Az Európai Unió geoökonómiai lépései
Augusztus közeledtével az uniós intézmények lassan a nyári visszavonulásra készülnek, a döntéshozó testületek tempója végig az őszi indulásig lényegesen lelassul.
Éppen ezért a nyári szünet amolyan természetes határvonal is: a folyamatok ilyenkorra már kiforrnak és ez az az időszak, amelyet egy-egy ciklus érdemben lezártnak tekinthető. Ennek megfelelően az elmúlt csaknem tizenkét hónap geoökonómiai lépéseit érdemes most, az augusztusi visszavonulás küszöbén, egybefüggő képben áttekinteni. Az Európai Unió vezetői és intézményei 2025 szeptember óta számos jelentős lépést tettek annak irányába, hogy megerősítse pozícióját a világ geoökonómiai terében. Az elmúlt hónapok legfontosabb lépései azonban alapvetően három nagy geoökonómiai stratégiai célkitűzés köré csoportosíthatóak. Az alábbiakban ezeket fogjuk részletesen áttekinteni.
A Kínától való függetlenedés, vagyis a nagy „de-risking”
Úgy tűnik, az EU intézkedéseinek legnagyobb része ehhez a szálhoz kötődik, hiszen szinte minden pont ehhez érintkezik. Itt elsőként érdemes az EU–India Szabadkereskedelmi Megállapodás részleteit áttekinteni, amelyről részletesen itt írtunk. A tárgyalásokat több évtized után 2026. januárjában zárták le Újdelhiben; formális aláírás 2026 végén várható, majd az Európai Parlament jóváhagyása és a tagállami ratifikációk következnek. A kereskedelmi megállapodás egy közel 2 milliárd egyént számláló piacot hoz létre, hiszen a világ legnépesebb országát és a negyedig legnagyobb gazdaságát kapcsolja össze az EU-val.
A megegyezés értelmében az uniós export 96,6%-át érinti vámcsökkentés vagy -mentesség, az európai gépjárművekre kivetett indiai vám pedig 110%-ról 10–35%-ra csökken. A célkitűzés az, hogy a jelenlegi 180 milliárd eurós éves forgalmat megduplázzák 2032-re. Lényeges elem, hogy a kereskedelmi megállapodásból a mezőgazdaság kimaradt az indiai kistermelők védelme miatt, ellenben az indiai személyek számára nagymértékben megnövekszik a mozgás- és munkavállalási lehetőség az EU-ban. Európa fenntartja az indiai acélexportra vonatkozó uniós CBAM vámokat. Ebben az esetben a geopolitikai cél egyértelmű: az ellátási láncok Kínától való függetlenítése: Kínával szemben India gazdasági és politikai berendezkedése vitathatatlanul közelebb áll az Európai Unió által preferált modellekhez. A szoros együttműködést aláhúzza, hogy a partnerek a kereskedelmi megállapodással párhuzamosan egy biztonsági-védelmi partnerséget is aláírtak, valamint 2026 júliusában a Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) keretében megkezdődtek a tárgyalások India Horizon Europe-csatlakozásáról is.
Második lényeges intézkedésként érdemes az EU–Mercosur partnerségi és ideiglenes kereskedelmi megállapodást említeni. A Mercosur-egyezmény jóváhagyási és ratifikációs folyamata 2026 elején zárult. A folyamat komoly belső agrárviták mellett geopolitikai és ipari előnyöket kínál, amelyekről itt írtunk korábban. Egyrészt az agrárium védelme, másrészt az ipari túlkapacitással szembeni fellépés, valamint a kritikus nyersanyagokhoz való olcsóbb hozzáférés feszíti az indulatokat a szerződés kapcsán. Ugyancsak ide illeszkedik az EU–CELAC csúcstalálkozó után elfogadott nyilatkozat és az együttműködési szándékok megerősítése, amely a kritikus nyersanyagok és a biztonságos ellátási láncok megerősítését célozta és amelyről itt írtunk.
Hasonló célzatú az EU–Indonézia átfogó szabadkereskedelmi megállapodás (2025 folyamán véglegesítve) és az EU–Üzbegisztán megerősített partnerségi és együttműködési szerződés (ratifikáció és végrehajtás 2026-ban indult). Mindkettő explicit céljaként jelöli meg a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncainak biztosítását. Ezen túlmenően, Üzbegisztán ebben a keretben a közép-ázsiai nyersanyag- és energiadiverzifikáció kulcselemeként szerepel. Ugyanez a törekvés jelenik meg a REsourceEU Akciótervben, amely révén létrehozzák a Kritikus Nyersanyag Központot. Ez utóbbi jogszabály-tervezet lényege, hogy egy átfogó uniós stratégiát hozzanak létre, amelynek célja a kritikus fontosságú nyersanyagok (CRM) ellátásbiztonságának garantálása, a külső függőségek csökkentése és az EU gazdasági biztonságának megerősítése az új geopolitikai realitásokhoz igazodva.
A tervek szerint 2030-ra a fogyasztás legalább 10%-át kitermelésből, 40%-át feldolgozásból és 25%-át újrafeldolgozásból kell fedezni, vagyis az EU-n belüli kapacitást kívánják növelni. Ezen túlmenően, egyetlen harmadik ország sem biztosíthatja a kereslet több mint 65%-át egyik stratégiai nyersanyag esetében sem. A tervezett Kritikus Fontosságú Nyersanyagokkal Foglalkozó Európai Központ még2026-ban jön létre a stratégiai felügyelet, a készletfelhalmozás és a közös beszerzések koordinálása érdekében. A következő 12 hónapban 3 milliárd euró uniós forrást kíván mozgósítani az értéklánc közvetlen támogatására, valamint a Horizont Európa keretében közel 600 millió eurót különítenek el a nyersanyagok helyettesítésére és a hatékonyabb kitermelési technológiákra. 2026 szeptemberétől tilos lesz a „fekete tömeg” (akkumulátorhulladék) exportja OECD-n kívülre. Itt érdemes figyelembe venni, hogy a globális akkumulátoriparban az ázsiai ország dominálja a piacokat.
Nem leglepő, hogy az uniós Gazdaságbiztonsági Stratégia értelmében a „de-risking” kötelező jogi normává vált és a vezetők szigorítottak azokon a mechanizmusokon, amelyek ellenőrzik az uniós cégek kifelé (kiemelten Kínába) irányuló befektetéseit, különösen a kvantumtechnológia, félvezetők, AI és biotechnológia terén, és szigorúbb átvilágítást írnak elő a kettős felhasználású kutatásoknál.
Az EU–Örményország Összekapcsolási Partnerségi Megállapodása (amelyet 2026. május 5.-én írtak alá és itt írtunk róla) a Global Gateway stratégián keresztül szintén azt a célt szolgálja, hogy az infrastrukturális és digitális függőségeket átrendezze, illetve Örményországot a térség kínai és orosz befolyási köréből kimozdítása.
Az EU geoökonómiai céljait szolgáló kereskedelmi megállapodásai nem csak ösztönző jellegűek. Az EU 19. (2025. október) valamint 20. szankciós csomag (2026. április) többek között indiai és kínai vállalatokat, illetve bankokat büntet kettős felhasználású technológia és chipek orosz hadiiparnak történő szállítása miatt, és 100+ árnyékflotta-tankhajót is tiltólistára helyez. Ez némileg ellentmondásos lépés az Indiával kötött szerződés mentén, ám jól szemlélteti, hogy a partnerség gazdasági elmélyítése és az EU biztonságpolitikai felfogása párhuzamosan és olykor egymással feszülve fut, illetve aláhúzza az EU második geopolitikai prioritását.
Teljes szakítás Oroszországgal
Az Európai Unió teljes mértékben függetlenedni kíván az orosz energiahordozóktól, amelyet a RePowerEU program keretén tervez megvalósítani. A 2026 januárjában elfogadott jogszabály a teljes orosz gázstoppot írja elő. Ez magába foglalja az LNG-tilalmat minden uniós kikötőben 2026 végéig (érintve Spanyolországot, Belgiumot, Franciaországot); a vezetékes orosz gázimport teljes leállítása 2027. szeptember 30-ig történik (érintve Ausztriát, Magyarországot, Szlovákiát), amely a három uniós tagállamnak komoly fejtörést okoz.
Az EU–Örményország kapcsolatok az utóbbi hónapokban jóval szorosabbá váltak. A Stratégiai Partnerségi Menetrendet az EU–Örményország Partnerségi Tanács fogadta el, meghatározva a kétoldalú kapcsolatok kereteit és rögzítve Jereván EU-integrációs törekvését; a Vízumliberalizációs Akciótervet a biometrikus útlevél-, határőrizeti és alapjogi reformokat ír elő a schengeni vízummentesség eléréséhez, mellette 2026 júniusában 2,2 millió eurós támogatói projekt indult. Ezek a lépések együtt rendre az orosz befolyás visszaszorítását célozzák a Dél-Kaukázusban. Konkrétan: az Európai Békekeret keretében egy 20 millió eurós katonai kapacitásnövelő csomagot kapott az örmény hadsereg; az EUPM Armenia tanácsadói civil misszió (hibrid fenyegetések, kiberbűnözés és dezinformáció ellen) jóváhagyására 2026. áprilisában került sor. Mindez a teljes orosz gázstop geopolitikai törekvés kiegészítő eleme: amíg az egyik az energiafüggést vágja el, a másik a régiós biztonsági függést igyekszik enyhíteni.
Védekezés az amerikai és kínai nyomásgyakorlással szemben
Az EU–USA Vám- és Kereskedelmi Megállapodás a Trump-adminisztrációval kötött kompromisszum, amely 2025 őszétől léptek életbe, a transzatlanti feszültségek enyhítésére és a kulcsiparágak védelmére. Érdemes megemlíteni, hogy ennek keretében az EU hatalmas mennyiségű energiahordozó vásárlását vállalta az USA-tól. Az uniós számára sok szempontból kedvezőtlen feltételek elfogadásához hozzájárult többek között az is, hogy egy kereskedelmi háború esetében, az EU lényeges veszteséget szenvedne az amerikai technológiától való függés miatt. 2025 ősze óta az EU ezen is lényegesen igyekezett javítani. Itt érdemes elsőként az új Európai Technológiai Szuverenitási Csomagot megemlíteni, amely kifejezetten az amerikai és kínai függőséget célozza meg és két jogszabályi javaslatot tartalmaz. Ennek egy része a Chips Act 2.0, amely a 2023-as eredeti törvény kiterjesztése – ez már nemcsak a gyárak építésére fókuszál, hanem a mesterséges intelligenciához szükséges európai fejlesztésű mikrocsipek belső piaci keresletét és a közbeszerzési előnyöket is rögzíti. A Csomag második része a Felhő- és AI-fejlesztési Törvény tervezete (CADA). A törvénytervezet központi eleme kötelező érvényű szabályokat határoz meg a szigorúan EU-alapú, védett felhőkapacitások kiépítésére, nyílt alternatívát mutatva az amerikai technológia dominanciájával szemben.
Végezetül, érdemes az amerikai Visa és Mastercard hálózatok dominanciájának megtörésére, valamint a digitális Euro bevezetése érdekében létrehozott európai digitális pénztárcát, a Wero-t megemlíteni. Bár a platform egyelőre csak néhány uniós tagállamban működik, várható, hogy idővel elterjed és akár ki is szoríthatja a tengerentúli alternatívákat az európai piacokról.
A Trump elnök által kivetett különböző vámok lényegesen átrajzolták az EU kereskedelmi kapcsolatait és így az EU-India megállapodás létrejöttét felgyorsították. Ehhez hasonlóan, 2026 májusában az amerikai kereskedelmi nyomásnak az EU–Mexikó Modernizált Globális Megállapodás létrehozásában is kulcsfontosságú szerepe volt. Ez a szerződés a 2000-es, mára már elavult keretet váltja fel, kizárólag ipari termékekről szóló szabályozásból átfogó struktúrára bővítve. A szerződés szerint a fennmaradó vámok mintegy 99%-a megszűnik, Mexikó eltörli a 20–45%-os agrárvámjait (uniós szempontból fontos a sajt, tejpor, sertéshús, bor esete); kölcsönös földrajzi árujelző-védelem (pl. Tequila, Mezcal kontra európai termékek). Ezen túlmenően a közbeszerzési, pénzügyi szolgáltatási és tengeri szállítási piacnyitás is nyitottá válik az uniós szereplők számára is. A megállapodás egyszerre védekezés a Trump-féle vámpolitika ellen, és kísérlet a kínai latin-amerikai térnyerés visszaszorítása, valamint a nearshoring (termelés-áthelyezés) elősegítésére.
A kritikus nyersanyagok kínai piacától való függetlenedési törekvések mellett az EU számos intézkedést foganatosított, amellyel saját piacait igyekszik védeni a kínai termékekkel szembe. Érdemes a legfontosabbakat áttekinteni, a teljesség igénye nélkül.
Az Európai Bizottság visszatért az egyik 2024-es intézkedése által létrehozott kiskapu bezárásához. Korábban az EU határozott a Kínából származó akkumulátoros elektromos járművek kiegyenlítő vámjainak bevezetéséről és rögzítette az egyedi gyártókra – például BYD, Geely, SAIC – kivetett, akár 35,3%-ig terjedő végleges vámokat. Érdemes azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a vámok keretrendszere 2026 nyarán újabb fordulatot vett, ugyanis megindult a jogi kiterjesztés előkészítése a plug-in hibrid (PHEV) kiskapuk lezárására is.
Az EU történetének egyik legjelentősebb vámreformja keretében eltörölték a 150 euró alatti küldemények vámmentességét, ami közvetlenül a kínai piacterekre – Temu, Shein – irányul. Ezzel a lépéssel az EU ugyan védi a belső piacait és a fix vám egyszerűsíti ugyan az eljárást, de az adminisztráció – különösen az elektronikus vámáru-nyilatkozatok IOSS-rendszerben történő kezelése – a tagállami vámhatóságok számára komoly kapacitási kérdéseket vet fel. A dömpingáruk keretén belül érdemes az acéldömping blokkolására irányuló intézkedéseket is áttekinteni. Az Európai Bizottság 2026. június 29-én kiadott rendelete 2026. július 1-jei hatállyal évi 18,3 millió tonnában rögzíti a vámmentes kvótát, és azon felül 50%-os büntetővámot szab ki.
Végezetül, heves viták után, de benyújtották az unió belső piacának védelmét szolgáló Ipari Gyorsító Rendeletet, amely az európai iparfejlesztési tervet, valamint a hazai gyártású tiszta technológiák és ipari alapanyagok támogatását célozza. A jogszabálytervezet közvetlen válasznak tűnik az európai versenyképességi kihívásokra, és a kínai kormány hivatalos tiltakozása a terv ellen jól mutatja a szabályozás geoökonómiai súlyát, amely a közbeszerzési piacokon igyekszik előnyhöz juttatni az európai gyártókat. Más szemszögből nézve, az ilyen típusú iparpolitikai beavatkozások azonban felvetik a szabadkereskedelmi elvekkel való feszültség kérdését is, ami várhatóan a jövőbeli WTO-panaszok tárgyát képezheti.
Összegzés
A mintázat lényege, hogy az EU 2025 szeptembere óta egyszerre nyit új partnerségeket (India, Mexikó, Indonézia, Üzbegisztán, Örményország) és zárja be a sebezhető pontjait (Oroszország, amerikai technológiai függőség és Kína-kitettség). A kétoldalú megállapodások a diverzifikációs oldalt kívánják bővíteni, míg a strukturális intézkedések, mint a gazdasági biztonsági keret, az orosz gázstop, a különböző szankciók vagy piacvédelmi mechanizmusok pedig a sebezhetőségeket igyekeznek elhárítani. A két intézkedéstípus így együtt alkot egy viszonylag koherens geoökonómiai stratégiát, amely révén az EU saját szuverenitását igyekszik védeni. Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy az EU különösen a védelmi- és hadiipari együttműködés során rendkívül szoros kapcsolatokat épített ki az USA-val, Kanadával és az Egyesült Királysággal. Vagyis, úgy tűnik, hogy a legtöbb területen az EU igyekszik megszilárdítani saját szerepét és önállóságát, miközben az energia- és védelmi-ipar területén kialakul egyfajta blokkosodás az EU és USA között, a lehető legszigorúbban kizárva az orosz és kínai piacokat.
Ez a blokkosodás – az EU és az USA energia- és védelmiipari szoros együttműködése, az orosz és kínai piacok lehető legszigorúbb kizárásával – Magyarország számára több ponton is kettős nyomást generál. Egyfelől a vezetékes orosz gázimport tervezett 2027. szeptemberi leállítása olyan infrastrukturális függőséget bont fel, amelynek közép-európai lebontása időben, pénzügyileg és technológiailag egyaránt komoly követelményeket támaszt. Másfelől a nyugat-blokkba való szorosabb integrálódás, legyen szó amerikai energiahordozók vásárlásáról, közös védelmiipari beszerzésekről vagy a kínai technológiai kitettség csökkentéséről, formálisan ösztönző lehet, ám a magyar gazdaság eddigi nyitottsága az ázsiai piacok és az orosz energia felé sajátos átmeneti terheket jelent.
Ehhez társul a következő pénzügyi ciklus költségvetési feltételesség körüli viták is. Az „uniós együtthatók”, a jogállamisági kritériumok és a teljesítménymérési keretek közötti hozzáférés ahhoz a feltételrendszerhez köti a forrásokat, amelyek magát a blokkosodást eredményezik. Vagyis Magyarország egyszerre kell, hogy kezelje az energiacserével járó rövid távú alkalmazkodást, az ázsiai kereskedelmi kapcsolatok átrendeződését és a hosszabb távú, strukturált forrásfüggés feltételeinek újratárgyalását.
