Obama nyerte az idei évi Nobel-békedíjat

A díjat odaítélő bizottság egyhangúan döntött Oslóban, indoklásukban úgy fogalmaztak, hogy Obama "új légkört teremtett a nemzetközi diplomáciában". A testület dicsérte a nukleáris fegyverek felszámolására irányuló erőfeszítéseit.

Obama már a harmadik hivatalában lévő amerikai elnök aki megkapta a nívós kitüntetést, Theodore Roosevelt (1906) és Woodrow Wilson (1919) után. Jimmy Carter volt elnök 2002-ben kapott békedíjat, míg a korábbi alelnök, Al Gore megosztottan vehette át a díjat még 2007-ben.

A bizottság a döntés utáni állásfoglalásban úgy fogalmazott, hogy "csak nagyon ritkán van olyan személy, mint Obama, aki kivívja a világ figyelmét és egyben reményt ad az emberek számára egy jobb jövő elérésére".

Nobel-békedíj

A svéd iparmágnás, Alfred Nobel (1833-1896), a dinamit feltalálója, a Nobel-békedíj megalapítója. Halálakor a Nobel-birodalom csaknem száz gyárból állt, és a világ egyik leggazdagabb emberének mondhatta magát. Nőtlen és gyermektelen lévén végrendeletében Nobel úgy rendelkezett, hogy a gyárait értékesíteni kell, és az abból származó bevételt egy vagyonkezelő alapítványba kell elhelyezni. Az alapítvány kamatait minden évben ki kell osztani “azoknak, akik a megelőző évben a legtöbbet tettek az emberiség javára.” Az irodalmi, fizikai, kémiai és orvosi Nobel-díjra svéd intézetek tesznek javaslatot, de a megtiszteltetés az ötödik, a Nobel-békedíj adományozására annak a független bizottságnak jutott, amelyet a norvég nemzetgyűlés, a Storting nevez ki.

Számos oka van annak, hogy Nobel Norvégiát választotta. Svédországot és Norvégiát még összekötötte az unió, amikor Nobel megírta végrendeletét, és a Storting gyakorlati politikáján keresztül bizonyította a békéről alkotott modern felfogását, mint például a lefegyverzés és a döntőbíráskodás annak érdekében, hogy megakadályozza a konfliktusok teljes ellenségeskedéssé fajulását.

A Storting elfogadta a végakarat feltételeit, és hamar megkezdte tevékenységét. A norvég Nobel-bizottság első öt tagját 1897-ben nevezték ki, és 1901-ben a bizottság megválasztotta az első két Nobel-békedíjast, a Vörös Kereszt alapítóját, Henry Dunant-t Svájcból, és a francia békeaktivistát, Frédéric Passyt.

A norvég Nobel-díj szervezete

A Storting kijelöli az öttagú norvég Nobel-bizottságot, de maga a bizottság teljesen önálló egységként működik. Az erre a megtisztelő feladatra kinevezett személyek általában volt parlamenti képviselők, vagy olyan férfiak és nők, akik prominens szerepet játszanak a társadalomban.

A norvég Nobel Intézetet 1904-ben alapították. Vezetője az igazgató, aki egyben a Nobel Bizottság titkára is. Az intézet első számú feladata, hogy információt gyűjtsön a békedíj-jelöltekről, hogy a lehető legjobb alapot biztosítsa a bizottság számára a döntés meghozásához.

A jelöltek nevezésének utolsó napja minden évben február elseje, és csak meghatározott számú ember tehet javaslatot. Rögtön azután, hogy a nevezési procedúra lezajlott, a Nobel Bizottság összeül a titkárral, hogy elkészítse az alkalmas jelöltek válogatott listáját. Ezek után a bizottság tanácsadói és más szakemberek részletes beszámolót készítenek minden egyes jelöltről. Ezek a jelentések képezik a bizottság további határozatainak alapját.

A Nobel Bizottság október közepén hozza nyilvánosságra a győztes nevét. A békedíjat oda lehet ítélni egyéneknek és szervezeteknek egyaránt. A díjat meg is lehet osztani maximum három jelölt között, de mindegyikük tevékenységének ugyanahhoz az ügyhöz kell kapcsolódnia. A hivatalos díjkiosztó ünnepségre az Oslói Városházán kerül sor, december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján. A kitüntetett kap egy arany medált, egy oklevelet és jelentős pénzjutalmat, ami 2004-ben eléri a 10 millió svéd koronát. (forrás: www.norvegia.hu)