A medve torkából jött vissza az arany
Húsvét előtt 1.620 dollár közelében is járt egy uncia színarany ára a napon belüli kereskedésben. Az ünnep aztán nem további feltámadást, hanem újabb eladási hullámot hozott egészen a középtávon döntő jelentőséggel bíró 1.540 dolláros szintekig. Itt tavaly májusban láthattuk utoljára az árfolyamot. A lejtőre került kurzus ezzel egy masszív technikai támaszhoz érkezett, amely 2011 szeptembere óta több ízben is sikerrel fogott meg különböző intenzitású áreséseket. Így volt ez most is. A hét utolsó napján Londonban 1.568 dollárig, a késő esti New York-i kereskedésben pedig még tovább, 1.580 dollárig emelkedett vissza a sárga nemesfém jegyzése. Az árfolyam rövid- és középtávú alakulása szempontjából technikailag döntő jelentőségű próbatétel első fordulójában a folytatódó árcsökkenésre fogadó medvék véreztek el. A bikák – bár a kapituláció határán jártak – legalábbis egyelőre győzedelmeskedtek.
Medvék, bikák, technikai elemzés és gyertya alakzatok az arany piacának csak az egyik oldala. Egy másik pedig az, amit a fizikai arany iránti valós kereslet határoz meg. Ez elsősorban ékszerként, másodsorban értékmentő befektetésként, harmadsorban ipari alapanyagként tekint az aranyra. Az elmúlt évtizedben a befektetői kereslet volt az árnövekedés legfőbb hajtómotorja, főleg miután sokak számára egyre világosabbá vált, hogy a pénzügyi világrend mennyire ingatag lábakon áll. A biztonsági megfontolásból való több lábon állás egyik alappillére lett az arany, amelynek árfolyama ettől kezdve érzékenyen reagált a világ pénzügyi zavaraira, a lassan kezelhetetlenné váló államadósságok és a fenntarthatatlan szociális ellátórendszerek problémájára, valamint a gazdasági növekedés korlátaiból fakadó ellentmondásokra.
Márpedig e tekintetben továbbra is komoly kockázatokat lát a Reuters hírügynökséghez tartozó Thomson Reuters GFMS nemesfémpiaci elemző cég. Az elemzők a múlt héten Londonban mutatták be a „Gold Survey 2013” névre hallgató tanulmányukat, amelyben 1.800 dolláros év végi aranyárat jövendölnek az amerikai államháztartás megoldatlan problémái és a Fed laza pénzügypolitikájának köszönhetően. Az aranyár támasza lehet szerintük az eurózóna válsága is, amely hozhat az idén még a ciprusihoz hasonló „sokkokat”. Ugyanakkor sem a kitermelői oldalról sem a törtarany révén nem várható a kínálat drasztikus megnövekedése, ami letörhetné az árakat.
Ez az előrejelzés – amelyet elismert szerzők jegyeznek – azért is érdekes, mert szöges ellentétben áll két nagy befektetési bank, a Société Générale múlt héten és a Goldman Sachs februárban megfogalmazott jövendölésével. A franciák 1.375 dolláros év végi és 1.500 dolláros éves átlagárat várnak az idén, míg az amerikai Goldman Sachs 1.600 dollárral számol 2013 átlagában. Mindkét bank elemzői arra alapozzák várakozásukat, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed pénznyomtatásra kihegyezett politikája lassan befejeződhet, a kamatok emelkedésnek indulhatnak és a dollár ennek eredményeként erősödhet, ami egyenesen méreg az arany számára.
Az aranynak medvepiacot jövendölők érvei kétségtelenül nem söpörhetőek le csak úgy az asztalról. Mégis nehéz belátni, hogy a piaci kamatok hogyan emelkedhetnének, hiszen a jegybanki irányadó kamatok rekord mélységben vannak, és biztosan ott is maradnak, amíg a konjunktúra a mostaninál jóval erősebb életjelet nem ad. Az Európai Központi Bank, az angol jegybank és a Bank of Japan éppen a múlt héten erősíttették meg az alacsony alapkamatukat, amelyet 2015-ig a Fed is fenn kíván tartani az USA-ban. Az is nagy kérdés, hogy mikor fejeződhet be a pénzügyi lazítás Amerikában, és hogy mi következik azután. Az amerikai gazdaság és a foglalkoztatás mutatói a folyamatos pénzügyi infúzió ellenére is csak vontatott ütemben javulnak. És továbbra is kérdés, hogy a világ devizái hogyan pozicionálják magukat abban a leértékelődési versenyben, amelynek a múlt héten éppen Japán nyitotta meg a legújabb fejezetét, amikor bejelentette, hogy 2014 végére megduplázza a szigetország pénzmennyiségét. A jen árfolyama ezután jelentősen esett az amerikai dollárral szemben, egy túlontúl erős dollár azonban az amerikai gazdaságnak sem lehet érdeke.
Az aktuális eladói nyomásnak az arany piacán a technikai túladottságon túl, tehát a nem éppen rózsás makrókörnyezet is véget vethet. Továbbá ott van a két nagy játékos, Kína és India arany iránti kereslete, amelyek kifejezetten robusztus képet mutatnak. India az adóterhek dacára csillapíthatatlan aranyétvággyal rendelkezik, és a hírek szerint az év első három hónapjában több aranyat importált, mint 2012 azonos időszakában. A második negyedévben szakemberek további 30%-os bővülést várnak az egy évvel korábbi adathoz képest.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Amire már egy ideje számítani lehetett, az az elmúlt héten elérkezett: ütött az igazság órája az arany számára. A február közepén bekövetkezett jelentős árcsökkenés után valószínűsíteni lehetett, hogy belátható időn belül tesztelésre fog kerülni az árfolyam tavaly májusból származó mélypontja 1.540 dollár magasságában. A tét komoly volt, hiszen amennyiben az itt húzódó támaszszint elesik, úgy egy 2011 decemberében elért 1.531 dolláros érték került volna még napirendre az árzuhatag esetleges megállításában, de az alatt aztán már egy 100 dolláros mélység várt volna a nemesfém kurzusára. Az aranyár az elmúlt héten azonban egyelőre sikerrel kiállta a próbát, és visszapattant a támaszról 1.568 dollárig a péntek délutáni londoni kereskedésben, majd az este folyamán New Yorkban még tovább 1.580 dollár fölé. A most következő hét erős árfolyam-ingadozások mellett, az ideges útkeresés jegyében telhet. Számolni lehet akár az 1.540 dolláros támaszszint újbóli tesztelésével is. Amennyiben azonban ezt a visszakorrekciót is kiállja az árfolyam, akkor újult erővel térhetnek vissza a bikák a piacra, hogy tempósan 1.600 dollár fölé tornásszák fel a jegyzéseket.
Az ezüst szolgaian követi az aranyat a sorscsapásokban. Az alsó támaszszint 26,67 dollárnál a múlt hét második felében az ezüstnél is próbára került, és szinten sikerrel állította meg az áresést. Az innét indult emelkedés 27,35 dollárnál állt meg aztán a nap végén New Yorkban. Az olcsóbbik nemesfém árazása teljes mértékben az arany függvénye, mindössze hektikusabban reagálja le a nagytestvér mozgását. A leginkább kritikus támasz az ezüst grafikonján 26,16 dollárnál húzódik.
