Boldog Szülinapot! 50 éves az EFTA
Az EU magvát képező római szerződést hat ország - Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, valamint a három benelux állam - írta alá, míg a Stockholmban megszületett EFTÁ-nak hét alapítója volt: Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország.
E hétből öt ország az évek során "átigazolt" az unióba, miként a finnek is, akik egy időre csatlakoztak az EFTÁ-hoz. Hogy most négyen, és nem csupán ketten vannak, az annak tudható be, hogy időközben csatlakozott Izland és Liechtenstein.
Izlandon azonban a pénzügyi válság nyomán nagyon komolyan felmerült az EU-tagság terve - tavasszal valószínűleg meg is kezdődnek a csatlakozási tárgyalások -, így lehet, hogy az EFTA hamarosan három tagállamra szűkül.
Az EU és az EFTA azonban nem két, egymással versengő "szomszédvár", ahol az egyik nyerésre, a másik pedig vesztésre áll, hiszen 1973-ban az EFTA-államok külön-külön szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek az Európai Közösségekkel.
E megállapodások 1977 júliusára teljes vámunióhoz vezettek, majd 1994-ben létrejött az Európai Gazdasági Térség, amely a két integrációs szervezet addiginál is szorosabb kapcsolatát eredményezte. Svájc ez utóbbi Térséghez, az EFTA-tagok közül egyedüliként, hivatalosan nem csatlakozott, csupán megfigyelői státusa van. Az EFTA jelentősége annyiban megmaradt a benne részes államok - főként Svájc - számára, hogy számos, Európán kívüli országgal érvényben lévő szabadkereskedelmi megállapodása az EFTA keretein belül született.
Ilyen a Dél-Koreával, Kanadával, illetve Mexikóval kötött megállapodás. Emellett az EFTA az a fórum, amely a legfőbb intézményes kapcsolattartási lehetőséget nyújtja Európával a szupranacionális együttműködéstől elzárkózó alpesi köztársaság, illetve Norvégia számára.
