A G20 a stabilcoinokat is bevonná a globális fizetési rendszer átalakításába

A G20 már a fizetési rendszer részeként kezeli a stabilcoinokat

A világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20 egyre szorosabban kapcsolja össze a stabilcoinok jövőjét a nemzetközi fizetési infrastruktúra modernizációjával. A szeptember 1-jén elfogadott elnöki nyilatkozat szerint világosabb utat kell teremteni a digitális pénzügyi innováció és a digitális eszközök számára, miközben a hagyományos banki rendszereket is hozzá kell igazítani az új technológiákhoz.

A G20 megközelítése azért figyelemre méltó, mert a stabilcoinokat nem önmagukban vizsgálja. A dokumentum szerint működésük hatékonyságát nagymértékben meghatározza az a banki, fizetési, kommunikációs és megfelelési infrastruktúra, amelyhez kapcsolódnak.

Ez jelentős szemléletváltás. A korábbi kriptopiaci narratívák gyakran úgy kezelték a stabilcoinokat, mint amelyek képesek megkerülni a hagyományos pénzügyi rendszert, a G20 mostani álláspontja viszont inkább arra utal, hogy a kettő fokozatosan összekapcsolódhat.

A stabilcoin olyan digitális token, amelynek értékét jellemzően egy hagyományos pénznemhez, például az amerikai dollárhoz vagy az euróhoz kötik. Egy megfelelően működő dolláralapú stabilcoin célja az, hogy egy token értéke nagyjából egy amerikai dollár maradjon, miközben maga az eszköz blokkláncon is mozgatható.

Fontos jelzés a G20-tól, de nem új globális törvény

A G20 a világ legjelentősebb gazdaságainak fóruma. A szervezet 19 országot, az Európai Uniót és az Afrikai Uniót foglalja magában, tagjai pedig együtt a világ GDP-jének mintegy 85 százalékát, a nemzetközi kereskedelem körülbelül háromnegyedét és a globális népesség nagyjából kétharmadát képviselik.

A szervezet pénzügyminiszterei és jegybankelnökei ezért komoly hatással lehetnek arra, hogy milyen irányba fejlődik a nemzetközi pénzügyi szabályozás. A G20 olyan intézmények munkáját is ösztönözheti, mint a Financial Stability Board, vagyis a Pénzügyi Stabilitási Tanács, a Financial Action Task Force, illetve a Bank for International Settlements.

Fontos azonban, hogy a G20 nem világkormány és nem nemzetközi törvényhozó szerv. Egy elnöki nyilatkozat önmagában nem ad engedélyt stabilcoin-kibocsátásra, nem írja át automatikusan az egyes országok pénzügyi szabályait, és nem kötelezi a bankokat arra, hogy egyik napról a másikra éjjel-nappal működtessék elszámolási rendszereiket.

A dokumentumot ezért inkább iránytűként érdemes értelmezni. Azt mutatja meg, hogy a nagy gazdaságok politikai döntéshozói milyen problémákat tartanak fontosnak, és milyen területeken várható további szabályozási vagy technológiai munka.

A szeptember 1-jei nyilatkozat többek között „egyértelmű utak” kialakítását szorgalmazza a megbízható digitális pénzügyi és digitáliseszköz-innováció számára. Emellett további munkát kér a globális stabilcoinok határokon átnyúló hatásainak vizsgálatára, valamint arra is, hogy csökkenjenek a jelenleg rendelkezésre álló adatok hiányosságai.

A megállapodást a jelen lévő G20-tagok támogatták, Kína ugyanakkor négy másik bekezdéssel kapcsolatban kifogást rögzített. A digitális eszközökről, a fizetési infrastruktúráról és a pénzügyi bűnözés elleni szabályokról szóló részek azonban nem tartoztak a vitatott pontok közé.

A stabilcoin 24 órában működik, a bankrendszer viszont nem

A stabilcoinok egyik leggyakrabban emlegetett előnye, hogy a blokkláncok nem zárnak be péntek délután, és hétvégén sincs banki szünnap. Egy on-chain, vagyis közvetlenül blokkláncon végrehajtott tranzakció akár az év 365 napján, napi 24 órában megtörténhet, gyakran másodpercek vagy percek alatt.

Ez azonban csak a tranzakció egyik részét mutatja. Ha valaki hagyományos dollárból szeretne stabilcoint vásárolni, először előfordulhat, hogy pénzt kell eljuttatnia egy kibocsátóhoz vagy közvetítőhöz. Amikor pedig a stabilcoint ismét hagyományos pénzre váltja vissza, a háttérben újra beléphet a bankrendszer.

Az intézményi tranzakcióknál ez még fontosabb. A pénz mozgása kereskedelmi banki számlákon, központi banki rendszereken vagy nagy értékű fizetési infrastruktúrákon keresztül történhet, amelyek működési ideje sok esetben továbbra sem folyamatos.

Így könnyen előállhat az a furcsa helyzet, hogy a stabilcoin néhány másodperc alatt megérkezik a címzett blokklánctárcájába, a mögötte álló hagyományos pénzügyi elszámolásra azonban még órákat kell várni. Különösen problémás lehet ez hétvégén, ünnepnapokon vagy különböző időzónák között végrehajtott tranzakcióknál.

Ezt a hagyományos pénzben zajló részt nevezhetjük a tranzakció „cash legjének”, vagyis pénzoldalának. Amíg ez nem tud ugyanolyan gyorsan és folyamatosan működni, mint maga a blokklánc, addig a teljes fizetési folyamat sem válik valóban 24/7 rendszerűvé.

Hosszabb banki nyitvatartás közelítheti egymáshoz a két világot

Éppen ezért került a G20 nyilatkozatában egymás közelébe a stabilcoinok kérdése és a nagy értékű fizetési rendszerek üzemidejének meghosszabbítása. A cél az, hogy kisebb legyen a szakadék az éjjel-nappal működő digitális eszközök és a jelenleg sok esetben helyi banki időbeosztáshoz kötött pénzügyi infrastruktúra között.

A G20 ugyanakkor nem írja elő, hogy minden nagy értékű fizetési rendszernek azonnal napi 24 órában kell működnie. A hosszabb nyitvatartás önmagában ráadásul nem old meg minden problémát, hiszen egy nemzetközi tranzakcióban több ország fizetési infrastruktúrája is részt vehet.

Ha például az egyik ország bankközi elszámolási rendszere már éjszaka is működik, a másik ország rendszere viszont zárva van, továbbra is kialakulhat fennakadás. A valódi előrelépéshez ezért az egyes fizetési rendszerek működési idejét nemcsak meghosszabbítani, hanem nemzetközileg is jobban összehangolni kell.

Ez a stabilcoinok költségeiről alkotott képet is árnyalja. Egy blokklánctranzakció díja lehet rendkívül alacsony, de ettől még a teljes nemzetközi fizetés nem feltétlenül lesz olcsó.

A tartalékeszközök kezelése, a devizaváltás, a stabilcoin kibocsátása és visszaváltása, valamint a pénzmosás elleni ellenőrzések mind további költségeket jelenthetnek. Egy néhány centes on-chain tranzakciós díj tehát önmagában még nem mondja meg, hogy mennyibe kerül a teljes fizetési folyamat.

Az ISO 20022 lehet a pénzügyi rendszerek közös nyelve

A gyorsabb elszámolás mellett legalább ilyen fontos kérdés, hogy a különböző bankok és pénzügyi szolgáltatók hogyan kommunikálnak egymással. Egy nemzetközi fizetés ugyanis nem pusztán pénzmozgás: az intézményeknek számos adatot is továbbítaniuk kell egymásnak.

Ilyen információ lehet a küldő és a kedvezményezett neve, a számlaadatok, a tranzakció célja, illetve a pénzmosás elleni ellenőrzéshez szükséges adatok. Ha a küldő bank, a közvetítő intézmény és a fogadó bank eltérő formátumokat használ, a tranzakció feldolgozása lelassulhat, vagy manuális beavatkozásra lehet szükség.

Erre kínál megoldást az ISO 20022, amely egy egységes, strukturált pénzügyi üzenetküldési szabvány. Lényege, hogy a különböző pénzügyi intézmények azonos vagy legalább kompatibilis adatmezőkben küldjék tovább a tranzakciókhoz kapcsolódó információkat.

Ez a háttérben működő technológiai részlet első pillantásra kevésbé látványos, mint egy új blokklánc vagy stabilcoin elindítása, a nemzetközi fizetések szempontjából azonban kulcsfontosságú lehet. Minél egységesebb módon érkeznek az adatok, annál kisebb az esélye annak, hogy egy tranzakció azért akad el, mert egy bank rendszere nem tudja megfelelően értelmezni egy másik intézmény üzenetét.

A G20 ezért a határokon átnyúló fizetések fejlesztésének részeként támogatja a harmonizált ISO 20022-modell szélesebb és következetesebb alkalmazását.

Az ISO 20022 nem blokklánc, és nem tesz automatikusan kompatibilissé mindent

Az ISO 20022 körül a kriptopiacon időnként félreértések is kialakulnak. A szabvány nem blokklánc, nem kriptovaluta, és attól, hogy egy hálózat vagy pénzügyi szolgáltató támogatja, még nem válik automatikusan „G20-kompatibilissé” vagy szabályozottá.

Az ISO 20022 lényegében az adatok strukturált továbbításának módját határozza meg. Ettől még külön kérdés marad, hogy az adott bank, blokklánc, stabilcoin vagy fizetési szolgáltató technikailag képes-e együttműködni egy másik rendszerrel.

A közös szabvány tehát szükséges lehet az interoperabilitás, vagyis a különböző rendszerek együttműködési képességének javításához, de önmagában nem elég. Ehhez kompatibilis technológiai infrastruktúra, megfelelő jogi megállapodások és nemzetközi adatkezelési szabályok is szükségesek.

A nemzetközi jegybankok bankjaként is emlegetett Bank for International Settlements már korábban figyelmeztetett arra, hogy az ISO 20022 előnyei csökkenhetnek, ha az egyes országok és intézmények eltérően alkalmazzák a szabványt. A valódi érték nem abból származik, hogy mindenki kijelenti, hogy „támogatja az ISO 20022-t”, hanem abból, ha ugyanazokat az adatmezőket hasonló módon használják.

A gyorsabb fizetés nem jelenti a megfelelési szabályok eltűnését

A G20 harmadik fontos üzenete a pénzügyi megfeleléshez kapcsolódik. Hiába lehet egy fizetési rendszer hosszabb ideig nyitva, és hiába kommunikálnak a bankok egymással egységesebb formában, a szabályozott pénzügyi intézményeknek továbbra is tudniuk kell, hogy ki küldi a pénzt, ki kapja, és jogszerűen végrehajtható-e a tranzakció.

A szeptember 1-jei nyilatkozat ezért arra kéri a Financial Action Task Force-t, vagyis a FATF-ot, hogy fordítson kiemelt figyelmet azokra az országokra és joghatóságokra, ahol a virtuális eszközök használata már jelentős, a nemzetközi pénzügyi bűnözés elleni előírások végrehajtása azonban továbbra sem megfelelő.

A G20 támogatja a kockázatalapú felügyeletet a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása és a tömegpusztító fegyverek terjedésének finanszírozása elleni küzdelemben. Ez azt jelenti, hogy a hatóságok és pénzügyi intézmények a tranzakció kockázatához igazíthatják az ellenőrzés szigorúságát.

Ez a megközelítés a stabilcoinokra is közvetlenül hat. Egy token technológiailag néhány másodperc alatt átküldhető a világ másik felére, de ha bankok, szabályozott kriptoszolgáltatók vagy intézményi befektetők vesznek részt a tranzakcióban, a megfelelési követelmények nem tűnnek el.

A blokklánc csak egy része a teljes fizetési láncnak

A G20 mostani álláspontjának talán ez a legfontosabb tanulsága. Egy stabilcoin önmagában nem helyettesíti a teljes nemzetközi pénzügyi infrastruktúrát, még akkor sem, ha technikailag gyorsabban és hosszabb ideig működik, mint a hagyományos rendszerek.

A nagy értékű fizetési infrastruktúra biztosítja az elszámolás útvonalát, az ISO 20022 szabvány továbbítja a strukturált pénzügyi információkat, a szabályozási és megfelelési rendszer pedig eldönti, hogy egy adott tranzakció végrehajtható-e. A stabilcoin ebben a modellben egy újabb digitális eszköz lehet, amely ezen rendszerekkel együtt működik.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a stabilcoinok jövője valószínűleg nem kizárólag attól függ majd, melyik blokklánc gyorsabb vagy olcsóbb. Legalább ilyen fontos lesz, hogy a tokenek mennyire könnyen válthatók hagyományos pénzre, milyen banki infrastruktúrához kapcsolódnak, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, és mennyire tudnak együttműködni a különböző országok fizetési rendszereivel.

A G20 közelebb hozza egymáshoz a kriptót és a hagyományos pénzügyeket

A dokumentum ugyanakkor számos kérdést nyitva hagy. Egyelőre nincs teljes nemzetközi egyetértés arról, hogy pontosan mennyi információnak kell kísérnie egy blokkláncon végrehajtott tranzakciót, mely szereplőnek kell begyűjtenie ezeket az adatokat, illetve hogyan lehet mindezt összeegyeztetni az egyes országok adatvédelmi szabályaival.

A technológiai lehetőségek és a szabályozási elvárások között ezért továbbra is komoly egyeztetésekre lesz szükség. A G20 mostani állásfoglalása nem oldja meg ezeket a problémákat, de világosan jelzi, hogy a nagy gazdaságok szorosabb nemzetközi koordinációt szeretnének.

Kriptopiaci szempontból különösen fontos, hogy a stabilcoinok már nem elsősorban egy alternatív pénzügyi rendszer részeként jelennek meg a döntéshozók előtt. Egyre inkább a meglévő globális fizetési infrastruktúra modernizációjának egyik lehetséges eszközeként tekintenek rájuk.

Ha ez az irány folytatódik, a következő évek egyik legfontosabb változása nem feltétlenül az lesz, hogy a blokklánc leváltja a bankokat. Sokkal valószínűbb lehet egy olyan hibrid rendszer kialakulása, amelyben a hagyományos pénzügyi hálózatok hosszabb ideig működnek, egységesebb adatokat cserélnek, miközben stabilcoinok és más digitális eszközök is egyre nagyobb szerepet kapnak az elszámolásban.

A G20 szeptemberi nyilatkozata ezért elsősorban nem egy új stabilcoin-szabályozásként fontos, hanem annak jeleként, hogy a digitális pénz lassan bekerül a globális pénzügyi infrastruktúra fejlesztéséről szóló főáramú politikai gondolkodásba. Ha pedig a banki háttérrendszerek valóban közelebb kerülnek a blokkláncok folyamatos működéséhez, a stabilcoinok egyik legnagyobb gyakorlati korlátja is fokozatosan csökkenhet.