Két tűz között a görög miniszterelnök
Az európaiak, különösen a németek mindig felváltva alkalmazták a mézesmadzag és a korbács politikáját Görögország irányában, de mára elfogyott a türelmük. Már nyíltan emlegetik a görög államcsőd vagy az eurózónából való kilépés forgatókönyveit. Szeptember elején a trojka - az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank - képviselőinek hirtelen távozása Athénból jeges zuhany hatását keltette Európában. A görög kormány iránti megértés fogyóban van, már kételkednek a miniszterelnökben is: vajon kitart-e céljai mellett és teljesíti-e ígéreteit.
A görög miniszterelnök a trojka szoros felügyelete alatt rávette országát az áldozatvállalásra. Néhány hónap alatt felére csökkentette kormánya deficitjét, megnyirbálta a fizetéseket és a nyugdíjakat és valamelyest visszafogta az állam költekezését.
Sokáig előnyt jelentett számára a tárgyalásokon nemzetközi tapasztalata: anyja amerikai volt, ő maga sokáig élt az Egyesült Államokban és Svédországban. Már apja és nagyapja is görög miniszterelnök volt, a politikában külügyminiszterként és a Szocialista Internacionálé elnökeként vált ismertté.
Odahaza sikerült ugyan nyernie a tartományi választásokon, már a gazdasági purgálás kezdete után, de annak eredményei nem láthatók és a bizalom eltűnt. A recesszió súlyosabb lesz, mint 2010-ben volt, a munkanélküliség a lakosság 16 százalékát sújtja, az adók nem folynak be. Eliasz Nikolakopulosz politológus szerint a kormányfő "elvesztette mind a nemzetközi, mind a hazai tőkéjét".
Miután az ellenzéki Új Demokrácia Párt makacs elutasítása miatt nem sikerült nemzeti egységkormányt létrehoznia, Papandreu júniusban a PASZOK kormánypárton belüli korábbi riválisát, Evangelosz Venizeloszt pénzügyminiszterré és miniszterelnök-helyettessé nevezte ki. Most ő jelenti be az adók emelését, az állami alkalmazottak technikai munkanélküliségét, stb. - mégis Papandreu maradt a célpont. Az egyetemi reformot ellenző ifjúszocialisták szeptember 3-án kifütyülték, 10-én pedig jobbnak látta távol maradni a Szaloniki Vásár megnyitásáról, hogy elkerülhesse a túl mozgalmasnak ígérkező találkozást az eseményre bejelentett 20 ezer tüntetővel.
Görögország hitelezői azonban minden türelmüket elvesztették, kétségbe vonják a kormány eltökéltségét arra, hogy megvalósítsa a beígért, ám a PASZOK választói bázisának ellenállásába ütköző privatizációkat. A kormány a strukturális akadályok lebontásának nehézségére hivatkozik. Európa közben növeli képviselőinek számát Athénban, hogy elkerülje az általa nyújtott támogatások elszivárgását a sok állami és magán közvetítő kezén. A július 21-i európai megállapodás, ha megerősítik, a Görögországnak nyújtott kölcsönök futamidejét 15 évről 30 évre bővíti, ezzel pedig a hitelezők betekintési joga is kiterjedtebb lesz. Görögország története során már többször került európai partnereinek gyámsága alá.
Papandreu elfogadta ezt, de elvárta, hogy az európaiak állják a szavukat. A miniszterelnök már júliusban levélben tiltakozott az eurócsoport elnökénél, Jean-Claude Junckernél az európai "kakofónia" miatt, de az szeptember eleje óta csak erősödik. A politológus Szefertszisz szerint a helyzetért nem csupán a kormány, de Európa is felelős. "Sokan kezdik úgy érezni, bármit is tesz a kormány és a lakosság, Görögország bűnbak marad Európa szemében." (MTI)
