapjaiban változtatta meg az európai biztonsági rendszert, felszínre hozva a katonai felkészültség súlyos hiányosságait, valamint a védelmi szektor hosszú éveken át tartó alulfinanszírozásának következményeit.

Az Európai Unió felismerte, hogy biztonságának megteremtésében nem támaszkodhat kizárólag az Egyesült Államokra, stratégiai autonómiájának megerősítéséhez a haderő és védelmi képességek megerősítésére és a védelmi iparág átfogó fejlesztésére van szükség. A tagállamok részéről a politikai támogatás adott, viszont kérdéses, hogy milyen források állnak rendelkezésre a fenti célok fenntartható finanszírozásához” – összegezte a védelmi szektor finanszírozásának fő kérdéseit Csűrös Balázs, a Deloitte Pénzügyi Tanácsadás üzletágának partnere.

Célzott támogatási programok az Európai Unióban

A tagállami költések ösztönzése mellett az Európai Unió számos támogatási programot vagy finanszírozási eszközt vezetett vagy jelentett be az uniós védelmi képességek fejlesztésére. Az átfogó Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS, European Defence Industrial Strategy) ernyője alatt 2025 áprilisáig 4 programot jelentettek be:
K+F támogatására, a versenyképesség növelésére és a tagállami együttműködés élénkítésére létrehozott Európai Védelmi Alap (European Defence Fund, EDF);

A védelmi beszerzések terén történő együttműködést támogató Európai Védelmi Ipar Fejlesztése Közös Beszerzéssel elnevezésű program (European defence industry reinforcement through common procurement act, EDIRPA);

A kritikus hadiipari termékek (kifejezetten lőszer és rakéta) gyártásának támogatására elfogadott Lőszergyártás Támogatásáról Szóló Jogszabály (Act in Support of Ammunition Production, ASAP);

Az EDIRPA és az ASAP egyaránt az orosz agresszió okozta veszélyhelyzetre reagálva indult el. Ezeket a kezdeményezéseket az Európai Unió védelmi ipari felkészültségének elérését célzó strukturáltabb, hosszabb távú megközelítésbe, az Európai Védelmi Beruházási Programba (European Defence Industry Program, EDIP) fogják becsatornázni.

Ahhoz, hogy a vállalatok részesülni tudjanak ezekből az uniós támogatásokból, pályázatukban megfelelően demonstrálni kell, hogy a projekt, amire a támogatást igénylik, illeszkedik az EU védelmi stratégiájának célkitűzéseibe. Emellett előnyt jelent, ha más tagállamból származó partnerekkel közösen, konzorcium formájában pályáznak, megfelelve ezzel a kollaborációra irányuló elvárásoknak. A források megítélésekor általában előnyben részesülnek a kettős felhasználású (dual-use) technológiák fejlesztésére irányuló projektek. Azok a termékek és technológiák minősülnek kettős felhasználásúnak, amelyek katonai és polgári célokra egyaránt alkalmazhatóak.

Fókuszban a KKV-k

A politikai akarat adott, a tagállami költségvetés is biztosított, ugyanakkor ahhoz, hogy a védelmi ipar szereplői eleget is tudjanak tenni a tagállamok által támasztott elvárásoknak, elengedhetetlen a megfelelő tőkeellátottság.

Miközben a nagy tőzsdei cégek könnyen hozzáférnek a tőkepiacokhoz és állami vagy uniós finanszírozási forrásokhoz, a védelmi ágazatban működő kis- és középvállalkozások (KKV) finanszírozási lehetőségei erősen korlátozottak. A hosszú ideig tartó kutatás-fejlesztés és a speciális, főleg állami vevőkör következtében a kormányzati költéseknek és politikai környezet változásának való erős kitettség egyaránt olyan tényezők, amelyek megnehezítik a szükséges finanszírozás biztosítását. Ugyanakkor a KKV szektor kiemelt szerepet tölt be a védelmi ellátási láncban, egyrészt mint az iparági óriáscégek, például a Rheinmetall vagy az Airbus beszállítója, másrészt mint az innováció fő hajtóereje.

Az Európai Bizottság Védelmi Ipari és Űripari Főigazgatósága (Directorate General for Defence Industry and Space, DG DEFIS) 2024-es tanulmánya szerint a védelmi iparágban aktív KKV-k kielégítetlen forrásigénye tőkeágon 1 milliárd és 3 milliárd euró között van, emellé pedig akár 2 milliárd eurónyi hitelt is fel tudnának venni. A szektort sújtó forráshiány korlátozza az innovációs és kapacitásbővítési lehetőségeiket, ezáltal komolyan veszélyeztetve az EU stratégiai autonómiáját és az uniós védelmi ipar versenyképességét. Megfelelő finanszírozás hiányában fennáll a veszélye, hogy ígéretes tech cégek Európából inkább az USA-ba települnek át, ahol a védelmi ipari befektetéseket kiszolgáló ökoszisztéma jóval fejlettebb.

Forrásbevonás a tőkepiacról

Az uniós programok mellett a tőzsdei bevezetés is egy lehetőség lehet a védelmi szektor szereplőinek új forrás bevonására, ugyanakkor a közelmúltbeli IPO-k (nyilvános elsődleges részvénykibocsátás) tapasztalata azt mutatja, hogy egyelőre ez még csak mint egy kiegészítő finanszírozási elem jöhet számításba. 2019 óta Európában összesen 13 védelmi ipari vállalat ment tőzsdére, összesen 1 milliárd euró értékben bocsátva ki részvényt.

Ha ebből kivesszük a három legnagyobb tőzsdei kibocsátást, akkor a fennmaradó összeg már csak 187 millió eurót tesz ki, ami jelentősen elmarad a DG DEFIS tanulmányában számszerűsített 1-3 milliárd euró hiányzó tőkétől. Az IPO-k száma a védelmi szektorban emelkedhet a jövőben az Euronext tőzsdecsoport IPOready Defence programjának köszönhetően, ami kimondottan a védelmi iparági szereplők részvénykibocsátását hivatott támogatni.

A védelmi ipari cégek számára egy tőkeerős befektető belépése is megoldást jelenthet a növekedéshez szükséges tőke előteremtésére. Az elmúlt 10 évben összesen 117 olyan M&A-tranzakciót (merger and acquisition, vagyis vállalatfelvásárlás és -összeolvadás) regisztráltak Európában, ahol a céltársaság a védelmi iparágban volt érintett, ezek közel 60 százaléka az elmúlt négy évben zárult. A közelmúlt emelkedő tranzakciószáma bizonyítja, hogy a növekvő kormányzati költések és a dual-use technológiákban rejlő potenciál a befektetők figyelmét is felkeltették.

A 117 tranzakció több mint felében a vevő egy hadiipari szektorból érkező stratégiai befektető volt, ugyanakkor jelentős a kockázatitőke-befektetők aránya is. Utóbbiak nagyon ritkán fektetnek kizárólag védelmi iparban aktív társaságba, kockázataik csökkentéséhez és egy majdani nyereséges továbbértékesítés (exit) megalapozásához fontos, hogy a céltársaság termékei vagy az általa kifejlesztett technológia a hadiipari felhasználás mellett a civil szektorban is eladható legyen.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az M&A aktivitást a védelmi szektorban erősen korlátozzák a külföldi közvetlen befektetéseket (FDI) szabályozó tagállami rendelkezések vagy egyéb nemzetbiztonsági szempontok, melyekkel az országok a stratégiai integritásukat igyekeznek megőrizni, gátat szabva a külföldi tulajdonszerzésnek. A védelmi szektor iránt érdeklődő tőkebefektetők helyzetét tovább nehezítette, hogy korábban a bankok vonakodtak hitelt nyújtani hadiipari tranzakció finanszírozására.

Aktivizálódó hitelezés a védelmi szektorban

A kereskedelmi bankok a korábbiakban elzárkóztak a védelmi szektor finanszírozásától, elsősorban ESG és reputációs kockázatra hivatkozva. Ugyanakkor az állami költségvetési forrásokat kiegészítendő szükség lenne a bankszektor erősebb szerepvállalására a finanszírozásban. Ehhez a kereskedelmi bankoknak kockázatkezelési előírásaik és hitelezési politikájuk felülvizsgálatára lenne szükség, melyhez iránymutatásul szolgálhat az Európai Beruházási Bank (EIB), amely 2 milliárd euróra emelte meg a védelmi ipari projektek finanszírozására szánt 2025-re vonatkozó keretösszegét, egyúttal jelentősen kibővítve a támogatható projektek körét. Az EIB lépése jelzés a kereskedelmi bankok felé, hogy a védelmi ipar finanszírozása már nem elutasított a finanszírozói szektor számára. 

Az egyes állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, mint a lengyel BGK vagy a Cseh Export Bank, jól kiegészítik az EIB nyújtotta finanszírozási lehetőségeket, célzottan támogatva a védelmi ipari ellátási lánc stratégiai vállalatait, valamint a kutatás-fejlesztési kezdeményezéseket, akár régiós szinten is.
Emellett napirenden van egy új multilaterális intézmény, a DSR (Defence, Security and Resilience, vagyis Védelmi, Biztonsági és Reziliencia) Bank (korábbi nevén NATO Bank) létrehozása is, amely közös európai védelmi célokat szolgálna alacsony kamatozású hitelek és garanciák nyújtásával.