OECD: a hatékony jövedelemtranszfer a hosszú távú növekedés fenntartását is elősegíti
A hétfőn nyilvánosságra hozott, "Társadalmi kohézió egy változó világban" című elemzésben a szervezet megismétli az előző jelentésben megfogalmazott megállapítását, amely szerint a világgazdaság szerkezete átalakult, a növekedés gócpontjai nyugatról keletre és északról délre kerültek át. Az elmúlt évtizedben mintegy 80 fejlődő országban volt kétszer akkora a gazdasági növekedés üteme mint az OECD-átlag, így több száz millió ember került ki a szegénységből. A világ középosztályát alkotó, napi 10-100 dollárból élő mintegy 2 milliárd ember fele él ilyen felzárkózó országokban. Ez a szám 2030-ra várhatóan a 3 milliárdot is meghaladja - értékel az OECD.
Az országok közötti jövedelemegyenlőtlenségek csökkenése a fejlődő piacokon belüli nem járt együtt a jövedelmek kiegyenlítődésével. Ezekben az országokban a gazdasági és társadalmi átalakulás új feszültségeket teremt. Az állampolgárok elvárásai mind inkább nőnek: magasabb életszínvonalat és a mobilitási lehetőségekhez való jobb hozzáférést követelnek. Ezen felül - amint azt a thaiföldi és arab felkelések is bizonyítják -, az ilyen országokban egyre nő a befogadó demokratikus politikai folyamatok iránti igény.
Az OECD szerint a fejlődő piacok gyors növekedése, és viszonylag stabil költségvetési helyzete megteremti azt a gazdaságpolitikai mozgásteret, amely hosszú távú, és átfogó szociálpolitikai stratégia megvalósítását teszi lehetővé. Az állam és polgárai között megszülető új társadalmi szerződés, amely a magasabb arányú adóbefizetés ellenében jobb szolgáltatásokat teremt, olyan pozitív visszacsatolást eredményezhet ezekben az országokban, amely nem csak a társadalmi kohéziót, hanem a növekedést is elősegíti - írja az elemzés.
Ugyanakkor, azokban az országok, ahol a növekedés széles társadalmi egyenlőtlenséggel és kirekesztéssel párosul, továbbá csekélyek a tiltakozás lehetőségei, a fejlődés legtöbbször fenntarthatatlan marad - teszi hozzá. A párizsi székhelyű gazdaságkutató kiemeli, hogy a társadalmi kohézió erősítése hosszú távú stratégiát és elkötelezettséget igényel. Az oktatási rendszer színvonalának emelése és a kirekesztettség csökkentése, így a generációkon átívelő társadalmi mobilitás csak több éves távlatban megvalósított tervekkel érhető el.
Az OECD ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ilyen szakpolitikák sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő makrogazdasági stabilitás. Ezen felül, hozzájárulhatnak az eredményességhez a minisztérium-közi bizottságok, a jogszabályok előzetes hatásvizsgálatai, továbbá a tematikus, horizontális költségvetési finanszírozási formák. A költségvetési politikák terén a szervezet a programok hosszú távú fenntartható finanszírozását emeli ki. Ebből a szempontból a gazdaságkutató az adókulcsok növelését vagy az adóalapok szélesítését abban az esetben tartja hatékony lépésnek, ha az a kiadási oldalra vonatkozó megfelelő társadalmi bizalommal párosul. "Csak ebben az esetben valósulhat meg a növekedést elősegítő pozitív visszacsatolási mechanizmus" - írja az OECD.
Az OECD az olyan foglalkoztatási szakpolitikákra hívja fel jelentésében a figyelmet, amelyek elősegítik a munkaerőpiac bérmeghatározó, disztribúciós és allokációs szerepeit. A megfelelő szociális biztonsági háló megteremtése lehetővé teszi, hogy a munkavállalói érdekképviselet ne kizárólag a munkahelyek megtartására korlátozódjon - olvasható a tanulmányban. A szervezet elemzésében kiemeli, hogy a rövid távú kedvező hatások ellenére a munkaerő-piaci szabályozás hagyományos formái, így a minimálbér-meghatározás számos kedvezőtlen mellékhatással jár, drágítja, sok esetben csökkenti a foglalkoztatottságot, ráadásul egyenetlenül hat a munkaerőpiac különböző szegmenseire.
Emellett az ilyen intézkedések nem helyettesíthetik a megfelelően hatékony szociális védőháló létrehozását, illetve a munkaerőpiac bérmeghatározó funkcióját. A párizsi gazdaságkutató hangsúlyozza az oktatás fontosságát. Az oktatási rendszerben való részvételen túl lényeges az oktatás minősége is, hiszen ez teremt magasabb termelékenységi potenciált és kedvezőbb munkaerő-piaci kilátásokat. Az intézet szerint a fenntartható, összetartozó társadalom nem képzelhető el a tiltakozási formák engedélyezése nélkül. (MTI)
