Banki nyomás a stabilcoin-piacon: a másodpiaci tranzakciókat is szabályoznák

A bankok szerint kevés a jelenlegi stabilcoin-felügyelet

Amerikai banki érdekképviseleti szervezetek arra sürgetik a szabályozókat, hogy pontosítsák, ki felel a stabilcoin-tranzakciók ellenőrzéséért a kibocsátást követően. A Bank Policy Institute és a The Clearing House közös véleménylevelekben jelezte: a jelenlegi szabályozási keret nem ró elég erős kötelezettségeket a DeFi-cégekre, egyes digitáliseszköz-letétkezelőkre és kriptotőzsdékre.

A banki szervezetek szerint a stabilcoinokhoz kapcsolódó illegális pénzügyi aktivitás jelentős része nem az elsődleges kibocsátásnál, hanem a másodpiacon történik. Ezért szerintük kulcsfontosságú, hogy a szabályozók ne csak a kibocsátókat vizsgálják, hanem azokat a piaci szereplőket is, amelyek a tokenek későbbi kereskedésében, tárolásában vagy mozgatásában vesznek részt.

Rugalmasságot kérnek, de szélesebb ellenőrzést akarnak

A banki szervezetek két külön levélben is azt hangsúlyozták, hogy a szabályozásnak a „rugalmasságot” kellene előtérbe helyeznie. Álláspontjuk szerint a bankoknak lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy erőforrásaikat a legsürgetőbb kockázatokra összpontosítsák, ahelyett hogy pusztán formális, kipipálandó megfelelési folyamatokat kövessenek.

Ugyanakkor a bankok szerint a stabilcoinok másodpiaci mozgásainál ma még jelentős szabályozási hiányosságok vannak. Különösen azt emelték ki, hogy a FinCEN és az OFAC helyesen ismerte fel: a fizetési stabilcoinokkal kapcsolatos tiltott pénzügyi tevékenység nagy része a másodpiacon jelenik meg.

Ez azért kényes kérdés, mert a stabilcoin-kibocsátók sokkal több információval rendelkeznek az elsődleges piaci ügyletekről, vagyis amikor közvetlenül ők bocsátanak ki vagy váltanak vissza tokeneket. A másodpiaci tranzakcióknál viszont a tokenek már tőzsdéken, DeFi-protokollokon, letétkezelőknél vagy privát tárcák között mozognak, ahol a kibocsátónak gyakran jóval kevesebb rálátása van az eseményekre.

Miért fontos a másodpiac a stabilcoinoknál?

A stabilcoinok olyan kriptoeszközök, amelyek értékét egy másik eszközhöz, legtöbbször az amerikai dollárhoz kötik. A legismertebb példák közé tartozik az USDT és az USDC.

A kibocsátók létrehozzák és visszaváltják ezeket a tokeneket, kezelik a mögöttük álló tartalékokat, és a Genius Act alapján engedélyezett fizetési stabilcoin-kibocsátóként működhetnek az Egyesült Államokban.

A probléma ott kezdődik, hogy a kibocsátás után a stabilcoinok szabadon mozoghatnak a piacon. Egy token eljuthat központosított tőzsdékre, DeFi-platformokra, intézményi letétkezelőkhöz vagy saját kezelésű tárcákba is. A banki szervezetek szerint éppen ebben a fázisban jelenik meg a legnagyobb pénzmosási és szankciókerülési kockázat.

A kriptoszektor óvatosabb megközelítést sürget

A bankok álláspontja éles ellentétben áll több kriptoipari szereplő véleményével. A Paradigm és a Hyperliquid Policy Center korábban arra figyelmeztetett, hogy a túl széles körű pénzmosás elleni szabályok kiszoríthatják a szabályozott dollárstabilcoinokat a decentralizált pénzügyi ökoszisztémából.

Érvelésük szerint a stabilcoin-kibocsátókat nem lehet felelőssé tenni olyan másodpiaci tranzakciókért, amelyeket nem tudnak közvetlenül ellenőrizni vagy megakadályozni. Más szóval: ha egy token már elhagyta a kibocsátó rendszerét, és egy DeFi-protokollban vagy privát tárcában mozog tovább, akkor a kibocsátónak korlátozott eszközei vannak a teljes folyamat felügyeletére.

Ez a vita jól mutatja a stabilcoin-szabályozás egyik legnagyobb dilemmáját: hogyan lehet csökkenteni a pénzmosási kockázatokat anélkül, hogy a szabályozás ellehetetlenítené a decentralizált pénzügyi innovációt?

A DeFi szerint már ma is vannak beépített kontrollok

Charles d’Haussy, a dYdX Foundation vezérigazgatója szerint a banki és kriptoipari álláspontokból egy fontos technikai részlet kimarad: a stabilcoinok pénzmosás elleni ellenőrzése nem áll meg a kibocsátásnál.

Szerinte az olyan stabilcoinok, mint az USDC vagy az USDT, a kibocsátó fő okosszerződésén keresztül mozognak, ahol bizonyos fagyasztási és tiltólistás funkciók valós időben is működhetnek. Emellett több vezető DeFi-platform is alkalmaz on-chain ellenőrzési és kockázatszűrési megoldásokat.

D’Haussy szerint ezért a szabályozási hiányosság kisebb, mint ahogy azt a vitában részt vevő felek egy része állítja. Véleménye szerint a valódi problémát inkább az offshore kriptotőzsdék és azok a saját kezelésű tárcák jelentik, amelyek a FATF Travel Rule keretrendszerén kívül működnek.

Intézményi pénzeket is hozhat a világosabb szabályozás

A szélesebb körű felügyeletnek ugyanakkor lehet pozitív piaci hatása is. Dominick John, a Zeus Research elemzője szerint a stabilcoin-piacok növekedését segítheti, ha a szabályozás csökkenti a távolságot a kriptopiacok és a hagyományos pénzügyi rendszer között.

A DeFi-cégek, letétkezelők és kriptotőzsdék számára ez erősebb KYC-ellenőrzéseket és fejlettebb tranzakciós kontrollokat jelenthet. Cserébe azonban világosabb szabályok, nagyobb piaci bizalom és erősebb intézményi tőkebeáramlás érkezhet a stabilcoin-szektorba.

A kérdés tehát nem pusztán az, hogy legyen-e szabályozás, hanem az, hogy pontosan hol húzódjon a felelősség határa. A következő hónapok egyik legfontosabb vitája az lesz, hogy a stabilcoin-kibocsátók, a tőzsdék, a DeFi-protokollok és a letétkezelők közül kinek milyen szerepet kell vállalnia a másodpiaci tranzakciók ellenőrzésében.