Budapesten átlagosan havi 126 óra munkával kereshető meg az albérlet díja
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) adatai szerint a 340 ezer felsőoktatásban részt vevő diák közül mindössze 15 százaléknyian jutnak kollégiumi helyhez, vagyis a túlnyomó többség számára az ingatlanbérlés jelenthet megoldást. A Trenkwalder kiszámolta, hogy az egyes egyetemi városokban a diákoknak havonta hány órát kell dolgozniuk a bérleti díjak előteremtése érdekében.
A számítás az egyes városok esetében az ingatlan.com néhány napja közzétett aktuális albérleti, illetve szobabérleti átlagárait vette alapul, az adott településekre jellemző diákórabérek pedig az ELTE-Trenkwalder Iskolaszövetkezet adatbázisából származnak. Az eredmények azt mutatják, hogy hiába Budapesten a legmagasabb, 2150 forint a diákok átlagórabére, a fővárosban átlagosan 126 órát kell dolgozni egy albérlet díjának kigazdálkodása érdekében. Debrecenben és Székesfehérváron szintén 100 óra felett kell teljesíteni az albérlet kifizetése érdekében, a többi nagyvárosban a munkaigény 90 és 100 óra között alakul. A kivétel Miskolc, ahol az 1900 forintos órabért alapul véve egy albérlet már 66 óra munkával is kigazdálkodható.
„Tekintve, hogy egy nappali tagozatos diák (különösen az első években) reálisan heti 20, vagyis havonta átlagosan 85 óra munkát tud csak vállalni a tanulmányai mellett, az önálló albérlet szülői vagy egyéb támogatás nélkül ma sehogyan sem érhető el – magyarázza Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója. – Ez akkor is így van, ha a 25 év alatti munkavállalók jövedelme SZJA-mentes, vagyis egy diákszövetkezetben dolgozó tanuló teljes egészében megkaphatja a bruttó órabérét.”
A többség számára teljes ingatlan bérlése helyett egy szoba kivétele lehet a megoldás. Míg Budapesten a havi szobabérlet is átlagosan havi 51 óra ledolgozását követeli meg egy diáktól, a többi nagyvárosban ez a szám jellemzően 30-40 óra között mozog, Miskolc itt is kivétel 26 órás értékével. Mindez azt jelenti, hogy még egy szobabérlés is jelentős energia- és időbefektetést követel meg egy átlagos diáktól.
„Ennek persze az is feltétele, hogy az adott városban rendelkezésre áll-e megfelelő mennyiségű munkalehetőség a diákok számára – teszi hozzá Nógrádi József. – Budapesten ez már régóta nem okoz problémát, és kedvező tendenciát látunk abban is, hogy egyre több a vidéki városokban is azon cégek száma, amelyek kedvező lehetőséget látnak a viszonylag olcsó, rugalmas, gyorsan betanítható munkaerő alkalmazásában.”
