A klímaváltozás zöld ügyből üzleti rizikóvá vált
Klímasemlegesség 2050-re
A világ vezetői 2015-ben ambiciózus, új célokat fogadtak el az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén. A klímaváltozás súlyos hatásainak elkerülése érdekében az emberiségnek mindössze 30 év áll a rendelkezésére, hogy a szén-dioxid-kibocsátást megszüntesse, ha a globális, éves átlaghőmérséklet emelkedést 1,5 - 2°C körüli értéken tudja tartani.[1] A Párizsi Megállapodás céljának elérése érdekében a CO2 kibocsátást éves szinten átlagosan 7,6%-kal kell csökkentenünk.
Ennek a százaléknak a mértékét jól illusztrálja, ha megnézzük, hogy a COVID-19 járvány kitörése előtti évtizedben a szén-dioxid-kibocsátás évente mintegy 1%-kal nőtt, míg 2019-ben stagnált. A Nature 2020 áprilisában végzett kutatása szerint a CO2 kibocsátás 17%-kal volt alacsonyabb, mint az előző évben. A múlt év tavaszi előrejelzésük 7% körüli visszaesést számolt, ha a korlátozások 2020 év végéig tartanak.[2]
A koronavírus tehát radikálisan visszaszorította és eddig a legnagyobb hatást gyakorolta a szén-dioxid-kibocsátásra. Azonban a 2020-ban megtapasztalt változások többsége átmenetinek tekinthető, hiszen nem a gazdaság, a közlekedés vagy az energiarendszer strukturális átalakulásának a következménye.
Az ESG (Enviromental/Környezeti, Social/Társadalmi, Governance/Irányítási) szemlélet meghatározóvá vált a cégvezetők szemléletében a 2021 KPMG CEO Outlook Pulse felmérés szerint is, amely a világ legjelentősebb piacainak meghatározó cégvezetői körében végzett kutatás. A felsővezetők már nem külső hatásként tekintenek az olyan kockázatokra, mint például a klímaváltozás, hanem ezt is úgy kezelik, mint amivel kapcsolatban konkrét teendőjük van, és vállalatuknak is meg kell tennie mindent a lassítás érdekében. 89 százaléka a cégvezetőknek a járvány hatására elért fenntarthatósági eredményeket szeretné megtartani. A vezérigazgatók 49 százaléka szigorúbb ESG gyakorlat bevezetését tervezi.
A közelmúlt történései és a levont következtetések az újragondolásra ösztönöznek. Az Európai Unió 2021-2027 közötti időszakban rendelkezésre álló forrásai hozzájárulnak ahhoz, hogy a tagállamok kezeljék a COVID-19 gazdasági és társadalmi hatásait és megalapozzanak egy zöld és digitális átállást, aminek következtében ezek a gazdaságok fenntarthatóbbá és ellenállóbbá válnak majd.
A klímaváltozás okozta kockázatokat jellemzően két típusra oszthatjuk: fizikai kockázatokra és tranzíciós kockázatokra.
Míg előbbi a klímaváltozás közvetlen hatásait foglalja magába, mint például a szélsőséges időjárás által okozott károk, addig az utóbbi a gazdaság és a társadalom egy alacsonyabb szén-dioxid kibocsátással járó működésre történő áttérése által okozott kockázatokat jelöli (például amikor egy áramszolgáltató áttér a kizárólag megújuló energiaforrásokból termelt áramszolgáltatás működési modelljére).
A fizikai kockázat hatásai már most is jól érzékelhetőek, míg a tranzíciós kockázat hatásai csak később válnak jelentőssé. A két kockázattípus összefügg: minél komolyabb intézkedéseket vetünk be az áltaghőmérséklet-növekedés meghatározott szint alatt tartása érdekében, annál nagyobb lesz a tranzíciós kockázat, és fordítva, ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, nő a klímakatasztrófák esélye. Emiatt érdemes több szcenáriót is figyelembe venni, amelyek tartalmazzák, meghatározzák a két típusú kockázat kombinációját, számolnak mindkét típusú kockázattal.
2015-ben a G20 országok megállapodtak arról, hogy ösztönzik a cégeket arra, hogy mérjék fel és publikálják a klímaváltozás rájuk vonatkozó hatásait. A Task Force on Climate-related Financial Disclosures (TCFD) szintén 2015-ben adta ki ajánlását arra vonatkozóan, hogy a vállalatok milyen módon mutassák be a klímaváltozással kapcsolatos hatásokat és azok pénzügyi vonatkozásait.
Eljött az ideje annak, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű adattal értékeljék a cégek a beazonosított klímakockázatok negatív következményei megelőzésére hozott akcióikat.
A KPMG által javasolt beszámolási módszertan négy területre fókuszál: az éghajlattal kapcsolatos kockázatok azonosítása és azok kezelése; valamint a kockázatok hatása és a karbonsemlegesség érdekében tett lépésekről készülő beszámoló.
A KPMG erről egy külön résztanulmányt is készített „Towards Net Zero” címmel, amely azt vizsgálta, hogy a világ 250 legnagyobb vállalata hogyan teljesít a TCFD által kidolgozott jelentéstételi ajánlások alkalmazásában. A KPMG IMPACT csapata felállított egy 12 lépéses kritériumrendszert, hogy legyen mire támaszkodniuk azoknak az elkötelezett vállalkozásoknak, akik úgy döntenek, hogy akár küldetéstudattól vezérelve, akár a versenyelőny megszerzésének reményében a fenntarthatósági transzparencia útjára lépnek, és elkészítik beszámolójukat.
A klímakockázatok a vállalatirányításban (1, 2, 3 pont)
A vállalkozás először is ismerje el, hogy az ületi tevékenysége kockázatot jelent a klímaváltozás és fenntarthatóság szempontjából, és ezt minden szereplő – befektetők, hitelezők, munkavállalók, eszközkezelők és kockázatértékelők – felé nyíltan kommunikálja. A vezető tisztségviselő személyesen is nyilatkozzon, demonstrálva, hogy a kezdeményezés a legfelsőbb szintről indul. A KPMG jelentéséből például kitűnik, hogy a vizsgált 250 globális nagyvállalat közül a japán cégek 100%-a fogalmazott már meg ilyen felelősségvállalást, hűen a japán társadalmi felfogásokhoz, kulturális tradíciókhoz. A vállalkozás nevezzen ki egy felelős személyt vagy szakértői bizottságot, akik biztosítják, hogy a legfontosabb döntések meghozatalakor figyelembe veszik és számszerűsítik a klímakockázatokat, illetve biztosítják a szakterületeken átívelő fenntarthatósági stratégia anyagi feltételeit.
A klímakockázatok azonosítása (4,5 pont)
A jelentéseknek ki kell térniük egyfelől a klímaváltozás tényleges fizikai (időjárási, környezeti, humán-ökológiai) kockázataira, másrészt az átálláshoz kapcsolódó (szabályozói, geopolitikai, kulturális, humánerőforrási) kockázatokra is. Még azonos szektoron belüli versenytársaknál is eltérő lehet, hogy milyen kitettségek képezik valójában a kockázatokat. Ezeket a tényezőket az éves beszámoló részeként is, illetve egy független fenntarthatósági nyilatkozatban is érdemes tételesen felsorolni, és közzétenni, hogy minden érintett számára elérhető és közérthető legyen. Nem kizárt, hogy a klímaegyezmény aláírásának helyszíne miatt, de a vizsgált vállalatok közül a franciák azok (78%), ahol leginkább visszaköszön ezen kockázatok felsorolása az éves beszámolókban, míg a sereghajtók egyelőre a kínai és amerikai cégek.
Klímaváltozás hatásainak mérése (6,7,8 pont)
A klímaváltozást kutatók legnagyobb igyekezetére sem sikerült még egy általánosan elfogadott forgatókönyvet felállítani, így a felelős vállalkozás a legjobban teszi, ha több forgatókönyv szerint értékeli a kockázatokat: jelenleg a Párizsi Klíma Egyezmény által elfogadott a 1,5 – 2 ̊C globális felmelegedés az egyik lehetséges forgatókönyv, de a közepes kockázatú 3 ̊C vagy a magas kockázatúnak ítélt 4 ̊C felmelegedés is lehetséges opció. Ezeket független és hiteles forrásokra kell építeni. További kritérium, hogy az elemzés hosszabb időtávra határozza meg a vállalkozás kitettségét, terhelhetőségét és ellenállóképességét: egy rövid, egy középtávú és egy hosszútávú, reális elemzést is ismertessen.
Zéró emisszió elérése (9, 10, 11, 12 pontok)
A jelentésben ajánlott meghatározni a „zéró emisszió” elérésének tervezett időpontját. Erre ugyan az IPCC egy 2050-es határidőt jelölt ki, de ettől el is lehet térni: a megvizsgált 1000 nagyvállalat jellemzően ennél rövidebb intervallumra – és más tudományos szempontok alapján – jelöli ki ezt az időpontot. Az időszakos nyilatkozatokban fontos beszámolni az aktuális mérföldkövekről, milyen stratégiát követ a vállalkozás és pontosan hol tart jelenleg a karbonsemlegesség felé vezető úton. Ezen a területen a német nagyvállalatok eltökéltségét emeli ki a KPMG tanulmánya, a vizsgált cégek közül a német cégek 88%-a már lépésekre bontott dekarbonizációs menetrenddel bír. Jó megoldás lehet egy belső használatra szánt „szén-dioxid ár” folyamatos kalkulálása, ami a negatív externáliák költségeit emeli be az árképzésbe. Az érintettek így felmérhetik, hogy ez hogyan befolyásolná a jövedelmezőséget és végső soron a stratégiai befektetési döntéseket.
A KPMG által végzett felmérés szerint a G250 vállalkozások kevesebb, mint fele felel meg az itt felsorolt kritériumoknak, mindazonáltal pozitívan értékelhető, hogy egyre több szervezet zárkózik fel tudatos stratégiával és hiteles kommunikációval a zéró emisszió felé vető úton.
Fenntarthatósági jelentés: ami ma még kényelmetlen kötelezettség, holnap valódi stratégiai iránytűként szolgálhat a nagyvállalatok életében. Az ESG alapú riportálás mellett szól legalább három érv:
1. Átláthatóság, hiszen a befektetők számára egyértelművé teszi a célokat. Mivel a megvalósítást is magában foglalja ezáltal a haladás előirányzott lépései számon kérhetőek.
2. Összehasonlíthatóság – a különböző cégek ESG jelentései mérceként is szolgálnak magunk és egymás számára.
3. Bizonyosság, a jelentett kulcsmutatók megbízhatósága azáltal, hogy az éves jelentés pénzügyi adatai mellett szerepelnek az ESG nem pénzügyi mutatói.
„A fenntarthatósági jelentés elkészítése kezdetben kommunikációs feladatként vagy adminisztratív kötelezettségként jelent meg a vezetők horizontján. Mára azonban megfigyelhető, hogy a professzionális jelentéskészítés nagyban hozzájárul az üzleti értékteremtéshez, hiszen egyre szorosabban kapcsolódhatnak ehhez a nemzetközi és hazai források, finanszírozók és egyéb befektetői elvárások”– mondja Szabó István, a KPMG fenntarthatósági szolgáltatásaiért felelős szenior menedzsere. „Dinamikus változás megy végbe a pénzügyi világban, amelyben a transzparencia hiánya, a nem riportált adatok sokkal magasabb kockázati besorolást, és így magasabb finanszírozási költségeket jelenthetnek. Vagyis a fenntarthatóság így végül stratégiai szintre kerülhet.”
A KPMG ’The time has come’ című nemzetközi tanulmánya betekintést nyújt az ESG és a fenntarthatósági jelentések globális trendjeibe, valamint részletes útmutatást és ajánlást kínál a közzététel és a hiteles kommunikáció javítására.
A fenntarthatósági témában a legszéleskörűbb és legátfogóbb globális felmérés egyik következtetése: a GRI a leginkább alkalmazott és a cégek által választott nemzetközi szabvány a fenntarthatósági jelentéseik elkészítéséhez.
