Meglepő eredmények a német tartományi választáson
Mindez a vasárnapi berlini választások két fő szenzációja, amúgy pedig folytatódott az év eleje óta szinte már megszokottá vált trend: a szövetségi szinten ellenzékben lévő Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és mindenekelőtt a Zöldek térnyerése, ezzel párhuzamosan pedig az Angela Merkel kancellár vezette országos koalíciót alkotó konzervatívok, de főként a liberálisok tekintélyvesztése.
Berlin ebből a szempontból nem jelentett kivételt, mint ahogy abban a tekintetben sem, hogy a választásokon a helyi gondok kevéssé domináltak. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a tartományi szavazók azt a Klaus Wowereitet, illetve szociáldemokrata pártját választották újjá, akinek eddigi, tízéves regnálása alatt a német főváros adósságai csillagászati magasságig - 63 milliárd euróra - emelkedtek, növekedett a munkanélküliség és az oktatás színvonala is sok kívánni valót hagyott maga után.
Az önálló tartománynak számító német fővárosban - akárcsak az idén tartott korábbi választásokon - a helyi tényezők mellett az országos problémák legalább akkora súllyal estek latba. És ebből a szempontból szinte valamennyi választási eredmény a Merkel-kormány kritikája volt.
Az év első felében a kormánypártok kudarcának fő okát a "fukusimai hatás" jelentette. A szavazók szinte mindenütt elvetették az atomerőművekkel kapcsolatos, kiszámíthatatlan fordulatokat vett kormányzati politikát, amely az atomerőművek működési idejének meghosszabbításától - a japán katasztrófa nyomán - fél év alatt eljutott az erőművek bezárásának elhatározásáig. Ennek fő nyertesévé elsősorban az atomenergia alkalmazása ellen évtizedek óta legkövetkezetesebb harcot hirdető Zöldek pártja vált, a szavazók több tartományban is a Zöldeket jutalmazták.
A nyár végi választásokon - legutóbb Mecklenburg-Elő-Pomerániában, most pedig Berlinben - tartományi kérdések mellett azonban már nem Fukusima, hanem az Európa-, illetve az európolitika volt a meghatározó téma. Ettől elválaszthatatlanul pedig a kormánykoalíció belső helyzete, különös tekintettel arra széthúzásra, amelyhez hasonló még nemigen jellemzett német kormánykoalíciót.
A német lakosság bizalmatlanul szemléli az eurótámogatási, ezen belül az eladósodott országok, mindenekelőtt Görögország megsegítését célzó erőfeszítéseket. Az állampolgárok többsége Görögországot feneketlen hordónak tekinti, és azon a véleményen van, hogy Athén immár egyetlen euró támogatást sem érdemel.
Ilyen körülmények között csak olajat önt a tűzre a Merkel-kormány határozatlan és ebben a kérdésben is ingadozó politikája, különös tekintettel a támogatások kapcsán egyre élesebbé váló koalíciós viszályra. Mindebben a szabad demokraták járnak az élen, a kisebbik koalíciós partner ugyanis - saját arculatát keresve - olykor nyíltan kérdőjelezi meg a kancellár politikáját. Ahogy a legutóbb az FDP újdonsült elnöke, az alkancellár és gazdasági miniszter, Philipp Rösler tette, aki - miközben Merkel támogatást szorgalmazott - a görög államcsőd lehetőségéről beszélt. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a konzervatív kancellár és pénzügyminisztere ugyancsak a nyilvánosság előtt utasította rendre a koalíciós partnerpárt vezetőjét, aki természetesen kitartott eddigi álláspontja mellett. Az ilyen jellegű vitákat a közvélemény egyetlen országban sem veszi jó néven.
Az egykori nagytekintélyű "Genscher-párt" belső válsága régóta hatalmas teher a második félidejét kezdő kormánykoalíció számára. A korábbi pártelnök és még mindig külügyminiszter Guido Westerwelle arrogáns vezetési stílusa és külpolitikai ballépései jelentős mértékben hozzájárultak a párt népszerűségének gyors ütemű hanyatlásához, amit a párt élén végrehajtott személyi változások sem tudtak megállítani. Sőt az új vezetés kiszámíthatatlan és arculat nélküli, az Európa-politika terén erősen populistának tartott lépései ezt a hanyatlást csak felgyorsították, amit a berlini történelmi kudarc, a választások eredményeként szerzett mindössze 2 százalék is jelez. Nem véletlen, hogy egy legutóbbi felmérés arról tanúskodott, hogy Németországnak a jövőben nincs szüksége liberális pártra.
A jelenlegi körülmények között Merkel kancellár csak azért lélegezhet fel, mert a berlinivel véget ért az idei választások sorozata. Az országos parlamenti választás tesztjének tekintett tartományi szavazásra legközelebb jövő tavasszal kerül sor Németországban, bár igaz, hogy a kormánykoalíciónak az addigi időszakot is túl kell élnie. Különösen az elkövetkező hetek tűnnek nehéznek, küszöbön áll ugyanis a kibővített euróövezeti támogatási alapról tartandó parlamenti szavazás. Amelynek során a kancellár - a belső viszályok miatt - bizonytalan többségre számíthat, és minden valószínűség szerint rá lesz utalva az ellenzék támogatására. Eközben az ellenzéki pártok előre hozott választások kiírását követelik, ami minden bizonnyal a koalíció vereségével járna. A kancellár dilemmája ugyanakkor, hogy a jelenlegi koalíciós partnerrel aligha "húzza ki" 2013-ig.
Berlin ennek folyamatnak csupán egy állomása volt. A Zöldekkel, a liberálisokkal és a "kalózokkal". Akik - internet-szabadság ide vagy oda - aligha juthattak volna el idáig, ha a nagy pártok, illetve a felelős politikai szereplők a szavazók számára biztos kapaszkodót nyújtottak volna. Mindenesetre a berlini választás is megerősítette, hogy Németországban rendkívül forró ősz következik. (MTI)
