Arany: Végéhez ér a bikapiac?
Igaz-e vagy csak igaznak vélt szójárás, hogy az arany a világtörténelem legstabilabb devizája? Az mindenesetre tény, hogy a sárga nemesfém évezredeken keresztül maga volt a létező pénz, amihez képest az utóbbi néhány évtizedes száműzetése a „pénztárcákból” lehet akár csak múló divat, egy röpke pillanat a történelmi távlatokban. Az is figyelemre méltó, hogy az arany mind a mai napig vitathatatlanul értéket és ezzel vásárlóerőt képvisel. Ezt még a nemesfém legrosszmájúbb kritikusai sem vitatják. A vásárlóérték, azaz az árfolyam persze ingadozhat, mint ahogy egy kiló krumpli ára is változik minden évben a kereslet és kínálat függvényében. Az arany kínálata ehhez képest évről évre viszonylag kiszámíthatóan alakul, talán ebből is fakad a stabilitás mítosza.
Az arany szószólóinak angol gúnyneve a „Gold Bugs”, ami magyarul annyit tesz, hogy „Aranybogár”. Ez a kifejezés az 1896-os amerikai elnökválasztási kampányból származik, amikor az aranyfedezetű pénz mellett kardoskodó egyik elnökjelölt hívei aranyszínű kitűzőkkel demonstrálták a nemesfémbe hosszútávon vetett bizalmukat. Az aranyban hívők, ahogy akkor, úgy most is a folyamatos, hol lopakodó, hol vágtázó pénzromlás elleni védekezés kulcsát látják a nemesfémben. A velük szemben álló kritikusok pedig nem kevesebb hévvel ismétlik az arannyal szembeni ellenérveiket, élükön azzal, hogy az aranynak nincs valódi funkciója, önmagában nézve egy haszontalan kémiai elem. Ez alól csak egy kevés ipari illetve a természetesen nem alábecsülendő ékszeripari felhasználás jelent némi kivételt. A két tábor között egy éles retorikai határvonal húzódik.
Amiben azonban nincs helye vitának, az az aranyár következetes emelkedése az ezredforduló óta. A világ tőzsdéi általában egyszerű és gyors választ adnak a legbonyolultabb kérdésekre is: a piros szín a parketten mindenhol mínuszt, a zöld pluszt jelent. Márpedig az aranynál 12 éve rendületlenül a zöld lámpa gyullad ki az árfolyamkijelző táblákon az év végére. Ennek oka pedig pofonegyszerű. Pusztán arról van szó, hogy az ezredforduló táján elindult egy népvándorlási hullám, amely az arany ellenzőinek táborából az aranyvásárlókhoz vezet.
Persze vannak meghallgatásra érdemes érvei az aranyellenes tábornak is. Az ellenzék egyik szószólója a vagyonát részvénypiaci befektetésekkel megalapozó, legendás befektető, Warren Buffett, aki rendszeresen megnyilvánul az arany kritikusaként. Egy éve a Fortune magazin hasábjain például úgy fogalmazott, hogy „az aranynak két nagy hibája van, se haszna nincs sok, se nem termékeny”. Aztán a következőképp fejtette ki az ismert dilemmát: a világszerte eddig kitermelt nagyjából 170.000 tonna arany 9,6 billió dollárt ér. Ennyi pénzért felvásárolható az USA összes mezőgazdasági termőterülete, amellyel évente 200 milliárd dollár bevétel érhető el. Továbbá futná még 16 Exxon Mobil méretű vállalatra egyenként 40 milliárdos éves hozammal, és még mindig maradna egy billió elköltendő dollár. Végezetül a logikusnak tűnő kérdés: Ki tud ezek után még elképzelni egy olyan befektetőt, akinek van 9,6 billió dollárja, és azért termelővállalatok helyett aranyat vesz?
A kérdésfeltevés ebben a formában természetesen demagóg. Hasonlót a Gold bug-ok is tudnak. Az ő példájuk az arany több ezer éves történelmébe nyúl vissza. Olyan időkbe, amikor az USA még a világ térképen sem volt, és amihez képest az alig 10 éves Exxon Mobil egy ma született kisded. Jóformán hetente érkeznek hírek arról, hogy földmunkák során valahol elásott arany kincsleletre bukkannak. A leletek gyakran olyan időkből származnak, amelyek gazdasága, állami berendezkedése, egykori vívmányai, tárgyi értékei mára könyörtelenül elpusztultak. Ami az utókor számára egyedül megmaradt és még ma is értéket képvisel, az csak az akkor elrejtett arany. Van ennek persze ennél emberközelibb léptékű megfogalmazása is. Ha valaki manapság csak 20 évre ásna el 1 kg aranyat, vésztartalékként vagy az utódokra hagyott örökségként, vajon mivel jár majd jobban, ha aranyat vagy az arany árával megegyező bankjegyköteget ásna el? A válasz sokak számára egyértelmű. Ők azok, akik veszik az aranyat.
Míg több billió dolláros termőre fordítandó tőkével kevés szuper gazdag befektető rendelkezik, addig az jól látszik, hogy a kisebb vagyonok értékmegőrzése világszerte széles néprétegeket foglalkoztat. Az arany piacára áramló pénz ezért duzzadt a korábbi kis hegyi patakból mostanra széles folyammá. De becsatlakoztak a biztonságot kereső kisbefektetők mellé még a tőkeerős nemzeti bankok is, és persze ott sertepertél a spekulánsok tömege is az arany körül. Leginkább ez utóbbiak tehetők felelőssé azért, hogy időről időre a feje tetejére áll az árfolyam. Ettől függetlenül kellő távolságból nézve egyértelmű a trend felfelé mutató iránya. Technikailag az árfolyam 2.000 dollár felé tart, és ezt nem kérdőjelezi meg a jelenlegi hosszú oldalazás sem mindaddig, amíg a 2008-as válság előtti emelkedési pályából levezethető 1.100 dollár alá nem korrigál vissza az uncia ára.
Az emberek tartanak pénzük értékvesztésétől, ezért menekülnek az aranyba. Sokan kételkednek abban, hogy a tétován cselekvő politikusok képes lesznek egyáltalán megbirkózni a fejlett világ adósságválságával, amelyet megfejelnek az elhúzódó gazdasági problémák és talán még egy bank- és pénzügyi válság is a jövőben. Emiatt aktuális befektetési alternatíva az arany, amelyet a többség ösztönösen választ a kockázatok elleni több lábon álló védekezésben.
